A katasztrófa sújtotta település volt lakói az akkori robbanás bekövetkeztekor, pontban éjjel 01 óra 30 perckor 35 gyertyát gyújtottak meg a baleset áldozatainak emlékére.

A világ eddigi legsúlyosabb atomerőmű-katasztrófája 1986. április 26-án következett be az akkor a Szovjetunióhoz tartozó ukrán szovjet szocialista köztársaság területén, a Kijevtől kevesebb mint 100 kilométerre északra fekvő csernobili erőmű negyedik blokkjában. Robbanás következtében részben megsemmisült a reaktor aktív övezete,

a levegőbe nagy mennyiségű radioaktív anyag került, és sugárfelhő borította be Európa nagy részét.

Azon a hajnalon a Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben bekövetkezett robbanás az atomenergia felhasználásának történetében a majaki 1957-es tragédia után a második legsúlyosabb katasztrófát indította be. Csernobilban nem nukleáris robbanás történt, az erőművet gőzrobbanás rázta meg, ez váltotta ki a katasztrófát. Ennek oka az ott üzemelő reaktor tervezési hibája, valamint egy biztonságfokozónak szánt kísérlet volt.

Lerobbant a reaktortartály teteje, és ennek valamint a hűtés hiánya miatt bekövetkezett grafittűznek a következtében a légkörbe juthattak a sugárzó anyagok. A robbanások sorozata után bekövetkezett a nukleáris zónaolvadás. Az olvadás után a legalsó szintig jutott a kórium láva, ez az erősen sugárzó radioaktív elegy, amely lassan lefelé folyva keveredett grafittal, betonnal és minden ott lévő más anyaggal. 11 tonnányi 3000 Celsius-fokos kórium ömlött lefelé az erőmű csövein, magába olvasztva mindent, amihez csak hozzáért. Lefolyt az atomerőmű alagsorába, majd fokozatosan lehűlve egy "elefántláb" formájú képződményt hozott létre.

A csernobili atomerőmű-baleset után azonnal katonákat vezényeltek a felrobbant reaktorblokkhoz, akiknek megfelelő védőfelszerelés nélkül kellett eltakarítaniuk a romokat. Ezután kezdhettek csak hozzá a reaktor maradványait befedő betonszarkofág megépítéséhez. A több hónapig húzódó munkában százezrek vettek részt, és ezrek vesztették életüket. Az áldozatok számáról pontos adatok nem állnak rendelkezésre, miután a Szovjetunióban titkosították az áldozatok kórházi kartonjait. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség 56 közvetlen áldozatot tart nyilván: 47 munkást és 9 gyermeket, akik pajzsmirigyrákban haltak meg, legalább 40 ezer művi vetélést kapcsolnak össze a balesettel. Csernobilnak tulajdonított áldozatok számát 4000-re becsüli a WHO.

A lakosság kitelepítése a sugárszennyezett területről csak 36 órás késéssel kezdődött meg. Az atomerőmű körüli 30 kilométeres, Fehéroroszországba is átnyúló, nyugati irányba viszont 60 kilométerre is kiterjedő területet tiltott övezetté minősítették.

Az atomerűmű-baleset miatt radioaktív hulladék hullott a Szovjetunió nyugati részére, valamint Európára és az Egyesült Államok keleti részére is.

Az atomerőműhöz közeli Pripjaty város kiürítésekor az embereknek azt mondták, hogy ne vigyenek magukkal túl sok sugárfertőzött holmit, hogy az evakuálás csak ideiglenes, éskörülbelül három nap múlva visszatérhetnek. A lakóknak a szovjet állam kb. tízezer rubeles kártérítést fizetett, és lakást adott. Május 4-ig a Csernobil körüli 30 kilométeres zónából közel 130 ezer embert telepítettek ki.

Világörökségi pályázat és turisztikai látnivaló

Irina Mikicsak, az egészségügyi miniszter-helyettes hétfői tájékoztatóján közölte, hogy jelenleg Ukrajnában 2,5 millió csernobili áldozatot tartanak számon. Kiemelte, hogy január 1-jei adatok alapján 1,6 millióan vannak folyamatos orvosi megfigyelés alatt, köztük 317 769 gyermek.

Az ukrán vezetés az elmúlt években eközben főként arra koncentrált, miként tudja a csernobili övezetet turisztikai célokra felhasználni, hogy a területe ezáltal növelje az állami költségvetés bevételeit.

„A csernobili övezet a tragédia és az emlékezés helyszíne, egyben olyan hely is, ahol látni lehet, hogyan képes az ember leküzdeni egy globális katasztrófát.

Új értelmezést szeretnénk adni: hogy a területre ne csak tiltott zónaként gondoljanak, hanem a fejlődés és az újjáéledés övezeteként” – fejtette ki Bohdan Boruhovszkij, a természetvédelmi tárca helyettes vezetője egy hétfőn megjelent lapinterjúban.

Szavai szerint a csernobili zóna kivételes turisztikai helyszín, ahol a látogatók elgondolkodhatnak azon, milyen következményekkel jár az emberi tévedés, de egyúttal tanúi lehetnek annak „az emberi hősiességnek” is, amivel ezt a hibát kijavították.

Boruhovszkij elmondta, hogy mind a négy csernobili reaktort csak 2064-ig bontják le. Ukrajna úgy döntött, hogy

a tiltott zónát a többi atomerőmű kiégett fűtőelemeinek tárolására használja.

Várhatóan idén nyitnak meg egy tárolót. Egészen a közelmúltig a kiégett fűtőelemeket Oroszországba szállították, így viszont a tisztségviselő szavai szerint Ukrajna évi 200 millió dollárt tud megtakarítani.

Jelenleg a tiltott övezetben, amely lakhatásra még mindig alkalmatlan, mintegy százan élnek, javarészt idős emberek, akik a veszély ellenére mégis visszaköltöztek otthonaikba.

Az állatok azonban a vártnál sokkal jobban viselték a sugárterhelést. Medvék, bölények, farkasok, hiúzok, vadlovak és több tucat madárfaj él az ember által elhagyott területen. Ukrán tudósok japán és német kollégákkal közösen kutatják ezt a jelenséget.