Tudjuk, hogy mennyi kábítószer-fogyasztó van ma Magyarországon?

Évente körülbelül 40 millió droghasználat történik, ami annyit jelent, hogy minden lakosra körülbelül négy jut. De tessenek megnyugodni, viszonylag sokan vannak, akik leveszik a vállunkról ezt a terhet, és helyettünk is fogyasztanak, hogy nekünk ne kelljen ezt az évi négyes kvótát meghozni. Persze ezek körülbelüli adatok. Van körülbelül húszezer kábítószerfüggőnk. Ez érdekes dolog, mert attól, hogy valaki elmegy hétvégén a buliba, és esetleg ott benyom három „ekit”, akár, mondjuk, picit túladagolja magát, vagy nagyon túladagolja magát, s kórházba kerül, attól ő még nem kábítószerfüggő. A függőség alatt azt értjük, hogy ez a kemikália úgy beépül az életünkbe, hogy amennyiben nem használjuk, elvonási tüneteink lesznek, emiatt napi rendszerességgel vagy akár napi többször is hozzányúlunk a szerhez. Az, hogy ezt most fölszippantjuk, magunkba szúrjuk, lenyeljük, szétkenjük az ínyünkön, ebből a szempontból teljesen mindegy. Akinek az élete részét képezi napi rendszerességgel, az a függő. Az, hogy valaki szerdán is elmegy buliba, és ott elszív két spanglit, benyom egy „ekit”, fölszív egy csík kokaint, akár otthon, csak úgy, és utána egy hétig, tíz napig nem használ, az nem számít kábítószerfüggőnek. Jogos lehet a kérdés, hogy vajon sok vagy kevés a húszezer kábítószerfüggő. Azt mondom, hogy egy húszezer lakosú magyarországi város éppen már nem kicsinek számít, de ha mondjuk a függőségek sorrendjét próbáljuk meg fölállítani, akkor ez az adat nagyon hátul kullog. Az internetfüggőség milliós nagyságrendű, az alkohol majdnem milliós, a hashajtó 350 ezer, az altató, nyugtatószer negyedmillió, az orrcseppfüggő legalább 25 ezer. S akkor még mindig nem beszéltünk magáról a kábítószerről, ami annyit jelent, hogy vannak olyan függőségek, amelyek sokkal nagyobb szociális, egzisztenciális vagy akár egészségügyi problémát okoznak, mint maga a kábítószer. Viszont azzal messzemenőkig egyet tudok érteni, ami most a kormány a zászlajára tűzött. Horváth képviselő urat kinevezték pallosnak ebből a szempontból, hiszen ez a kereskedőkről szól alapvetően, és nem arról, hogy a gyerek elszívott egy spanglit, és akkor megállítja a rendőr megpisilteti és pozitív lesz. Ettől a világ nem fog valójában megváltozni, de azzal, hogy egy kábítószer-kereskedőt, aki behoz Magyarországra tízezer tablettát, és lebukik, akár életfogytiglani börtönbüntetésre is lehessen ítélni, ezzel tökéletesen egyetértek. De az éremnek két oldala van. Az egyik az, hogy ha én el akarok önnek adni kábítószert, és ön ezt tőlem megveszi, sőt, azt mondja itt bent a többieknek, hogy tőlem lehet venni, akkor ez egy működő biznisz. Hetente idejövök, szépen lebonyolítjuk az üzletet, én mindig hozom, megbízható csávó vagyok, oké. De ha önök egy idő után azt mondják, hogy változtatni akarunk, nem kérünk, nem kérünk, mire azt mondom, odaadom 30 százalékkal olcsóbban, akár féláron, és ön azt mondja, húzzak el, én hívja a biztonsági őröket, kidobatnak, akkor mi történt? Megrekedt a piac, mert nem tudom eladni a terméket. Alapvetően most a kormánypropagandában kínálatcsökkentési drogpolitika van. Ezzel egyetlen baj van, hogy limitált. Annak idején Ronald Reagan azt mondta, hogy a drogháború elveszett. Tele van az internet csomó olyan filmmel, sorozattal, hogy akkor ilyen kartell, olyan kartell, amolyan kartell, egyik a másikat legyőzi, aztán jön egy következő kartell. Klasszikus never ending story, mert kiirtanak egy kartellt, akkor világos, hogy egy másik kartell becsúszik a helyére, és így tovább. Ha megnézzük, hogy a Magyarországra bekerülő kábítószernek, kerekítsünk fölfelé, mondjuk 10 százalékát lefoglalják, azért 90 bejut. Oké, most jön a pallos, és azt mondjuk, hogy ezt egy év alatt megduplázzuk, vagy legyen 25 százalék. De még mindig 75 bejön, és a 25 százalékos lefoglalás nem fog olyan áremelkedést okozni a piacon, hiszen valamilyen hiány fölüti a fejét, ami alapján valaki azt mondja, hogy figyelj, öreg, három rugót ki tudtam adni egy „ekiért”, de mondjuk, ötöt már nem. Nagyjából a felét le kéne foglalni a bejövő kábítószernek. Ez nagyon szépen hangzik, csak egyetlen egy baj van: a DEA, az amerikai kábítószerügynökség kicsit régebb óta űzi ezt a sportot, ők azt mondják, hogy a 25 százalék a maximum. Ha megnézzük az Egyesült Államok mexikói határát, égig érő fallal, kutyás őrökkel, helikopterrel, infratávcsővel, mindennel, és mégiscsak ott jön be az Egyesült Államokba az általuk használt marihuánának a 70 százaléka. Pedig ott aztán nagyon odafigyelnek, de a fickók alagutat ásnak, megtanulnak repülni, fölveszik Harry Potter láthatatlanná tevő köpenyét, mindent megpróbálnak annak érdekében, hogy be tudják juttatni az anyagot, mert van valójában felvevőpiac. Igen ám, de ha önök nem akarják tőlem megvenni a cuccot, akkor azt úgy hívják, hogy keresletcsökkentési drogpolitika. Jelenleg a kormány a kínálat csökkentésére helyezi a hangsúlyt. A keresletcsökkentés pedig tényleg arról szól, hogy prevenció vagy rehabilitáció, segítségnyújtás a szerhasználóknak. Erre nálunk jelenleg körülbelül 150 millió forint van évente. Az első Fidesz-kormány idejében, amikor Topolánszky Ákos helyettes államtitkárként az Ifjúsági és Sportminisztériumban felelős volt a kábítószerügyért, erre kétmilliárd forint volt. Jó pár évvel ezelőtt, és az akkori kétmilliárd forint, meg a mai 150 millió forint, azt ha összehasonlítjuk vásárlóerő értékében, még nagyobb különbség van. Úgy látom, hogy kicsit egyfelé húz most a kormánypolitika, ami tényleg fontos, mert fogják el, vigyék börtönbe, üljön tíz évet, tizenötöt-húszat, de a másik oldal, a prevenció, hogy megtanítani a fiataloknak azt, hogy ha a buliba kínálja valaki nekik, akkor küldje el a jó büdösbe, és mondja azt, hogy öreg, kösz, nem.

A prevenció sikeréhez ismernünk kell viszont ezt a sokak számára rejtélyes, titkos világot, ami a drogfogyasztóké. Például azt, hogy van-e különbség nagyvárosi és vidéki drogfogyasztás között, vagy a szegény és a tehetős között van a határvonal, a különbség, hogy ki, mit, milyen gyakran, miért fogyaszt? Hogyan lehetne rá hatni, hogy ezt ne kezdje el vagy hagyja abba?

Azok az adatok, amelyek rendelkezésünkre állnak, nagyjából azt mutatják, ha például megnézzük az iskolázottság és a szerhasználat közötti kapcsolatot, hogy a legmagasabb Magyarországon az alacsony iskolázottságúaknál, nagyjából a 8 általánost vagy annál kevesebbet végzettek, körülbelül olyan 25-27 százalék jut rájuk. Utána van egy csökkenés, a középiskolai, főiskolai végzettségűeknél,, és nagyon érdekes, hogy a magasan kvalifikált, az egyetemet végzett populációban megint megemelkedik, nem annyira, mint a nagyon alacsonyan végzetteknél, de fölmegy. Az ember kicsit elgondolkozik, mi lehet valójában ennek az oka, hiszen ők a fehérgallérosok, diplomájuk van, tanultak, és akkor belecsöppenünk akár egy olyan multinacionális világba, akár egy olyan társadalmi helyzetbe, amiben azt mondom, hogy ott van az a multicégnek a középvezetője, akinek kvázi az elöljárói felé azt kell produkálnia, hogy amikor elkészül a grafikonból a görbe, akkor az a görbe fölfelé álljon. Mert akkor azt fogják mondani, hogy oké, most működik a rendszer, ha vízszintes, akkor az már nem jó. Ha meg lefelé megy, akkor irgum-burgum, és amikor elkezd reggel fél kilenckor dolgozni, 7-kor már bent van, akkor este 5-kor nem fogja elhajítani a klaviatúrát, és nem fog szépen hazamenni, hanem még este hétkor is dolgozik, meg hazaviszi, meg éjjel, és pénteken azt mondja, hogy elég, tele vagyok. Napi 14-16 órát dolgozik, sokat keres, ez tagadhatatlan, meg jó munkaerő. Van két-két és fél napja arra, hogy kiszellőztesse a fejét, és akkor becsapódik a bulinegyedbe Budapesten, és piál, szexel, szív, kikapcsolja magát, és lehet, hogy egy nap elkölt mondjuk, 100 vagy 150 ezer forintot, és utána ezt csinálja nagyjából vasárnap reggelig, és utána vasárnap reggel ott ül a Rudasban, a gőzben méregtelenít, hiszen hétfőn hol kell lenni reggel?

A munkahelyén.

A munkahelyen, kiskosztümben, öltönyben, nyakkendőben. Ők nem drogfüggők. És persze nem szabad általánosítani, hogy ott mindenki ezt csinálja, hiszen hány olyan van, aki fölül a biciklire, kétszer körbebringázza a Balatont, süt-főz, elmegy a szülőkhöz, de tény, hogy a szám a magasan kvalifikáltaknál megemelkedik. Nem is kicsit, nagyjából 40 százalékkal, mondjuk, az érettségivel bíró populációhoz képest. Persze ott is van jelentős különbség, hiszen amikor azt mondom, hogy kábítószer, pszichoaktív szerek, képzeljünk el egy étlapot. És az étlapról „lehet választani”. Igen, de az étlapnak van egy jobb oldala is. A jobb oldalon van az, hogy mennyi, bal oldalon meg a mi. És a mennyi, az ma Magyarországon a 300 forintos szintetikus marihuánás cigarettától nagyjából a 40 ezer forint/grammos kokainig terjed. Aki az utcán tarhál, a piros lámpánál, az nem a 40 ezer forintos kokainra fog spórolni, hanem arra, hogy abból a pénzből, amit összeszed, vegyen egy biofüves cigarettát.

Tudjuk, hogy mi van azon az étlapon, vagy azt, hogy ami rajta van, abban mi van?

Ez nem olyan, mint amikor bemegyünk az étterembe, és a pincér elmondja, hogy azt hogyan készítik, meg milyen allergén van benne, és így tovább. Az a baj, hogy nagyon gyakran ezen az étlapon fantázianevek vannak. Oda van például írva, hogy Kristály. Az egy szlengelnevezés, ami mögött akár 50-60 kemikália is meghúzódhat, nem azt mondom, hogy nagyon-nagyon különböző hatásúak, körülbelül egy kémiai csoport köré vannak fölépítve, de azért akár nagyon jelentős különbség is lehet. Vagy, amit az előbb mondtam, a biofű vagy varázsdohány nevű, szintetikus marihuánaszármazékok, amelyeknél a dobozba legalább 200-féle kemikália is belefér. Itt viszont akár nagyon nagy különbségek is lehetnek, hiszen van ezek között olyan, amelyiknek a hatáserőssége alig éri el egy normál marihuánás cigarettáét, de olyan is, főleg az elmúlt két-három évben megjelenő szerek valamelyike, amelyik, és akkor tényleg nagyon egyszerűen fogalmazok, hatáserőssége akár tízszer meghaladhatja a THC-jét. Az azért már durva.

Ezt kell elmondani a fiataloknak, de ki, mikor, mit mondjon a fiataloknak, hogy az hatékonyan szolgálja a megelőzést? A kokainozó topmenedzserrel nemigen fogunk tudni beszélni, vagy tanul a saját maga kárán, vagy nem.

De lehet velük is kommunikálni.

A fiatalokkal mit kezdjünk?

Leginkább tényleg ezt a populációt kell meggyőzni, hiszen bennük van az a fajta kíváncsiság, ami bennünk is megvolt annak idején. Azért csak tudtuk azt, vagy láttuk azt, hogy milyen, amikor valaki lerészegedik, de ettől még az építőtáborban a kétdecis Kevertet az ember letolta, mert nagyfiú akart lenni, aztán úgy benyomott tőle, hogy egész éjszaka, ez most rólam szól, saját példámat mondom, ott okádott a szilvafa alatt. Pedig az ember tudja, hogy ha sokat iszik, akkor abból komoly probléma lehet. Nem is arról van szó, hogy talán a gyerek kipróbálja, mert jó eséllyel ki fogja próbálni, amikor jön a „Mi van, nem mered?” mondat, és akkor ő is nagyfiú akar lenni, ha ő megcsinálta, én miért ne tudnám megcsinálni. Ettől valójában nem fog összedőlni a világ. Én azt gondolom, hogy értékrendet kell tudni adni a gyereknek, és ez általában az, amit én, a szülő, magam is képviselek, amit átadok tulajdonképpen neki. A nemet mondás tudományára érdemes őket megtanítani, nagyon szépen hangzik, hogy mondjál nemet, ez nagyon klassz, nem?

Ezt már az 1980-as években hallottam kampányokban.

Persze, de akkor kell tudni nemet mondani, amikor apa meg anya nem lesz ott, mondjuk, szombat hajnali fél kettőkor, amikor ott lesztek a buliban, és eléd perdül valaki, hogy próbáld ki, és akkor baromi nehéz. Amikor a fiataloknak beszél az ember a kábítószerről, nem azt kell mondani, hogy akkor meghalsz, meg beteg leszel, meg elvisz a rendőr. Még egy statisztikai adat: Magyarországon évente, felfelé kerekítve, körülbelül százan halnak meg kábítószer-használat miatt. Tök értelmetlen halálok. Ezek fiatal emberek, még élhetnének 30-40 évet. De ez nem egy olyan mennyiség, amire azt mondom, hogy úristen, népegészségügyi probléma, amivel azonnal valamit kell tenni. Ettől, egyébként, a magyarországi halálozási statisztika jelentősen nem változik. Ettől még ugyanúgy csökkenne Magyarországon a népesség. Viszont ez a fajta ijesztgetés, hogy elvisz a rendőr, megint kerekítsünk fölfele, évente nyolcezer rendőrségi ügy van. Dolgozom igazságügyi szakértőként, nem kevés kábítószeres ügyet szoktam szakérteni, viszonylag ritka, amikor tényleg nagy lefoglalások vannak, bár most volt egy pár nagyobb. Százötven marihuána növény, de a jelentős része ezeknek a kvázi lefoglalásoknak, a zsebben talált simítózáras zacskó, van másfél gramm zöld színű növényi törmelék, amiből a szakértő megállapítja, hogy van benne mondjuk 10 százalék THC, ami a csekély mennyiségnek a 3,2 százaléka. Elindul az elterelés, készül nagyjából öt centi vastag iratköteg, van némi perköltsége, amit természetesen ilyenkor az állam szokott viselni, és minden megy tovább. Ő elmegy elterelésre, összegyűjt 34 pecsétet, mint a Kéktúrán, és akkor kvázi mentesül az egész dolog alól. Merthogy vannak még kiskapuk, amiket meg kell hagyni, mert a fogyasztóval, a húszéves dolgozó vagy az egyetemista fiatallal nem az a cél, hogy bezárjuk a kóterba két évre, vagy netán, ha átadta a haverjának, akkor már háromra. Most hallottam, hogy tervezik ezt szigorítani, holott tudjuk azt, hogy a Btk-ban a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményeknek a büntetési tételei az egyik legszigorúbbak az Európai Unióban.

Az elrettentésről beszélünk, és arra kérdeztem rá, hogy mit mondjunk el a fiataloknak. Azt, hogy belehalhat, nem feltétlenül érti, de azt igen, hogyha nem is szokik rá, nem lesz függő, de pláne, ha függő lesz, ez az egész életét, a testét, a lelkét örökre megváltoztatja. Ezzel lehet érvelni?

Az, hogy örökre, nem igaz. Nem feltétlenül igaz. De ön most kimondott egy varázsszót: megváltoztat. Gondoljon bele, ha az ember megiszik, mondjuk, két üveg sört, akkor már milyen lesz tőle. Kicsit ugyan ellazul, kellemesen fogja érezni magát, négy üveg után meg még inkább. Hat után már lehet, hogy a járása is bizonytalan lesz, persze attól függ, hogy milyen gyakorlata van, és akkor lehet még emelni a tétet fölfelé. Megváltoztat, ami azt jelenti, hogy ezek a szerek valamiféle hatással vannak a testi és a pszichés működésünkre, amibe nem tudunk beleszólni. Ettől a pillanattól kezdve, ha azt akarod, hogy ez ne történjen meg, akkor egyetlen egy dolgot tudsz csinálni, azt mondod, hogy öreg, húzz a francba, nem kell a cucc. Akkor nem változtat meg. Szokták kérdezni, hogy az alkohol a veszélyesebb, vagy a marihuána, vagy bármi? Aki fogyaszt alkoholt, és a magyar lakosság jelentős része szokott fogyasztani, nem arról van szó, hogy iszik, mint állat, de van egy olyan populáció is, amelyik pontosan tudja, ha megiszik két doboz sört, egy pohár bort, három felest, akkor milyen irányba fog megváltozni. Azt mondja, hogy oké, itt a vége, fuss el véle, nekem pont ennyi elég volt, mert ez szabályozható. Amikor azt mondom, hogy kábítószer, valaki elmondja, figyelj, évek óta használom a marihuánát, és tök jó, elszívom, ellazulunk, röhögcsélünk, minden oké, ez így rendben van. A THC-használatból 90-93 százalékban nem negatív élménnyel kerülnek ki az emberek. De lehet, hogy a következő szíváskor, pedig ugyanattól a csávótól vetted a feltételezhetően ugyanolyan THC-tartalmú anyagot, ülsz otthon, és a második slukk után, mikor már ott van a központi idegrendszeredben a THC, elindulnak a falak, és úgy érzed, hogy rád dőlnek. Lesz egy pánikrohamod, lesz egy marihuána indukálta hányásod, ami érdekes, hiszen a marihuána hányáscsillapító hatású, de van egy ilyen visszaütő hatása, vagy egész egyszerűen belezuhansz egy drog indukálta pszichózisba, mert ez kiszámíthatatlan. Amikor megiszol két pohár sört, két doboz sört, fél üveg bort, akkor tudod, hogy milyen változás fog rajtad végbe menni, és kicsi az esélye annak, hogy akkor a két pohártól ugyanolyan pánikrohamod lesz, mint a THC-tól. A kábítószer kiszámíthatatlan. Ebből a szempontból az alkohol, főleg, ha az ember ezt egy viszonylag szűk keretrendszeren belül fogyasztja, jobban kormányozható a saját testi és pszichés változásom szempontjából. Ráadásul napjaink kábítószerhelyzete bonyolult, ha mondjuk egy klasszikus étlapot képzelünk el, amire nem az van írva, hogy kristály, meg csoki, meg laszti, meg bogyó, hanem kemikálianevek, akkor ez az étlap vastag. Több mint 950 szer van jelenleg kint a piacon. Ez még a szakma számára is követhetetlen. Az új szereknek a megjelenése olyan mennyiségű, hogy az egy laikus számára átláthatatlan. Jönnek folyamatosan az újdonságok, évente körülbelül 40 új szer szokott kikerülni a piacra, amiről nem tudjuk, hogy ott van, csak egyszer találnak vagy lefoglalnak belőle, és a vegyész ki fogja mutatni. Akkor kiderül, hogy most jött be az unióba, vagy már fél éve itt van, csak még sehol nem bukott le, és nem tudtuk bizonyítani, hogy nem tudunk róla. Ráadásul, amikor ott van a tabletta, vagy a por, lehet, hogy nincs benne hatóanyag. Van csak szőlőcukor, meg egyéb olyan, amivel semmi baj nem lesz, ha fölszippantom, lenyelem. Viszont lehet az is, hogy a tablettában nem egyféle hatóanyag van, hanem kettő, vagy akár három is.

Lehet olyan kábítószer is, amiből – mivel nem tudjuk, hogy mi van benne és mennyi van benne – akár egyetlen adag is függőséget okozhat?

Nem, egyetlen adag nem okoz függőséget. De olyan elképzelhető, hogy egyetlen adagba belehalhatsz. Itt vannak, például, a félszintetikus opioidok, például a fentanil és az egyéb más fentanilszármazékok. A fentanil a napi orvosi gyakorlatban nagyon fontos gyógyszer. Vannak visszaélések is a fentanillal, de ma már egy csomó olyan fentanilszármazék van kint a piacon, amelyet a medicina egyáltalán nem használ. Itt akár egyetlen szúrás is elég lehet. Itt volt például az akriloil-fentanil, amelyikbe miután megjelent, Svédországban két hónap alatt 23-an belehaltak. Nem ismerték a szert, nem tudták, milyen erősségű, próbáljuk ki, és szépen leállt a légzés. Szóval az nem igaz, hogy egyetlen egytől függővé válsz, de az, hogy egyetlen egy elültet benned egy olyan magot, amire az ember azt mondja, hogy hú, basszus, ez nagyon jó volt, az lehet. S akkor kéne még egy. És akkor jön a vívódás. Szúrjam, ne szúrjam, ajjaj, ne szúrjam, szippantsam, ne szippantsam, és ez például egy kaput nyit ki alapvetően, amivel belecsúszhat valaki abba, hogy akár viszonylag hamar, például ezeknél az opioid típusú szereknél két-három hét alatt a függőség kialakul.

Az első beszélgetés mikor időszerű? Óvodás korban, kisiskolás korban el kell kezdődnie?

Igen. De nem úgy, hogy azt mondom a nagycsoportos ötévesnek, hogy na, gyere, kislányom, kisfiam, üljünk le, beszélgessünk a kábítószerekről. Mert a gyerek nagy szemekkel fog nézni, és azt gondolja, hogy apának elmentek otthonról. Miről akar velem beszélgetni? Meg lehet az apropókat összességében találni, és nem arra gondolok, hogy a gyerek is nézi a különböző hírcsatornákat, és látja a lefoglalásokat, és akkor kérdezi, apa, ez mi, mert ő nem fogja olvasni természetesen. Gondoljunk bele a mesék birodalmába, amelyik tele van tudatmódosító szerekkel. Itt van például a fehér pöttyös, piros kalapos párducgalóca. Magyar honfoglaló őseink sámánjai ezt használták. Hány olyan mesekönyv van, ahol ilyen gombával lehet találkozni? Bemennénk egy oviba, megnéznénk ott a kis falon a rajzokat, ott vannak. Vagy hány embernek volt a jele a gomba az óvodába? A szülőnek nem azt kell elmondani, hogy fiam, ebben triptaminszármazék van, a dopaminszintet, a szerotoninszintet jelentősen meg fogja változtatni, mert akkor a gyerek csak kukulna. De azt például el lehetne mondani, hogy ha megennéd ezt a gombát, akkor azt hinnéd magadban, hogy te pöttyös labda, kisautó, vonat vagy űrhajó vagy, itt szaladgálnál körbe-körbe, mert megváltoztat. Vagy ismert a Grimm testvérek Békakirály című meséje, a varangyos béka fültőmirigyei bufotoxint termelnek, amelyik triptominszármazék, hallucinogén vegyület, amelyik fölszívódik a szájnyálkahártyáról. Vagy mondhatnám Harry Potternek a mandragórás történetét a második kötetben. Aki a mandragóra sikolyát meghallja, napokig eszméletlen lehet, vagy meg is halhat. A mandragóra előjön már az Iliász és Odüsszeiában is, Kirké varázslónőnél. Számtalan apropója lehet ennek, amikor csak előjön, és mesélünk róla, beszélünk három-négy mondatot, de nem úgy, hogy jaj, ezt ne, kisfiam, meg így, meg úgy, csak elmondjuk, hogy ez alapvetően milyen hatással lehet rá, mit okozhat. Persze, nem latin szavakkal dobálózva kell ezt az egészet elmondani. Ha látunk az utcán egy földön fekvő bácsit vagy nénit, akkor el lehet mondani, hogy igen, kislányom, kisfiam, jó eséllyel alkoholt fogyasztott, vagy valamilyen más tudatmódosító szert, de azt se felejtsük el, a pakliban benne van, hogy például agyvérzése van, ami miatt megbénult és nem tud beszélni. Esetenként a szívében, az egyik erében ott van egy vérrög, ami miatt lehet, hogy meghal, ha nem segítek rajta. Persze, tudjuk, hogy az utcán fekvők jelentős része alkohol, gyógyszer, egyéb más pszichoaktív szer hatása alatt van, de azért bármelyikünk kaphat egy sztrókot az utcán, normálisan felöltözve ott vagyunk, és mit fog mondani az átlagember? Részeg disznó. Pedig nem. És azon múlhat a túlélés esélye, hogy ki az, aki odajön és próbál nekünk segíteni.

A gyógyszerfüggőség mekkora probléma?

Bizonyos fajtájú gyógyszerekkel kapcsolatos függőség viszonylag rejtve marad. Itt van, például, az orrcseppfüggőség, ami annyira nem is feltűnő, amikor tél van, őszi időszak, szoktuk mondani, hogy meg vagyok fázva. Amikor már jön a tavasz, jó idő, barkásodnak a növények, akkor meg jön az, hogy allergiás vagyok. Bemegyek a patikába, és két nap alatt egy üveg orrcseppet el tudok valójában tolni.

Ezt ismerem, nekem két évembe és egy műtétbe került, hogy leszokjak róla, de azért vannak kemény műtétek.

Akkor ez most egy coming out pillanat volt?

Ez egy coming out pillanat volt.

De visszatérve erre, ez nem olyan, amit szociálisan elítélünk, nem? Fújok az orromba, oké, már kapok is levegőt, és akkor minden oké, helló, lépjünk tovább!

Azt látták, hogy az orrcseppel lehetnek egészségügyi változások.

Persze, van folytatása a történetnek, de azt gondolom, hogy ha csak orrcseppfüggőség lenne Magyarországon, ez nem okozna olyan társadalmi, szociális, egészségügyi, egzisztenciális, egyéb más problémákat, hogy akár nekünk erről beszélgetnünk kellene.

Mint például a tic-tacként szedett xanaxokról és frontinokról.

Abszolút. Habár pontosan tudjuk, ha most beírnánk az internet keresőjébe, hogy mit vennék, akkor az első ötven site arról szólna, nagyon hamar le tudnám bonyolítani az üzletet. Ezekkel a gyógyszerekkel az a baj, és hülyén hangzik, amit mondok, hogy problémamegoldó gyógyszer, mert leszarom tőle. A lényeg, hogy beveszem és ellazulok, és el tudom engedni a problémát.

Az alapbetegséget később ezek akár súlyosbíthatják is?

Hogyne. Itt azért óriási különbséget kell tenni aközött, amikor mondjuk egy orvos, akár egy pszichiáter azt mondja az amúgy szorongó betegének, aki próbál ebből a kis szűk utcából valahogy kivergődni, hogy itt szükség van gyógyszerre is ahhoz, hogy megoldjuk. Ami nem azt jelenti, hogy akkor 30 éven keresztül fogja ezt szedni, hiszen pszichoterápia, akár szorongásjavítók, egyéb gyógyszerek segítségével akár két-három hónap alatt ki lehet ebből vergődni. Nem azt mondom, hogy akkor holnaptól nem kell szedni, de szépen lefelezem, továbbfelezem, továbbfelezem, aztán elhagyom.

De akik rágyógyulnak, akik gyógyszerfüggők lesznek, azok sokszor orvosi kontroll nélkül szedik ezeket, igaz?

Egyre inkább látjuk a napi gyakorlatban, hogy részben Dr. Google nagyon fontos orvosi információkat ad, éppen most voltunk kint egy betegnél, akinek valószínűleg pszichés problémái voltak, és összerakta a kis tüneteit, beírta a Dr. Google-ba, meg a ChatGPT-be, azt mondta, úgy gondolja, hogy neki veseelégtelensége van. Erre azt feleltem, hogy nézze, így, önre ránézve, jó eséllyel nincs veseelégtelensége. A másik pedig a szomszédasszony, aki három évet dolgozott a rendelőben, ott takarított, és tud mindent. Ez a gyógyszer jó volt nekem is, jó volt a Marikának, és neked is jó lesz, fiam, és máris ad belőle. Bevettem, tudtam tőle aludni, nem érdekelt az, hogy a férjem kicsit ittasan jön haza, megoldotta a problémát. Csak kialakul egy tolerancia, hozzászokom a szerhez, amikor már nem lesz elég este a fél, amikor már egy milligramm kell, vagy akár kettő, és akkor eljuthat odáig valaki, hogy mondjuk a napi terápiás adagnak – a felső határ, mondjuk, háromszor két milligramm az alprazolamból – a négy-ötszörösét is beveszi, hogy egyszerre bevesz hat-nyolc tablettát, és ettől a hat-nyolc tablettától lehet vele beszélgetni. Talán kicsit kásásabb lesz a hangja.

Viszont mi magunk nem érzékelnénk, hogy így viselkedünk?

De, éreznénk egy kicsit, ha lelassulnánk, elengednénk ezt az egészet.

Ez látenciában van, ha otthon szedik, nem orvos írta föl. Önök látják legfeljebb, mentősök, akik kimennek értük.

A klasszikus gyógyszerfüggőség, az altató-gyógyszerfüggőség komoly, kvázi sürgősségi problémákat nem nagyon szokott okozni. Ezeknek a szereknek akár 8-10 százalékos feketepiaci forgalmuk van, és ami nagyon érdekes, hogy ezekbe a gyógyszerekbe a forgalmazó cégek nulla forint promóciós költséget tesznek bele. Ha idén eladtam tíz dobozzal, jövőre el tudok adni 11-gyel, utána 12-vel, utána 13-mal, és a Covid ezt nagyon megdobta. Ezeknek a gyógyszereknek a forgalma a Covid-járvány idején, egy év alatt, félmillió dobozzal emelkedett. A Covid igazi pszichés politraumatizációt okozott az embereknél, szükség volt a gyógyszerekre. Akkor akár rá is gyógyulhatott valaki, és azért az út lefelé mindig is egyszerűbbnek tűnik, mert beveszem, jól vagyok, kettőt beveszek, megint jól vagyok, hármat beveszek, még mindig jól vagyok, de amikor az ember már ott tart, hogy látja, hogy úristen, van még egy doboz, ebben van 30 tabletta, ez elég négy napra, de honnan fogok tudni gyógyszert szerezni? Akkor jön az internet, a hamisított recept, a feketepiac, ahol nem a tb által támogatott áron, hanem a teljes ár plusz 30-40-50-100 százalékért tudja valaki megvenni. Van, aki meg fölírja neki a 30 tablettás vagy 100 tablettás alprazolamot, klonazepámot, ami nem neki kell természetesen, de ő kiváltja X forintért a patikában, a tb által támogatott áron, és nyolcszor annyiért fogja eladni annak a gyógyszerfüggőnek, aki viszont kapva kap a gyógyszer után.

Ha már az illegális szerekről beszélünk, egy másik aktuális téma: ízesített elf barokat foglalt le a rendőrség a minap. Olyan is volt, amiben állítólag marihuána van, iskolában találták ezt. Ezeknek mi a veszélyük?

Már egy viszonylag régi csontocska, amit ez ügyben rágunk, hiszen elf barokból már legalább 400 féle van, több mint 7000 ízben forgalmaztak ilyenfajta cuccokat, és ma már ott tartunk, hogy 20 ezer puffos, tölthető, cserélhető, színes, szélesvásznú, satöbbi. Szlovákiában tavaly novemberig ezeket, amelyek, ha nem is THC-val, de valami THC analóggal voltak kvázi fölütve, automatákban lehetett kapni. Három évvel ezelőtt még egy nagy magyarországi fesztiválon is láttunk egy klasszikus étlapot, ahol mondjuk, 200 euróért árusítottak olyan 1000 puffos elfet, amelyik THC-val volt fölütve. Nagyon határozottan ketté kell választanunk a történetet azzal, hogy valamiben, „csak” nikotin, meg polietilén-glikol, meg illatanyag, meg ízanyag, meg esetleg más egyéb anyag van. Aztán ott a másik csapat, amelyikbe belekerülhetnek ilyenek. Emlékezzen a gumicukros történetre. Tavaly, Váci utca, 15 ezer forintért öt darab gumicukor, azért ez nem egy jó deal, de picit másról szólt, különböző THC-analógok voltak benne. A klasszikus elfeknek vagy különböző elektromos cigarettáknak egy baromi nagy bajuk van, hogy jók. Ettől a pillanattól kezdve, ha megkérdeznénk valakit, aki ezt esetleg már kipróbálta, hogy mit tapasztalt, azt mondaná, nem lett tőle büdös, nem égette ki a ruháját a lakásban. Ha szívta, nem lett dohányszag, nem kellett a csikket elegánsan kipöccinteni az ablakon, vagy elnyomni a büdös hamutálban, csak úgy abbahagyta, meg ilyen-olyan-amolyan ízekben volt. Tagadhatatlan, hogy ezeknek az eszközöknek a károsanyag-kibocsátása, amikor megszippantjuk, jelentősen kisebb, mint a klasszikus dohányzásé. De ez nem azt jelenti, hogy a betegség rizikója is pontosan ugyanennyivel kisebb, egy hosszú távú toxikológiai vizsgálat az nagyjából tíz év. Ezek azért még tíz éve nincsenek jelen a piacon, és most nem a nikotinról van szó. A nikotinról tudjuk, hogy nem okoz rákot, de függőséget okoz. A polietilén-glikol oldószer lebomlik, tejsav lesz belőle, légúti irritáció, ennyi. Vannak benne aldehidek, amelyek okozhatnak DNS-változást, ami például daganatos betegség kialakulásához vezethet, ezt is tudjuk, de azt, hogy a strawberry ice, a kiwi, a lemon lime, vagy bármi, mit fog okozni a tüdőnkben, azt nem tudjuk. Amikor én megeszem az epret, abban pontosan ugyanaz a kemikália van, mint ami ebben a lében, csak amikor megeszem az epret, legfeljebb allergiás lehetek tőle, különben semmi bajom nem lesz tőle. Nem tudjuk megmondani azt, hogy ezek az íz- és illatanyagok tartós használat esetén milyen károsodást okoznak a tüdőben. Vannak már negatív tapasztalatok, de még így A típusú evidenciaként nem tudunk erről sajnos eleget, ez is egyfajta bizonytalanság. Ugyanakkor ez most divatos. Tök jól néz ki, olyan menő, nekem vastag van, nekem cserélhető, neked milyen íz, nekem milyen íz. Annak idején kamaszként elmentünk a buliba, elszívtunk egy-két cigit, hazamentünk, anyánk mennyi idő alatt vette észre, hogy rágyújtottunk? Másfél másodperc. Ezt nem fogja észrevenni, mert nem fogja mondani, hogy hú, te milyen büdös vagy, fiam, te dohányoztál. Nem lesz ilyen. Van még egy nagy veszélye ennek, ami nemcsak a fiatalokra vonatkozik, de a felnőttekre is, hogy nem tudja az ember úgy szívni, mint egy klasszikus cigarettát. Az ember a meccset nézi. Ül a tévé előtt, izgul, ki van rakva mellé a kis sör, egy kis rágcsa, másik kezében ott van az elf, és szívja és szívja és szívja. A kétszer 45 perc alatt akár 200 puffot is el tud szippantani, ami nagyjából egy doboz cigarettának felel meg. A 2x45 perc alatt egy klasszikus dohányos nem fog egy doboz cigarettát elszívni. Persze, biztos van láncdohányos, aki egyikről a másikra rágyújt, de ez nem jellemző. Szóval nem tudjuk úgy használni, mint a klasszikus cigarettát, mert ha úgy használnánk, 20 szál van benne, nagyjából 200 slukk, ha én mondjuk naponta csak 200 slukkot szívnék, részben sokkal olcsóbban megúsznám ezt az egészet, hiszen 60 ezer forint, mondjuk, akkor a havi cigarettaköltségem. Így meg 50 nap alatt tízezer forintba kerülne, csak nem tudjuk így használni. Nézzük a filmet, nézzük a sorozatot, és szívjuk és szívjuk és észre se vesszük tulajdonképpen. Ez is a veszélye, lehet, hogy kisebb a károsanyag-kibocsátás, de a bevitt intenzitás viszont sokkal nagyobb, és ez lehet, hogy így kiegyenlítődik.

Következik ebből az, hogy az elektromos cigarettával, amit engedéllyel, törvényesen lehet használni, nem lehet leszokni az igazi cigarettáról, az egy önbecsapás, az egy reklámszöveg?

Ha az ártalomcsökkentésre gondol, amit egy nagy amerikai dohánygyár egyre inkább hirdet, és egyre több helyen megjelenik akár orvosi kongresszusokon is, és kommunikálnak erről. A dohányzással kapcsolatos ártalomcsökkentés egyetlen dolog lehet csak, ha nem gyújtok rá. Pont. Ennyi. Minden más jelent károsanyag-bevitelt a szervezetbe. Mondom én, aki több mint 50 éve dohányzom, és bevallom őszintén, hogy ebből a szempontból én nem lehetek mérvadó, mert pontosan tisztában vagyok ezeknek a negatív egészségügyi hatásával, de nem jutottam még el odáig, hogy letegyem. Habár pipázom, de az is beviszi a szervezetbe a nikotint, meg a káros anyagokat. De az ártalomcsökkentés a dohányzás kapcsán az, hogy abbahagyom. És meg lehet itt kérdezni a szerkesztőségben is, van, aki dohányzott, és abbahagyta úgy, hogy fogta, és azt mondta, nem gyújtok rá többet.

Ráhibázott, van egy kolléga, és több hónapja sikeres.

Lehet, hogy az elején szarul érezte magát, kicsit feszült volt, meg megszokta, hogy a kávéhoz, meg reggel, meg az autóban, meg a buszmegálló mellett, így, úgy, amúgy, és valami pótcselekvést is beépített. Nagyon érdekes, hogy például a cigarettáról leszokók nem kis százaléka meg szokott hízni általában, mert kompenzációs evéssel próbálja meg pótolni, amikor tiszta ideg, de rá nem gyújthat, jó lesz a zacskó gumicukor is.

Jellemző, hogy az egyik függőségünket egy másikkal pótoljuk? Van, aki leszokik a kábítószerről, alkoholista lesz, leszokik a dohányzásról, valami mást próbál ki?

A kábítószer–alkohol talán nem, de alapvetően szoktam volt mondani, hogy lehet függőségi szenvedély nélkül élni, csak nem érdemes. Kell valami az embernek, persze, ha tudja valamiféle keretrendszeren belül működtetni ezt a dolgot. Emelkedik az átlagéletkor. Jó, persze le vagyunk hat évvel maradva a fejlett Nyugattól, de akkor is egyre tovább élünk, egyre több betegséget tudunk meggyógyítani. Igen veszélyes a körülöttünk lévő világ, de ha ezt keretrendszeren belül műveljük, akkor működhet a rendszer.

Ez nagyon nehezen működik gyerekeknél, szülőknél akkor, ha a képernyőről, a mobiltelefonról van szó, mindenki nézi, mindenki nyomogatja. Az is egy függőség, ha nem is toxikológiai értelemben, bár lehet, hogy termelődik mindenféle anyag a szervezetünkben, amikor egész nap pörgetjük a mobiltelefontartalmakat, de az egy nagyon komoly probléma, ugye?

Én tökre szoktam látni a kollégáimon, bent a mentőknél. Múltkor is megkérdeztem az egyik mentőtechnikus kollégámat, aki állandó jelleggel tényleg így néz, mondom, Zsombor, értél már a végére? Hogy kiírja, hogy nincs több hír, nincs több információ? Ez megint egy végtelen történet, soha nem lehet abbahagyni. Ha az ember nézegeti, időnként röhög, na, ez baromság, ugyanakkor óriási hatalma van ennek az egésznek, hogy megfog embereket, információkat ad feléjük. Nem saját magamat akarom reklámozni, van egy tisztelői oldal, ahol lassan 150 ezer követőm van, nagyon megtisztelő, időnként egy-egy videót föl szoktam rakni rá, mennek rá képek is. Tegnap dolgoztunk, jöttünk haza üresen, abszolút riaszthatóak voltunk, és egy budai kávézó előtt megálltunk, ilyenkor mindig meg szoktam hívni a csapatot kávézni. Ott készült egy kép, ami fölkerült erre az oldalra, és most, amikor jöttem idefelé, beszéltem a feleségemmel, aki megnézte és azt mondja, 350 ezren látták a képet. Mi látható rajta? Ott áll négy ember, mentős egyenruhában, egy kávézó előtt, kezükben egy kávéspohárral, mosolyognak, gyönyörű szépen süt a nap a háttérben, a kávézónak a portáljában látszik a mentőautó, időnként szükség van erre három perc szünetre. De ha csippen a tablet, jön az eset, akkor megyünk, nincs olyan, hogy nahát, még megisszuk a kávét.

Akik ilyen videókat néznek, gyerekek, felnőttek, azokban boldogsághormont szabadít fel?

Biztos, hogy igen, ezt funkcionális MR-vizsgálatokkal látták, hogy akár mások nyomora is, mert ez nem vele történt meg. Nézzük azokat a videókat, ahol a kutya rohan a jégen, négyfelé csúszik a lába, elcsúszik, milyen jót szórakozunk rajta, meg azokat, amikor emberek esetlenkednek, fölborul biciklivel, elesik, tök jól szórakozunk a más nyomorán, mert nem velünk történt meg. Ugyanakkor nagyon-nagyon fontos, hogy a véleményvezérek, ez egy jó magyar szó, de ezt nem használjuk, mert azt mondjuk, hogy influenszer, tehát ők nagyon tudnak hatni a fiatalokra. Gondoljunk bele abba a sok barom kihívásba, ami akár a TikTokon, akár az X-en meg szokott jelenni. A legutóbbi ilyen volt a paracetamol kihívás, hogy vegyél be x-szer egy tabletta paracetamolt. Ez már nem arról szól, hogy leöntöm magam jeges vízzel! Ebbe a baromságba bele lehet halni, rémisztő, hogy ezt mennyien tudják valójában követni, és pontosan ez lenne az, amivel egy csomó információt lehetne a fiataloknak adni. 30-40 másodpercben, mert ha nem tudom őt 10 másodperc alatt megszólítani, azzal az első két mondattal, akkor máris tovább húzott. Annak idején, 1968-ban Andy Warhol azt mondta a televízió hőskorában, hogy a jövőben bárki lehet világsztár. Egy régi tévés vetélkedőben megnyerte X. Y. a főnyereményt, három vasárnap este láttuk, már megismerték a buszon, a villamoson, a boltban, tudta 400 ezer ember, hogy ki ő. Ma egy 30 másodperces videódat, ha megnézik Magyarországon százezren, akkor kvázi ismert tiktokerré válhatsz, és még azt is megkockáztatom, hogy ebből biztos meg lehet élni, nem véletlen, hogy Cristiano Ronaldo, akit 650 millióan követnek az X-en, egyetlen képért, amikor reklámoz bármit, négymillió dollárt kap.

De az hazugság, hogy valaki Ronaldo lesz, abból csak egy van.

Neki el kellett idáig jutnia. Az egész iparágát, saját magát föl tudta építeni, ma már több pénzt keres a pályán kívül, mint futballistaként. Abszolút eladható termék, és nem akarok utalni itt a labdarúgó-világbajnokságon a barna színű üdítőital és az ásványvíz kapcsolatára, hogy aznap a tőzsdén mennyit esett az üdítőital részvényeinek az ára, pedig nem azt mondta, hogy ne igyad, hanem csak egy nyugodt fintorral odébb rakta. Egy fintor is mennyire tud hatni az emberekre!

Beszéljünk még az alkoholról is. Ott is híres emberek fintorral kísért mozdulata kellene, hogy hasson a fiatalokra?

Elképzelhető, de én úgy gondolom, hogy ahogy kábítószernél a nulltolerancia az elmondott okok miatt lehet, az alkoholnál úgy gondolom, hogy a keretrendszer a lényeg. Nagyon régóta mondom, tök egyszerű a mondat, öreg, ne legyen harmadik, mert a kettő még tolerábilis. Nem azt mondom, hogy minden nap, szó nincs róla, de a kettőtől leszel tényleg olyan, amiről itt beszéltünk, kicsit lazább. A harmadik után már elkezded leszarni az egészet. És akkor már jön a negyedik, és ott fogsz feküdni a sarokban, elég ramaty állapotban, amiről viszont nagyon jó rövid videót lehet csinálni, amit a TikTokon akár százezer ember megnézhet és röhög rajtad. Itt is a példák, mert a gyerek azt látja, hogy apáék minden este megisznak másfél üveg bort otthon, és ettől ők, apa, anya nem fognak egymásnak esni, s ütni egymást, akkor ez számára is tökre természetes lesz. Mert ő ebben nőtt föl, ezt látta, ha apáék csinálták, én is csinálhatom.

Nem mindegy, hogy a szülők hogyan isznak. A borfogyasztásnak, ha már említette, van egy évszázados kultúrája, művészete, gyakorlata, kár lenne a fürdővízzel együtt kiönteni a gyereket, hogy ha apa nagyon jó minőségű vörösbort, kulturált körülmények között megiszik.

Megiszik egy vagy két pohárral, ebből semmi baj nem lesz.

A gyerek ne hivatkozzon erre, ha utána olcsó töményekkel csapja szét magát?

Ez így van. A borfogyasztásnak valóban van egyfajta kultúrája. Sok minden negatívum szóba került ebben a beszélgetésben, de azért egyre több egészségtudatos fiatallal is lehet találkozni, akik odafigyelnek az étkezésükre. A saját környezetemben egyre több olyan fiatal van, aki vegetáriánus életmódot folytat. Most, hogy miért, az megint egy más tészta. Elmegy bulizni, mert miért ne menne el bulizni, és ott nem tömény alkoholt fog inni, hanem megiszik egy sörkoktélt, egy zellert, egy 4-5 százalékos alkoholtartalmú valamit, és nem akár 10-15 vagy akár 30-40 százalékos alkoholtartalmú italokat. Abból megiszik kettőt, az neki pont jó lesz, attól kicsit kipirul. Ebből a szempontból azt gondolom, az egészségtudatosságot is lehetne ez ügyben reklámozni, az meg nem feltétlen az alkoholfogyasztásról kellene, hogy szóljon.

Persze látják a TikTok-videókat, amiben azt írják, hogy ne igyál, mert különben Zacher fog felébreszteni.

Ezek tök jók, én nagyon szeretem a mémeket, és pont január elsején – mindig dolgozom január elsején – volt egy ilyen történetünk, még hajnalban, korán beértem, merthogy aki az éjszakát végigdolgozza, menjen haza, aztán pihenjen. Az első esetünknél feküdt egy fiatalember, teljesen out of order állapotban, a biztonsági őrök próbáltak valamit csinálni. Akkor odament az ember, vannak bizonyos műfogások, amivel a szemét ki tudja általában nyittatni valakinek, ha az tényleg nem matt eszméletlen, és kinyitotta a szemét, én fölé hajoltam, láttam, hogy nyílik egyre jobban a szeme. Nem igaz, nem igaz, mondta, fölpattant, aztán elszaladt, a mém élővé vált számára január elsején hajnalban. De azért szerencsére nem sokaknak adatik meg ez a fantasztikus élmény, hogy január elsején én ébresztem őket, amikor az utcán fekszenek.