Június 9-én lejárt a Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok között 50 évvel ezelőtt kötött úgynevezett petrodollár-megállapodás, amelyet a közel-keleti ország nem újított meg. A petrodollár azt az amerikai dollárt jelenti, amelyet kőolaj vásárlására költenek el. Az egyezményt az 1973-as arab–izraeli konfliktus végén kitört első olajválság után egy évvel írták alá, és a megállapodás értelmében az Egyesült Államok csúcstechnológiás fegyvereket adott el Szaúd-Arábiának, illetve politikai, katonai támogatást biztosított a szaúdi királyi család részére. Cserébe az arab ország a kőolaj-kereskedelme hasznát amerikai államkötvényekbe fektette be.

A Klímapolitikai Intézet vezető kutatója az InfoRádióban elmondta: Szaúd-Arábia a közel-keleti térség leggazdagabb, legtöbb olajjal és földgázzal rendelkező „nagy testvéreként” egyfajta közvetítőként lépett fel az elmúlt évtizedek konfliktusaiban, de konkrétan, közvetlenül nem vett részt egyetlen háborúban sem. A Nyugatnak és Szaúd-Arábiának is az volt az elemi érdeke, hogy stabilizálódjon a helyzet a régióban, hiszen pontosan tudták a felek, hogy csak így lehet hosszú távon rentábilis gazdasági tevékenységet folytatni. Toldi Ottó emlékeztetett: a nyugati fejlett országok a legnagyobb és legfontosabb vásárlók, és amíg akadozott az olaj eladása, értelemszerűen az arab országok „bevételei sem híztak”. Hozzátette: az USA és Szaúd-Arábia között létrejött eredeti megállapodásban nem is szerepelt a dollár szó.

Az Egyesült Államok a stabilitásért cserébe elnézte, hogy az arab országok „tizenkétszer annyi pénzt zsebelnek be az olajukért”, ami a legnagyobb olajexportálóként különösen igaz volt Szaúd-Arábiára. Toldi Ottó megjegyezte: az arab ország nem tehetett mást, az egyezmény értelmében dollárban kereskedett, hiszen a világ legfontosabb tartalékvalutájáról van szó, illetve a különböző valuták közti átváltás miatt rengeteg pénzt bukott volna, ha nem amerikai államkötvényekbe fektetett volna be.

Mára azonban jelentősen megváltozott a helyzet, mivel

Szaúd Arábia már nem annyira domináns szereplő a piacon, az Egyesült Államok pedig önellátó lett, sőt már exportálni is képes olajat.

A szakértő elmondta: az USA és Szaúd-Arábia érdekei ma már nem feltétlenül esnek egybe, mivel az arab világ, azon belül főként az olajkitermelő országok egy bizonyos árszint elérésében érdekeltek, ellenkező esetben nem lesznek kielégítőek a bevételeik. Ez az oka annak, hogy inkább visszafogják a olajtermelést, az Egyesült Államok pedig nyilvánvalóan el akarja kerülni, hogy magasak legyenek az árak, hiszen ez gátolja a nyugati világgazdasági növekedést, így kénytelen forrásokat felszabadítani a tartalékokból. A petrodollár-egyezmény felmondása lehetővé teszi Szaúd-Arábia számára, hogy potenciálisan más pénznemben is értékesítsen olajat, ami gyengítheti a dollár globális dominanciáját.

Ugyanakkor Toldi Ottó felhívta a figyelmet arra, hogy

Szaúd-Arábia továbbra is szeretne hozzájutni a legmodernebb amerikai haditechnikához, ami „az életben maradásához szükséges”.

Éppen emiatt háttéralkudozás folyik a felek között, vagyis nincs arról szó, hogy ne egyeztetnének egymással. Hozzátette: azzal, hogy Szaúd-Arábia nem hosszabbította meg a petrodollár-megállapodást, mindössze annyi történt, hogy az ázsiai ország diverzifikálta a fizetési és a kereskedési lehetőségeit.

A Klímapolitikai Intézet vezető kutatója szerint Szaúd-Arábia várhatóan egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait a BRICS-országokkal, de továbbra is szeretne jó viszonyt ápolni az amerikaiakkal is.