Hosszabb távon problematikus lehet, ha valamely EU-ország egyoldalú oltási igazolást vezet be, amelynek pontos tartamát és a vele járó lehetséges jogosítványokat nem egyeztetik a többi tagállammal – idézett nevüket mellőző európai uniós illetékeseket a brüsszeli Euractiv.

Az apropót a görög kormány megállapodása jelentette Izraellel egymás oltási igazolásainak elismeréséről és ezzel egymás állampolgáraiknak a kölcsönös beutazás biztosításáról. A láthatóan a nyári turistaszezonra készülő görög lépés – amit Athénban bevallottan a nehezen készülő összeurópai oltási útlevél kiváltására is határoztak el, tekintettel a görög idegenforgalomban hagyományosan nagy részarányt kitevő izraeli beutazókra – főként azt követően került a figyelem középpontjába, hogy jelezték:

hasonló kétoldalú megállapodásra készülnek Nagy-Britanniával és Szerbiával is.

Önmagában az a tény, hogy kit milyen orvosi igazolással látnak el, teljes mértékben tagállami hatáskör, ami ellen önmagában nem lehet semmilyen közösségi kifogás. Elviekben még az is belefér a nemzeti kompetenciába, hogy melyik kormány kiket enged országa területére és milyen alapon.

Ezen a ponton azonban már komplikálja a helyzetet a tagországok közötti Schengen-rendszer, ami – a pillanatnyilag több relációban is ideiglenesen életbe léptetett helyi határellenőrzéseket leszámítva – személyek számára ellenőrzés nélküli szabad mozgást biztosít az unió teljes területén.

Technikailag ez azt jelenti, hogy akik ugyan nem uniós polgárok, de a görög példában említett kétoldalú megállapodás jegyében - az egymás relációjában elfogadott oltási igazolást lobogtatva - mondjuk görög területre lépnek, azok egyúttal európai uniós területre kerülnek ezzel. És

ha innen tovább akarnak menni, azt már minden külön engedélyeztetés nélkül is megtehetik, mert hiszen EU-tagok között szabad a mozgás.

Mindez pedig – különösen, ha e megoldás kiterjedése növekszik, és egyre több ilyen „kétoldalú egyezmény” egyengeti az amúgy honi idegenforgalom támogatását célzó beutazási könnyítéseket – egyszerre vethet fel közösségi szintű járványügyi, és morális, EU-állampolgári kockázatokat és feszültségeket.

Az előbbinél gondot jelenthet, ha az oltási igazolványt kiállító nemzeti hatóság a netán útra kelő személy védettségét olyan vakcina alapján állapítja meg, amelyet az Európai Gyógyszerügynökség még nem ismert el. Ez ugyanis azt is jelenti, hogy az ilyen szerrel beoltott személyt számos EU-országban nem tekintik még védettnek, tehát elvben oda esetleg be sem léphetett volna, vagy csak érvényes teszttel, esetleg azonnali karanténkötelezettséggel.

Ami a dolog társadalmi oldalát illeti, a bezártságtól szenvedő tagállami polgárok körében előre látható módon komoly feszültséget generálhat, ha láthatóvá válik, hogy egyes emberek egyenlőbbek náluk, ha például a szerb állampolgárok szabadabban mozoghatnak, pusztán azért, mert Szerbia elismerte a Szputnyik V vakcinát, Görögország pedig esetleg izraeli típusú oltási igazolás-megállapodást kötött Belgráddal, és ezzel az innen érkezők mintegy besurranhattak az uniós térbe.

Az oltási igazolás és különösen a netán ezzel felszabadítani remélt szabadabb mozgás kérdése ugyanakkor a hagyományos nyári idegenforgalmi szezonhoz közeledve egyre jobban foglalkoztatja a turizmusra nagyobb mértékben ráutalt tagországokat.

Sajtójelentések szerint egy sor ország szeretne valamilyen közös igazolványt bevezetni. A listán többnyire visszatérően szerepel Görögország, Ciprus, Málta, Olaszország, Portugália, Spanyolország, de újabban feltűnt Bulgária és Szlovénia is, miközben tudni lehet, hogy szimpatizálnak törekvésükkel a balti és a skandináv országok, valamint Lengyelország és Magyarország is.

Voltaképpen az ellenzők vannak kisebbségben,

élükön ugyanakkor olyan befolyásos szereplőkkel, mint Németország és Franciaország, de mellettük állnak a Benelux-országok, vagy például – jelenlegi kormányával – Románia is.

Ráadásul nemcsak kormányok lépnek fel ebben a játszmában. A brüsszeli média jelentette, hogy a nemzetközi légiforgalmi szövetség (International Air Transport Association – IATA) 290 légitársaságot képviselve szerte a világból, ugyancsak levélben fordult az EU-intézmények vezetőihez, digitális utazási (oltási) igazolvány bevezetését szorgalmazva a légiközlekedésben.

Az IATA érvelését azzal igyekezte alátámasztani, hogy a nála tárolt digitális adatokat minden esetben azonnal megosztaná a menetirány szerinti fogadóállomás egészségügyi hatóságaival, ahol ily módon össze tudnák vetni, hogy a beutazni készülő személyek védettsége ott megfelelőnek minősíthető-e.

Francia részről azonban egy ilyen rendszert is csak akkor tartanak elfogadhatónak és működőképesnek, ha már kellően tömeges arányt ért el az oltottság. Emellett mind a négy imént említett ország

komoly aggodalmakat hangoztat az adatvédelem szempontjából,

így például: mi alapján kezeljen egy légitársaság olyan személyes információt, mint egy utas egészségére vonatkozó adatsor, és az utóbbi mivel tudja szavatolni ennek bizalmas kezelését?

Megfigyelők megjegyzik, hogy a ma kezdődött virtuális EU-csúcs határozattervezete oltásiigazolás-ügyben az ülés kezdetekor a fentiek fényében is egyelőre úgy fogalmazott, hogy a tagállamok azt tartják helyesnek, ha az oltási igazolás kérdését (az egyoldalú megoldások helyett) „közös megközelítés alapján” kezelik majd.