A bejelentést az ülésen elnöklő Etienne Schneider luxembourgi miniszter a belügyminiszterek pénteki tanácsülése után tette, ezt azonban részben a három uniós intézmény - a soros elnökség, az EP és a Bizottság - között a megelőző napokban folytatott intenzív egyeztetés tette lehetővé. A végső eredményhez láthatóan minden félnek helyenként nem kis engedményt kellett tennie.

Az EP nyáron véglegesített tárgyalási mandátuma például még kikötötte, hogy az új jogszabály csak EU-külső relációra vonatkozzon, továbbá hogy a kódolás nélküli adatmegőrzés csak 30 napig tartson és csupán vélelmezhető nemzetközi bűnelkövetők radarra kerülése esetén lehessen szó adatmegosztásról.

A tagállamok ehhez képest - csakúgy, mint a Bizottság, és nem mellesleg kezdetben maga az EP raportőr (Timothy Kirkhope, brit, konzervatív) is - ennél kiterjedtebb rendszert szorgalmaztak. Így egyebek között valamennyi - EU-külső és tagországok közötti belső - járatra, valamint a Charter-gépekre is vonatkoztatni akarták hatályát. (Kirkhope ennek kapcsán jelezte, hogy egyes tagországokban a légi forgalomból kinyert adatok 80 százaléka az EU-országok egymás közötti viszonylatában keletkezik.) A maszkolásmentes adatmegőrzést és hozzáférést pedig a tagállami oldalon nem egy delegáció kezdetben öt évre szeretett volna fenntartani. (Ez "ment le" a párizsi merénylet után például a francia álláspontban 12 hónapra.)

A november 13-i párizsi terrorista merénylet láthatóan sokat módosított a felek hozzáállásán. A tagországi kormányok - különösen a francia kabinet - immár kategorikus igényként fogalmazta meg a szigorított PNR még ez évi elfogadását, jelezve, hogy ellenkező esetben a francia kormány saját kézbe veszi az utasadatok kezelésének szabályozását. (Különösen annak fényében radikalizálódott a tagállami álláspont, hogy bebizonyosodott: a párizsi akció egyik vezetője úgy térhetett vissza Szíriából, majd úgy lépett át többször is tagországi határokat, hogy annak semmilyen biztonsági szűrőn nem volt nyoma.)

Erről mondta azt figyelmeztetőleg Kirkhope képviselőtársainak, hogy "a tét nem az, hogy lesz, vagy nem lesz PNR, hanem az, hogy vajon csak egy lesz EU-szinten, vagy 28 különféle tagállami szinteken."

Ezzel egy időben érezhetően átrendeződött a támogatók és az ellenzők tábora a parlamenti frakciókban is - az EP nyári szűkített verziójáért például teljes kiállással már csak a zöldek harcoltak -, és egy hete Kirkhope már arról számolhatott be, a fejlemények fényében összejött az EP-többség támogatása az Európai Uniós belüli járatok bevonására az irányelv hatálya alá. Igaz, a Charter-gépeknél még bizonytalan volt a helyzet: Kirkhope még egy hete is úgy fogalmazott, hogy itt valószínűleg a "lépésről lépésre haladás elve" szerint juthatnak a legmesszebb, (azaz először a tagállami hatóságokra bíznák, hogy mérjék fel a charter-járatok bevonásának a hasznosságát és kivitelezhetőségét).

A végső kompromisszum aztán láthatóan ehhez közel alakult ki: az EP-többség beleegyezett, hogy tagországi hatáskörben hagyják annak eldöntését, ki akarják-e terjeszteni a PNR hatályát az EU-belső - valamint a Charter - járatokra is, amire válaszul pénteken valamennyi tagország minisztere mindkettő esetében az azonnali igen választ adta.

Az adatok kódolás nélküli megőrzése és elérhetősége kapcsán még a szerdai háromoldalú - EU-intézményközi - egyeztetésen is annyiból különböztek az álláspontok, hogy az EU-tanács ragaszkodni látszott a minimálisan 9 hónaphoz, míg az EP-álláspont lecövekelte magát a 6 hónapnál.

Ehhez képest lett aztán valóban hat hónap a végső döntés a pénteki miniszterin. Ezt követően az utasadatok további 4,5 évig még elérhetők lesznek, de csak titkosított formában, ezért a rendőrségnek ez idő alatt a tagállami adathozzáférési szabályok alapján kell az hozzáférést kezdeményezni.

Itt tehát a tagállami oldal engedett, cserébe az EP-nek az adatmegosztás automatizmusára vonatkozó igényét kellett feladnia. A parlament itt azt akarta elérni, hogy tegyék automatikussá az adatcserét az elhárítás és a rendfenntartó erők, valamint a tagországok között: miként a vitákban több EP-képviselő is fogalmazott, fölösleges gyűjteni az adatokat, ha aztán azokat a tagállamok, illetve az illetékes hatóságok nem osztják meg egymással.

További részletek a BruxInfo cikkében.