Hernádi Zsolt a Hormuzi-szorossal kapcsolatosan felsorolta: ezen a szűk tengeri folyosón halad át a globális tengeri nyersolajkereskedelem közel 30 százaléka, az olajtermék-kereskedelem több mint 20 százaléka, a dízel 10 százaléka, a kerozin 23 százaléka, valamint az LNG-kereskedelem 20 százaléka. Itt találhatóak a legnagyobb OPEC-termelők, amelyek együttesen napi 25 millió hordó olajat állítanak elő, ami a világtermelés mintegy negyede. Az energiapiaci alapszabály szerint 1 százalékos termeléskiesés 10 százalékos áremelkedést von maga után. Az adatok ismertek, mégis mintha a döntéshozók nem foglalkoznának eleget a felkészüléssel és a beruházásokkal, holott az ezek helyett fogyasztásra költött forrásoknak súlyos ára van a globális energiapiacon.

„A válságok tapasztalatai azt mutatják, hogy a megelőző lépések hiánya később többszörös költségként jelentkezik. Ha nem építjük be az ellátás biztonságának árát a mindennapi működésbe, a piac előbb-utóbb kíméletlenül benyújtja a számlát” – hangsúlyozta a Mol elnök-vezérigazgatója, hozzátéve, hogy a nagy infrastruktúra-fejlesztéseket mindig a krízisek kényszerítették ki itthon is.

• Adria-vezeték: az első olajválság után épült meg.
• hazai stratégiai gáztároló: a 2006-os ukrán gázválságot követően valósult meg.
• magyar-szlovák gázvezeték-összekötő: a 2009-es második ukrán gázválság után épült meg.

Ezeknél a projekteknél a tervezéstől a megvalósításig minimálisan öt évre van szükség Hernádi Zsolt szerint, az időhorizontokat nem lehet átugrani.

Úgy látja, hogy Szaúd-Arábiában sem az alternatív útvonalak kiépítésén van a hangsúly, sok forrást másra – például labdarúgók vásárlására – fordítottak. Hasonló helyzet áll fenn Kurdisztánban is, ahol a világ egyik legnagyobb szárazföldi gázmezője található – amelyben a Mol 10 százalékos részesedéssel bír –, ám a gázt vezeték hiányában nem lehet kijuttatni a piacra.

A piacot elemezve elmondta: Közép-Európa strukturálisan dízelimportra szorul, a régióban egyedül Szlovákia rendelkezik exporttöbblettel. A feszült piaci helyzetben a Brent kőolaj ára tartósan 120 dollár felett mozog, rendkívül magas, napi 10-15 dolláros kilengésekkel. A fizikai és a papíralapú (határidős) Brent ára jelentősen elvált egymástól:

a fizikai piacon az azonnali szállításért akár 50 dolláros prémiumot is hajlandóak fizetni a vevők, miközben a tankerek bérleti díjai egyetlen nap alatt a háromszorosukra emelkedtek.

Azzal kapcsolatban, hogy a környező országok adócsökkentésekkel igyekeznek mérsékelni a lakossági üzemanyag-árakat, kijelentette: az árszabályozási kísértésnek ellen kell állni, mert a piac működésének fenntartása mindennél fontosabb. Nem szabad a fogyasztás növekedését ösztönözni olyan időszakban, amikor a kínálat szűkössége miatt éppen a takarékosságra kellene törekedni.

Az ország gázimport-kapacitása mára meghaladja az évi 40 milliárd köbmétert, ami az Európai Unió egyik legmagasabb szintű ellátásbiztonságát jelenti a mintegy 8 milliárd köbméteres éves hazai fogyasztás mellett.

A Mollal kapcsolatban egyebek mellett elmondta: a 2014-es krími válság óta a vállalat 170 millió dollárt fektetett be abba, hogy a százhalombattai és a pozsonyi finomítót déli irányból (az Adria-vezetéken keresztül) is el tudja látni kőolajjal. Jelenleg egy 60 milliárd forintos termékvezeték épül Pozsony és Százhalombatta között, amely kölcsönös ellátásbiztonsági tartalékot képez üzemzavarok esetére. Emellett a társaság további 500 millió dollárt irányzott elő arra a technológiai átállásra, amely az orosz kőolajról való teljes leváláshoz szükséges.