A hét elején fogadta el a német kereszténydemokrata unió és bajor testvérpártja, a keresztényszociális unió a közös választási manifesztumukat, amelyet a két pártelnök, Armin Laschet – úgy is, mint közös kancellárjelölt – és Markus Söder mutatott be.

Összefoglaló célkitűzésük, hogy Németországot ellenállóbbá tegyék a járvánnyal, a kibertámadásokkal, valamint a szélsőségekkel, a populizmussal és a gazdasági válságokkal szemben. Erősíteni akarják a klímaváltozás elleni harcot és növelni az ország digitális képességeit. Adóemelést nem terveznek, de adósságot sem akarnak növelni, ellenkezőleg, újra akarják éleszteni a korábbi (Németországban alkotmányos) adósságfékek rendszerét.

A program, a pártok alapvető hitvallásához hűen, a stabilitás és a

folyamatosság jegyében hirdette meg fontosabb törekvéseit, így a gazdaságpolitikában a visszatérést költségvetési fegyelem világához,

a nemzetközi kapcsolatokban pedig a kiszámítható, szabályalapú nemzetközi együttműködések rendszeréhez.

Lendületes újraindulás, 5G, alacsony adók

A gazdasági életben az első számú cél a minél lendületesebb újraindulás. Ennek érdekében a keresztény pártok programja radikálisan csökkentené a bürokráciát, és nagyságrendekkel szélesítené a digitalizációt. Az előbbire lehet példa az a vázolt séma, amely szerint az induló új vállalkozások felé első évben lényegében eltörölnék a bürokratikus kötelezettségeket – ez lenne a „bürokráciamentes év” a cégek életében –, és még a második évben is csak a legszükségesebb minimumra szorítkoznának.

A digitalizáció jegyében egyebek között

2025-ig Németország egészében általánossá tennék az 5G kommunikációs hálózatot.

Nem mellesleg, ugyanekkorra ez a hálózat 15 milliárd gigabájtos kapacitással kell, hogy rendelkezzen.

Kerülni akarják a magas adókat, azon elv alapján, hogy „a cél a szociális piacgazdaság szavatolása, nem pedig a szocialista újraelosztás” – olvasható a programban.

Politikájuk remélt eredményével összességében úgymond rá akarnak cáfolni Hszi Csin-ping kínai elnök azon megjegyzésére, hogy a nyugati demokráciák „túl lassúak” ahhoz, hogy felvegyék a versenyt Kína fejlődésével.

Laschet szerint igen is van mód bebizonyítani, hogy szabad, liberális társadalmak is lehetnek innovatívnak és hatékonyak.

Külpolitikában amúgy kiemelt célként jelölték meg a „transzatlanti partnerekkel” való együttműködés „újjáépítését”, hozzá téve, hogy emellett kiemelt figyelmet akarnak szentelni a „világszerte létező demokratikus partnerekhez” fűződő kapcsolatoknak is, „mindenekelőtt az indiai- és csendes-óceáni, valamint a latin-amerikai térségben”.

A klímapolitika kapcsán egyszerre szögezték le a párizsi klímaegyezmény melletti elkötelezettségüket, valamint azt, hogy mindennek végrehajtása „gazdaságilag ésszerű” kell, hogy legyen. A dízelgépjárművek automatikus kitiltásáról például szerintük szó sem lehet, sebességkorlátozásról már inkább, miként arról is, hogy a közlekedésben módosítsák az üzemanyag-összetételt.

A légiközlekedésnél például irányt vennének a szintetikus üzemanyagok felé, Söder pedig külön is leszögezte, hogy alapvető cél, hogy „Németország a hidrogén országává váljon”.

„A zöldek nélkül is lehet zöld politikánk” – jegyezte meg mindezek kapcsán a bajor miniszterelnök

és CSU pártelnök Söder, aki nem kis oldalvágással a német zöld párt felé hozzátette: a zöldeknek sok elképzelésük van, de nincs gyakorlati tapasztalatuk. Ők mindenhol mindent betiltanának, pedig lehet, hogy megfelelő technológiai fejlesztéssel is úrrá lehet lenni egy problémás helyzeten.

Integráció igen, közös adósság nem

A költségvetési konszolidáció jegyében szóltak a keresztény pártok az Európai Uniós politikájukról is. Elismerve, sőt hangsúlyozottan támogatva az európai integráció fontosságát, szükségét érezték külön leszögezni, hogy „európai adósságközösségről” viszont nem lehet szó. Az EU mostani helyreállítási alapja – avagy más néven az újgenerációs program – a kivételes nagyságrendű járványra született egyszeri megoldás.

„Ez nem az adósságunióba való belépő, és soha nem is szabad, hogy azzá váljon”

– áll a pártok programjában.

Megfigyelők megjegyzik, hogy mindez érezhetően ellentmond mindenekelőtt a dél-európai tagállamok vezetőitől hallható, gyakran már-már szárnyaló nyilatkozatoknak és általános várakozásoknak. Az utóbbiak többsége visszatérően „áttörésként” üdvözöli a járvány okozta gazdasági károk ellensúlyozására szánt 750 milliárd eurós helyreállítási keret közösségi hitel alapon történő megfinanszírozását, ami ez utóbbi kör szemében az EU-költségvetés jövőbeni új típusú finanszírozásának előfutára is lehet egyúttal.