Infostart.hu
eur:
377.95
usd:
319.69
bux:
130030.34
2026. február 8. vasárnap Aranka
Nyitókép: Twitter

Megvan a brit alsóház új elnöke

Sir Lindsay Hoyle, a legnagyobb brit ellenzéki erő, a Munkáspárt eddigi képviselője lett a brit parlamenti alsóházának új elnöke.

Sir Lindsay-t, aki eddig az alsóház alelnöke volt, órákig tartó szavazási procedúrával választották meg hétfő este az előző elnök, John Bercow utódjául.

Bercow, aki 2009 júniusa óta töltötte be ezt a tisztséget, október 31-én távozott az alsóház éléről.

A hétfői utódválasztáson heten indultak, de végig Sir Lindsay Hoyle volt a favorit, mivel mindegyik szavazási fordulóban ő kapta a legtöbb voksot.

Az utolsó fordulóban Hoyle 325, az előző fordulók után versenyben maradt utolsó vetélytársa, az ugyancsak munkáspárti Chris Bryant 213 szavazatot gyűjtött.

Megválasztásának bejelentése után Sir Lindsay-t - a több évszázados hagyománynak megfelelően - képviselőtársai rángatták oda az elnöki székhez, miközben ő úgy tett, mintha vonakodna elfogadni a tisztséget.

Ennek a ma már csak hagyományőrző jelentőségű ceremóniának a gyökerei a XIV. századig nyúlnak vissza. Az alsóház mai értelemben vett elnöki tisztsége 1377 óta létezik, és a tisztség mindenkori viselőjének feladatai közé tartozik, hogy ismertesse a parlament véleményét az uralkodóval.

Ez a korábbi évszádokban korántsem volt veszélytelen feladat, mivel a házelnök ezzel gyakran kivívta az uralkodó haragját.

Az eddigi házelnökök közül hét végezte vérpadon, jóllehet nem feltétlenül a házelnöki tevékenységből eredő konfliktusok közvetlen következményeként.

Sir Lindsay Hoyle 1997 óta parlamenti képviselő, és 2010 óta töltötte be az alsóház alelnöki tisztségét John Bercow helyetteseként.

A Hoyle által hétfő estétől elnökölt alsóház mindössze szerdáig létezik, akkor ugyanis feloszlatják a kamarát, tekintettel a december 12-re kiírt előrehozott parlamenti választásokra.

Az új házelnök újjáválasztása mindazonáltal valószínűnek tűnik, mivel a parlamenti konvenció alapján az alsóház elnöke ellen választókerületében a nagy pártok nem feltétlenül indítanak jelölteket, bár ezt külön törvény nem írja elő.

Az előző házelnök, John Bercow számos alkalommal komoly konfliktusba került saját egykori pártjával, a Konzervatív Párttal mindenekelőtt a brit EU-tagság megszűnésének (brexit) ügyében.

E konfliktusok jeleként a Konzervatív Párt nemrég bejelentette, hogy a parlamenti konvenciókkal szakítva a következő választáson ellenjelöltet állít Bercow-val szemben a házelnök választókerületében.

Ez mindazonáltal jelentőségét vesztette, miután Bercow október végén távozott a házelnöki tisztségből, és nem indul a december 12-i előrehozott választáson.

Az alsóház elnöke hagyományszerűen nem vesz részt a parlamenti vitákban és nem is szavaz.

A házelnök csak döntetlen eredmény esetén kapcsolódik be a szavazásokba,

és rendszerint a status quo, vagyis a szavazásra bocsájtott indítvány beterjesztése előtti helyzet fennmaradása mellett voksol, mivel a szokásjog alapján önmaga nem teremthet olyan többséget, amely az adott beterjesztés javára egyébként nem jött létre.

Az alsóház elnöke mindemellett a parlamenti ügymenetben is pártatlanságra kötelezett, és ennek jegyében elnöksége idejére szünetelteti tagságát abban a pártban, amelynek jelöltjeként az alsóház tagja lett.

Címlapról ajánljuk
Mi lett volna ha... a történelemben – másképp is alakulhatott volna a magyar vagy a német nép sorsa

Mi lett volna ha... a történelemben – másképp is alakulhatott volna a magyar vagy a német nép sorsa

Németországban nemrég új kiállítás nyílt, amely bemutatja, hogy a kulcspillanatokban milyen alternatív lehetőségek voltak egy-egy fontos, az ország jövőjét döntően befolyásoló döntésnél. Lakatos Júlia, a Méltányosság Politikaelemző Központ stratégiai igazgatója az InfoRádióban elmondta: a magyar történelemből nagyon nehéz kiemelni ilyen időpontokat, mert nem igazán van társadalmi konszenzus arról, kinek mi fáj, ugyanis szerinte a megosztottság a történelemszemléletünkben is jelen van.

Figyelmeztetés: a luxusigények felfalják – veszélyben lehet a zöld jövő

A megújuló energiaforrások globális térnyerése látványos, mégsem hozza el automatikusan a fosszilis korszak végét – mutat rá egy friss tanulmány. A kutatás egyik szerzője, Ürge-Vorsatz Diána szerint a globális energiaéhség erősebb, ezért az új megújuló kapacitások jelentős része nem a szén- vagy gázalapú erőműveket váltotta fel, hanem az új fogyasztást szolgálta ki.
inforadio
ARÉNA
2026.02.09. hétfő, 18:00
Salát Gergely
sinológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Magyar Külügyi Intézet munkatársa
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×