A Dunát nem használjuk eléggé, és nem tartjuk karban – mondta el a Világgazdaság podcast-adásában a közelmúltban Szalma Botond folyami és tengerhajózási szakértő.

„Van egy nagyon rossz hírem minden zöldnek, a Dunát nem a hajózás miatt kell karbantartani”,

a Dunát azért kell rendben tartani, mert 30 év múlva aranyat fog érni az ivóvíz, és mert energiát ad „teljesen tisztán”. Azért, mert a mezőgazdaságban öntözni kell, mert logisztikai láncszem az exportban, az importban és a turizmusban. Azért, mert horgászni és halászni lehet benne – sorolta a Mahart egykori elnöke. „Mára mindezt szerencsére környezettudatosan is meg lehet oldani, és meg is kell.”

Szalma Botond szerint a bős-nagymarosi vízerőművet meg kellett volna építeni. Az akkor rendelt turbinák azóta is működnek Bécs közelében.

„Nem kotorni kell ész nélkül, és nem lukakat kell bele ásni, hanem visszatartani azt a vizet, ami most szimplán átfolyik rajtunk”

– magyarázta. A szakember arra is emlékeztetett, hogy a folyón Budapesttől följebb 64 vízlépcső található, és „nem pusztultak el a verebek és a békák, de a nádi poszáta is köszöni szépen, jól van, és a kacsák is megtanultak úszni”.

A szakértő szerint ezt a kérdést európai uniós szinten kellene megoldani, ugyanis, mint fogalmazott, kiszámíthatatlan a Duna vízjárása. Amikor több hétig esős az időjárás, vagy hirtelen olvadás indul be tavasszal, akkor nagyon jó, máskor viszont hónapokig az ellenkező a helyzet.

Ha nincs változás, előbb-utóbb megszűnik a hajózás a Dunán,

véli Szalma Botond, aki szerint az egyedüli megoldás a szabályozás, illetve idővel a modernizálás, épp a környezetkímélés miatt. Minderre pedig vannak már európai források, csak le kell őket hívni – fogalmazott a szakértő, kiemelve, hogy az országnak gondolnia kell a turizmusra és a vendéglátásra is, ahogyan az áramtermelésre vagy horgászokra is. A Dunáról 40-50, de akár 200 éves távlatban is kell gondolkodni – tette hozzá.