Eredetileg a Pannon Hőerőmű, a Csepeli Áramtermelő, a Tisza Erőmű, a Dunamenti Erőmű és a Budapesti Erőmű indított keresetet az EU bíróságának törvényszéke előtt annak érdekében, hogy semmisítsék meg a brüsszeli bizottsági határozatot. Az uniós jog betartásán őrködő testület azt állapította meg, hogy az állami tulajdonú Magyar Villamos Művek és a hazai villamosenergia-termelők között kötött hosszú távú és garantált felvásárlási árat biztosító villamosenergia-vásárlási megállapodások a termelők javára a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatást tartalmaznak.

A Csepeli Áramtermelő jogutódja, az Alpiq Csepel Erőmű visszavonta a keresetét, így az e céget érintő ügyet törölték a nyilvántartásból. Hasonlóképpen, a Pannon Hőerőmű időközben elállt a keresetétől, így azt az ügyet is törölték. A Budapesti Erőmű ügyében 2012-ben hozott ítéletében a luxembourgi törvényszék azt erősítette meg, hogy az említett erőmű és az MVM között létrejött villamosenergia-vásárlási megállapodás valóban jogellenes állami támogatást tartalmaz. Két évvel később a törvényszék a Tisza Erőmű és a Dunamenti Erőmű kereseteit is elutasította. A Dunamenti Erőmű a törvényszék döntése ellen fellebbezést nyújtott be az Európai Bíróságnál, és e fellebbezésnek az elbírálása folyik most.

A kijelölt főtanácsnok - akinek a szakvéleménye jogilag nem köti a később ítélkező bírói testületet - arra az álláspontra helyezkedett, hogy a törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elutasította a Dunamenti Erőmű érveit. Melchior Wathelet szerint az Európai Bizottság az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok alkalmazásának ellenőrzésekor nem vette figyelembe a hosszú távú villamosenergia-vásárlási megállapodások és a privatizáció közötti szoros kapcsolatot, kizárólag azon indok alapján, hogy a privatizációra Magyarországnak az EU-hoz történő csatlakozása előtt került sor.