"Egyértelműen fordulóponthoz értek a transzatlanti kapcsolatok. Donald Trump amerikai elnök egy hónapja van csak hatalmon, de a választási kampányban hallhatóak voltak tőle azok a fenyegetések, melyek szerint a nem fizető országok nem fognak az Amerikai Egyesült Államok védelmében részesülni, volt tehát idejük az európai hatalmaknak a felkészülésre. Mindazonáltal a Párizsban összegyűlt sürgősségi uniós ülés után úgy érezheti a nyilvánosság, hogy meglepetésként érte az európai vezetőket, diplomáciai és katonai képviselőket a J. D. Vance müncheni biztonsági konferencián tartott beszéde, amelyben az amerikai alelnök keményen támadta az európai döntésképtelenséget, illetve a szólásszabadság hiányát támogató antidemokratikus európai értékeket" – fogalmazott az InfoRádióban Csepeli Réka, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézetének kutatója.

J. D. Vance beszédére reagálva Emmanuel Macron kétszer is összehívta az európai vezetőket. A szakértő kiemelte, hogy Magyarország és Szlovákia nem kapott meghívást ezekre a sürgősségi tárgyalásokra, amelyeken az európai vezetők keményen kiálltak Ukrajna mellett, ugyanakkor látható volt egy kis visszatáncolás is a részükről. Donald Tusk lengyel miniszterelnök például hangsúlyozta, hogy semmiképpen sem kíván Lengyelország katonákat küldeni Ukrajna megsegítésére, míg Keir Starmer, Nagy-Britannia miniszterelnöke hajlandó lenne erre, vagyis itt sincs még most sem egységes uniós fellépés. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is megerősítette, hogy az unió teljes mértékben és feltétel nélkül támogatja Ukrajnát.

Csepeli Réka szerint elbeszélnek egymás mellett a felek, "a süketek párbeszéd" zajlik Amerika és Európa között. Kiemelte, hogy bár már három éve tart az ukrajnai háború, mégis úgy érezhetjük, hogy csak erre a hirtelen fordulatra reagálva kezdenek fegyverkezni az európai tagállamok. Egyedül Lengyelország áll talán megfelelően a védelmi kiadásokkal, hiszen a GDP-jének több mint 4 százalékát fordítja ilyen célokra, amivel a NATO-tagállamok között az USA és Törökország után a harmadik hatalomként szerepel. Ugyanakkor a legtöbb állam nem tart itt, például Franciaországban a GDP alig 2 százalékát éri el a védelemre fordított kiadások mértéke (viszont Franciaország az EU egyetlen atomfegyverrel rendelkező tagállama, ami komoly értéket képvisel).

J. D. Vance alelnök ugyanakkor Münchenben megismételte, hogy a tagállamoknak növelniük kell a védelmi kiadásaikat, de hosszan beszélt arról is, hogy nem Oroszországtól vagy Kínától kellene félnie Európának, hanem a saját belső értékeitől. A párizsi sürgősségi találkozón például a dán miniszterelnök arról beszélt, hogy Oroszország egész Európát fenyegeti, vagyis két teljesen ellentétes diskurzusról van szó az amerikaiak és az EU egyes államai részéről. Magyarország nem tartozik ezek közé az államok közé – emelte ki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézetének kutatója.

Csepeli Réka szerint egyelőre nem lehet megítélni, megszakadhat-e az Európai Unió és az Egyesült Államok szoros kapcsolata, hiszen egyrészt a NATO-ban együtt vannak jelen, másrészt egyelőre csak a beszédek szintjén hangzott el fenyegetés. Tulajdonképpen "az húzta ki a gyufát", hogy az USA Vlagyimir Putyin orosz elnökkel személyesen kíván tárgyalni az ukrajnai helyzetről az európai tagállamok, az EU kihagyásával. Ez azonban talán nem nevezhető újdonságnak a történelem szempontjából sem, emelte ki, példaként említve, hogy a múlt század végén, a 90-es években lezajlott balkáni háborút lezáró daytoni békeszerződésben, vagy akár a Joe Biden által a közelmúltban befejezett afganisztáni beavatkozásban is az Egyesült Államok zárta le a folyamatokat, Európa nélkül.

"Egy kicsit a »ki az erősebb?« hatalomfitogtatást látom emögött, sőt még egy európai versengést is, hiszen a belpolitikailag, gazdaságilag meggyengült, választásokra váró németországi helyzetet kihasználva hívta össze ezt a két gyűlést Emmanuel Macron, akiről már lassan egy éve, tavaly áprilisban a Sorbonne-on elhangzott beszéde után óta tudjuk, hogy Európa vezetőjeként kívánja magát feltüntetni. Van egy EU-n belüli konfliktus is, az úgynevezett békepárti, illetve úgynevezett háborúpárti országok között, illetve még a kvázi Ukrajnát támogató országok között is van egyfajta versengés, hiszen a német–francia tengely meggyengülésével elkezdődött a licitálás, hogy ki veszi át a vezető szerepet, a lengyelek, az olaszok, vagy akár a spanyolok. Ugyanis a GDP-növekedés szempontjából nézve gyakorlatilag valamennyi európai ország megelőzi Franciaországot, illetve az immáron második éve recesszióban lévő Németországot is" – mutatott rá Csepeli Réka.