Az adófizetők szövetségének elnöke a feketekönyv bemutatásakor megjegyezte, hogy a kötetbe nem vették fel azokat az állami kiadásokat, amelyeket még a pénzügyi válság elmérgesedése előtt a különböző tartományi bankok talpra állítására költöttek - így felsorolásban csupán milliós és nem milliárdos tételek szerepelnek.

A feketekönyv 119 konkrét esetet sorol fel az állami pocsékolás iskolapéldájaként. Megemlíti a türingiai Finsterberg városában épült szanatóriumot, amelyet még a tengelye körül forgó úgynevezett klímapavilonnal is elláttak. A szanatórium egyetlen szépséghibája, hogy betegek hiányában nem helyezték üzembe.

De nemcsak az egykori NDK-ban kezelik nagyvonalúan az állami pénzeket, hanem a nyugati tartományokban is. Észak-Rajna-Vesztfáliában még az 1990-es években elrendelték a közhivatalok adattároló rendszerének egységesítését, amit ugyan mind a mai napig nem hajtottak végre, de már 43 millió eurót elköltöttek rá.

A főváros is élen jár a közpénzek pocsékolásában, ugyanis a Berlint átszelő Spree folyócska menti sétányok otthonosabbá tételére 20 millió eurót fordítottak - legalábbis papíron, mert a sétányok nagy része már korábban is létezett.

A pálmát mégis az egyébként takarékosságukról ismert svábok viszik el: szűkebb pátriájuk, Baden-Württengberg tartomány közel 3,5 millió eurót fordított egy gyógyfürdő és egy hozzátartozó kúraközpont létesítésére, amit azonban sohasem nyitottak meg, majd 226 ezer euróért elárverezték.