Napjainkra a szíriai áldozatokról szóló adatközlés egy olyan információs háború részévé vált, amelynek a közvélemény befolyásolása a legfőbb célja. A közzétett számok azonban mégsem hagyhatók figyelmen kívül, mert jól jelzik a háborús felek további szándékait - írta a Magyar Nemzet.

A szíriai áldozatok számbavételét nagyban megnehezíti az is, hogy a katonai áldozatokat nem ritkán civilként tüntetik fel a különböző harcoló felek, ráadásul jóval magasabb számokat adnak meg olyankor, amikor civilek esnek áldozatul.

Ez a gyakorlat fordítva is működik: az ellenséges szervezetek veszteségeit sokszor irracionálisan felnagyítják, hogy ezzel is erősítsék a harci morált.

De a migrációs helyzet sem könnyíti meg a statisztikák készítőinek dolgát, ugyanis napjainkban nem állnak rendelkezésre olyan adatsorok, amelyekkel összevethetők lennének a háborúban eltűntek nevei a menekültekkel.

Az ENSZ már 2014 januárjában leállította az áldozatok számolását arra hivatkozva, hogy nem tudnak bejutni az országba, és így a forrásanyagaikat sem tudják ellenőrizni. Így az ENSZ napjainkban már csak hozzávetőleges értékeket közöl az áldozatokra vonatkozóan, legutóbb 400 ezerre becsülték a számukat.

Ezért válhatott mérvadóvá a nyugati média számára az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (SOHR) nevű emigráns szervezet bejelentése, amely szerint szeptember volt 2017 legvéresebb hónapja a szíriai konfliktusban, legkevesebb háromezer ember vesztette életét, és ezzel 332 ezerre emelkedett a háborúban elhunytak száma.

A londoni központú emigráns szervezet számai ugyanakkor csak a dokumentált haláleseteket tartalmazzák, további 143 ezer áldozattal számolnak, akiknek a halálhírét nem tudták megerősíteni. A SOHR 475 ezer halottról szóló jelentését azonban már többen is kétségbe vonták, és nem csupán azért, mert ellenzéki csoportról van szó. A szervezetnek állítólag több mint 230 aktivistája van Szíriában, akik folyamatosan továbbítják az információikat Osama Suleimannak, aki Londonban összesíti a számokat. Így sokan arra hivatkozva kérdőjelezik meg a SOHR számait, hogy – kölcsönös ellenőrzés híján – egy emberen múlik a szervezet hitelessége.

Ennél jóval pontosabbak, de jóval szerényebbek is az Erőszakos eseteket Dokumentáló Központ (VDC) közlései, amely külön adatbázist is üzemeltet a halottakról az áldozatok nevét, az elhalálozásuk helyét és idejét és azt is felüntetve, hogy mely fegyveres erők miatt vesztették életüket. A VDC ellenzéki médiamunkásai 153,646 áldozatot tudtak összeszámolni a háború kezdetétől, ami kevesebb mint egyharmada a SOHR számainak.

Nem segítenek a szíriai áldozati statisztikák sem, mert Damaszkusz nem közli a háborúban elhunyt katonáinak és rendészeinek számát. Csak Bassár al-Aszad elnök állítását ismerjük, mely szerint hamisak a százezrek haláláról szóló hírek, inkább tízezrekről lehet beszélni. És bár több ezren eltűntek, de a nyugati, több százezres áldozatszámba beleszámolják a külföldről érkezett terroristákat is.