A lépés alapvetően arra való reakció, hogy a rossz gazdasági körülmények mellett a GDP-arányos államadósság csökkentése már jövőre sem vehető teljesen biztosra. Az alapvetően rossz adósságszabály időben való kitolása azonban még így sem igazán érthető megoldás. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy miközben a kormány kivonja magát az adósságcsökkentő előírások alól, addig a következő ciklusokra sosem látott szigorúságot ír elő.

Kezdetben volt a hiba

A jövőre életbe lépő alaptörvényben ez szerepel: "Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja (...) a központi költségvetés végrehajtása során nem vehető fel olyan kölcsön, és nem vállalható olyan pénzügyi kötelezettség, amelynek következtében az államadósságnak a teljes hazai össztermékhez viszonyított aránya a megelőző évben fennállóhoz képest növekedne".

Ezzel a szabállyal a Portfolio.hu szerint a legfőbb gond, hogy gyengülő gazdasági teljesítmény esetén egyre nagyobb költségvetési szigorral teljesíthető. Az pedig külön szerencsétlen, hogy ezzel a helyzettel a (külső és belső okokra visszavezethető) növekedési problémák miatt gyakorlatilag azonnal szembe is kell nézni, ennek a szabálynak a teljesülését ugyanis már jövőre is bizonytalanságok övezik: az EU például, a kormányénál lassabb előrejelzéssel számolva már enyhén emelkedő adósságpályát kalkulált Magyarországnak. Ennek a jelentősége óriási lehet: vagy az alaptörvény csendes megszegése jön (ez a hivatali hatalommal visszaélés bűncselekményét is felvetheti), vagy csőd(közeli) helyzet a finanszírozás lebénulása miatt. Vagy ha előre gondolkodik a gazdaságpolitika, a már említett, még nagyobb költségvetési szigor.

Különös korrekció

A Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter által benyújtott (a héten már a Parlament napirendjén szereplő), "Magyarország pénzügyi stabilitásáról" című törvényjavaslat a fenti kiigazítási igényt hivatott elhárítani a hatályba léptető, illetve átmeneti rendelkezéseivel.

Ahogy az indoklásban is szerepel: "A törvény hatálybalépésének időpontja az alaptörvény hatálybalépéséhez igazodik három kivétellel. A személyi jövedelemadó és a társasági adó egységes adókulcsa, valamint az adósságcsökkentési szabály csak egy átmeneti időszakot követően később lép hatályba. Az átmeneti szabály szerint az adósságcsökkentési szabály először a 2016. évre vonatkozó költségvetés készítésénél kerülne alkalmazásra. Az átmenti időszak alatt a hatályos 2011 tavaszi konvergencia programban, a kormány által rögzített hiányszámok szerint kell tervezni a költségvetést az adósságráta csökkenésének biztosítása érdekében"

Mindebből több dolog is következik. Egyrészt látható, hogy a kormány nem akar nagyobb költségvetési hiányt elérni, vagyis nem a lazítás a célja (ezt viszont elég nehéz lesz majd elmagyaráznia). A valódi cél az lehet, hogy elkerülje a további kiigazítási igényt, amit esetleg a romló gazdasági helyzet miatt az adósságszabály előírna neki.

Ebből viszont az következik, hogy az indoklás utolsó szavai (hogy mindezt az adósságráta csökkenése érdekében tenné) nem állja meg a helyét. Jelenleg éppen hogy úgy néz ki, hogy ez a szabály megteremti a lehetőséget arra, hogy a kormánynak "csak" a konvergencia-program hiánypályájához kelljen ragaszkodnia, függetlenül attól, hogy a rugalmatlan adósságszabálya esetleg még nagyobb megszorítási feladatot róna rá. Így akár az államadósság növekedése is lehetővé válhat.

Az a fajta engedékeny értelmezés, mely szerint a kormány "csupán" a rossz adósságszabályát kívánja ilyen suta módon rugalmassá tenni, sokat veszít erejéből, ha azt látjuk, hogy a szabály alóli felmentést egészen 2016-ig terjeszti ki. Ráadásul mindez azt sugallja, hogy a kormány elképzelhetőnek látja, hogy akár a követező négy évben folyamatosan emelkedhet az adósságmutató.

Ez ugyan rendkívüli gazdasági helyzetben elméletileg nem feltétlenül lehetetlen elképzelés, ám mégis újabb súlyos kommunikációs kudarcnak tűnik, hogy az IMF-viszonyhoz hasonlóan megint 24 óra alatt sikerült gyökeres fordulatot végigvinni a gazdaságpolitika egy másik emblematikus szlogenjében ("csökkenő pályára állítottuk az államadósságot.")

További meggondolásra érdemes szempont, hogy ha egyszer az adósságszabályunk annyira rossz, hogy még a kidolgozóik is kihúzzák magukat alóla, vajon mitől lesz majd jobb akkor, amikor a következő kormányok alatt ez a szabály élesedik?

Rendkívüli helyzetekre

Van a törvénynek egy kifejezetten előremutató eleme is. Eszerint egy egyszerű szabállyal rögzíti, hogy mennyivel is kell csökkennie az adósságrátának a gazdasági növekedés függvényében, illetve meghatározza, hogy gazdasági visszaesés esetén milyen engedmény tehető az államadósság csökkentésében.

Eszerint az államadósságot a tervezéskor "...oly módon kell meghatározni, hogy annak alapján az államadósság megelőző évhez (a továbbiakban: viszonyítási év) viszonyított növekedési üteme ne haladja meg a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott, a költségvetési évre várható infláció és bruttó hazai termék reálnövekedési üteme felének a különbségét".

Bonyolultnak hangzik, de a lényeg, hogy amennyiben a gazdaságnak jól megy, akkor évente több százalékponttal kell csökkenteni a törvény alapján a GDP-arányos adósságrátát, gazdasági visszaeséskor viszont emelkedhet is. A prociklikusságot kezelő szabállyal azonban (annak kezdetlegességén túl) három probléma is van.

Az egyik, hogy elég nagyvonalúan kezeli az alaptörvény azon sorát, hogy "tartós és jelentős gazdasági visszaesés esetén el lehet tekinteni az adósságcsökkenéstől". A pénzügyi stabilitási törvény előbb idézet szabálya ugyanis már rövid idegi tartó és kis mértékű visszaesésnél is megengedő ez ügyben. A másik probléma, hogy a szabály elsőre meglehetősen szigorúnak tűnik. A gazdaságnak még egyáltalán nem kell száguldani ahhoz, hogy már jelentős legyen az adósságráta elvárt csökkenése.

Ennek különösen akkor lehetnek súlyos következményei (és ez a harmadik probléma), amikor majd ez a szabály hirtelen minden átmenet nélkül élesedik. Ez ugyanis a törvény szerint - dacára annak, hogy pont a nehezebb helyzetekben kellene jó szolgálatot tennie - szintén nem most, hanem csak 2015-ben lesz.

Abban az évben, amikor a költségvetés tervezett hiánya a konvergencia- program szerint 1,5 százalék. 2016-ra a Portfolio.hu első gyors, hozzávetőleges számításai szerint (amiben az infláció és a GDP-deflátor azonosságát feltételeztük) egy három százalékos gazdasági növekedésben reménykedve akár nullszaldós költségvetési tervezési követelmény is előállhat, vagyis indokolatlan, a gazdaság fejlődését sértő, jelentős szigorítási igény lép fel. Így lehet egy előremutató szabályból időzített bomba.