Az olasz gyártmányú kerekes harcjárművekkel az ukrán 78. légiroham-ezredet szerelték fel. Bár már 2023. óta szó van a B1 Centaurok (magyarul Kentaur) átadásáról, az első bevetésükről csak most érkezett beszámoló. A World News Europe Facebook oldalán adta hírül, hogy a kelet-ukrajnai harcokban először használták az ukrán erők az olasz tankelhárító járműveket. Azonban nem az eredeti szerepkörükben, vagyis nem az orosz harckocsik ellen vetették harcba őket.

A Kupjanszk körüli csatákban rohamlövegként használták az olasz harcjárműveket. A nehéz páncélautók ugyanis remekül mozognak a romos városi környezetben, míg nagy tűzerejű ágyújuk tökéletesen megfelel az ellenséges bunkerek, megerősített hadállások pusztítására.

Akkor sem jöhet zavarba a B1-esek személyzete, ha orosz BTR gyalogsági harcjárművekkel akadnak össze, mivel a Centauro páncélzata bármilyen irányból ellenáll a 14,5 mm-es KPV nehéz géppuskák tüzének. Szemből pedig még az orosz BTR 80/A, 30 milliméteres gépágyúja sem tud kárt tenni benne. De az sem nagy gond, ha ellenséges harckocsival kell szembeszállni, mivel a B1-et kifejezetten tankok levadászására tervezték.

XX. századi technika

A Centaurót még a hidegháború idején, a múlt század utolsó évtizedeiben tervezték és 1991 óta áll szolgálatban. Az olasz hadsereg egy olyan páncélvadászt akart, ami képes szembeszállni a szovjet harckocsikkal, viszont a lánctalpasoknál gyorsabb és jobban is manőverezik. Az is fontos szempont volt, hogy lehetőleg olcsóbb legyen, mint egy tank. A megbízást az ország két óriás-vállalata az Iveco és a Fiat járműgyárak összeolvadásából létrejött Iveco-Fiat, valamint a legnagyobb hazai haditechnikai cég, az Oto Melara kapta. Az összefogás neve CIO, azaz Consorzio Iveco Oto Melara - Iveco-Oto Melara konzorcium lett.

A kerekes alváz alkalmazása nem új keletű. Már a második világháború idején is voltak hasonló megoldások, például a német hadseregben 1943 végétől használt Sd.Kfz. 234 Schwere Panzerspähwagen, vagyis nehéz páncélgépkocsi. Kialakítása és technikai megoldásai számos modern kerekes harcjárművön visszaköszönnek. Például az amerikai hadseregben rendszeresített Stryker lövészpáncélos M1128 jelű változatánál, amit mozgó ágyúállásnak is neveznek.

Ehhez nagyon hasonló a francia AMX-10RC is, amiből az ukránok ugyancsak kaptak már legalább 40 darabot.

Az olaszoknál a feladatot úgy osztották meg, hogy a B1 alvázát és hajtásláncát az IVECO-Fiat gyártotta, míg a 105 milliméteres harckocsiágyút magába foglaló fegyvertornyot, az OTO Melara szállította. A torony műszerezettsége szinte azonos a C1 Ariete alapharckocsi felszereltségével. A találati arány növelése érdekében a nehéz páncélautót ellátták tűzvezető számítógéppel, éjjellátóval és lézertávmérővel is.

A precíz tűzvezetést segíti az is, hogy az ágyút stabilizátorral szerelték fel, így

menet közben is hajszálpontosan lehet vele lőni.

A löveg mellett még két géppuska teszi teljessé a B1 Centauro fegyverzetét. Az ágyú alkalmas az összes 105 mm-es NATO-lőszerrel, köztük a leghatékonyabb Armour Piercing Fin-Stabilized Discarding Sabot-tal (angol; leváló-köpenyes szárnystabilizált páncéltörő lőszerrel, röviden APFSDS-sel) való tüzelésre. Bár ha a B1-essel nem páncélosok ellen kell harcolni, hanem a támadó gyalogságnak adnak tűztámogatást, akkor inkább nagy romboló erejű, a repeszgránátokat használják.

A gyorsaságnak és a nagy tűzerőnek viszont ára van. Csak vékonyabb páncélzattal tudták ellátni a Centauro-t, ami semmiképpen nem nyújt védelmet a lánctalpas harckocsik lövegeivel szemben. Ezt az „üss és fuss" taktika alkalmazásával próbálják ellensúlyozni.

A B1-es szokásos harceljárása az, hogy rejtve várakozik, majd lesből csap le az ellenséges tankra és aztán rögtön vissza is vonul, nem bocsátkozik tűzpárbajba.

A World News Europe tudósítása szerint Kupjanszknál kiegészítő védelemként, drónok elleni hálórendszert szereltek rájuk. A hírek arról szólnak, hogy az ukránok komoly sikereket értek el az olasz harcjárművekkel. Arról azonban nincs hiteles értesülés, hogy a B1 Centaurok megütköztek-e orosz tankokkal, vagy nehezebb fegyverzetű lövészpáncélosokkal, illetve azt sem tudni: vajon hány darab kerülhetett veszteség listára az olasz páncélautó közül.