Az óriásteknősök Chelonoidis hoodensis (Espanola-szigeti) nevű alfajából az 1960-as években már csak 14 élt szabadon a Galápagos-szigetcsoporthoz tartozó Espanola-szigeten, egy pedig a San Diegó-i állatkertben. Pusztulásuk nagyrészt a betelepített házi kecskék által a növényzetben okozott károk számlájára írható. Az ember megjelenése előtt öt-tízezer óriásteknős létezhetett a szigeten.

Körülbelül negyven éve kezdték el a fogságban született óriásteknősök szabadon engedését, ma már mintegy ezren élnek és szaporodnak Espanolán - idézte a LiveScience ismeretterjesztő portál a PLoS ONE tudományos lapban megjelent tanulmányt.

"A fajok mentésének és megőrzésének történetében ez az egyik legnagyobb siker" - mondta James Gibbs, a kutatás vezetője, a New York-i állami egyetemi hálózathoz tartozó syracuse-i Környezettudományi és Erdészeti Főiskola biológusa, a kutatás vezetője.

Az óriásteknősök hajdan a világon mindenütt éltek, napjainkban azonban természetes körülmények között csak a Galápagos-szigeteken fordulnak elő. A bálnavadászok Espanolán a húsukért ölték őket.

Az 1800-as évek végén a halászok kecskéket telepítettek a szigetre, melyek súlyosan megzavarták az őshonos növény- és állatvilág egyensúlyát, elpusztították a növényzetet és az óriásteknősöket a kihalás szélére sodorták.

"Az első lépés a kecskék kiirtása volt. Eközben a Galápagosi Nemzeti Park befogta a még élő teknősöket, majd a fogságban született fiatal állatokat szabadon engedte a szigeten, megjelölte és az évek során nyomon követte őket" - magyarázta Gibbs.

A biológus kollégáival együtt negyven év adatait elemezte, melyeket a nemzeti park, a Charles Darwin Alapítvány és más, a szigetre látogató tudósok gyűjtöttek. Azt találták, hogy az óriásteknősök populációja megerősödött.

"Azt figyeltük meg, hogy a szabadon engedett teknősök körülbelül fele életben marad, ez igazán csodálatos. Az állatok szaporodnak: egyes fiatalabb teknősök, melyeket az utóbbi öt-tíz évben találtak, már nem fogságban születtek. A populáció igen stabil, valószínű, hogy nincs szükség további emberi beavatkozásra" - állapította meg Gibbs.

A kutatók megvizsgálták a talaj különböző rétegeinek tartalmát is, hogy a sziget növényvilágának változását felderítsék. Azt vették észre, hogy az elmúlt hozzávetőleg 150 évben a fűfélék helyét alacsonyabb fák és bokrok vették át, melyek a teknősök egyik fő tápláléka, a kaktusz növekedését akadályozzák, és nehezítik a hüllők mozgását is - mondták a kutatók.

Ugyan az óriásteknősök újra egyre többen vannak, sokkal tovább tart, amíg a növényzet visszanyeri korábbi állapotát, és így a hüllők populációja is teljes biztonságban lehet - vélte Gibbs.