A Szegedi Tudományegyetem Természet- és Környezetföldrajz Tanszéke csaknem egy évtizede épít és fejleszt egy talajnedvesség-monitoring rendszert, amely mára országos hálózattá vált. Ennek adatai szerint

nemcsak a folyóink vízszintje rekord alacsony, hanem a talajban tárolt víz mennyisége is.

A városokban vagy irodákban ülve az ember kevésbé látja a helyzetnek a drámai voltát. Az adatok alapján viszont az szűrhető le, hogy valóban halmozódik a vízhiány, ráadásul történelmi méretekben – mondta az InfoRádióban Sipos György egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem Természet- és Környezetföldrajz Tanszékének vezetője.

Mint mondta, amióta mérési adatok vannak, ilyen vízhiány még nemigen alakult ki az országban. Ezt leginkább a vízállásokban lehet érzékelni, hiszen nyáron, de még ősszel is annyi negatív rekord dőlt meg, mint soha korábban.

Ugyan 2022-ben is sok ilyen eset fordult elő, de most ezek a 4 évvel ezelőtti negatív rekordok dőltek meg sorban, helyenként 30-50 centiméterekkel

– jelentette ki, megjegyezve, hogy a talajnedvesség mértéke kissé távolabb esik az emberek mindennapi látókörétől.

A tanszékvezető szerint nem csak Magyarországot, hanem az egész Kárpát-medencét érinti ez a vízhiány, de szinte egész Európában megfigyelhető az aszályosság. Tény, hogy közben Dél-Amerikában vagy éppen Törökországban árvizek pusztítanak, tehát a mennyiség globálisan kiegyenlítődik, azonban az is nyilvánvaló, hogy

a klímaváltozás következtében ezek az extrém helyzetek egyre gyakoribbá válnak.

Sipos György szerint az, hogy mi okozza mindezt, egy sokrétű kérdés, nem lehet egyértelműen a klímaváltozást vagy a rossz szakmai döntéseket okolni.

Évek óta megfigyelhető, hogy tavasszal nagyon alacsony a hóban tárolt vízkészlet a vízgyűjtő területeken, a levegő hőmérsékletének emelkedésével pedig egyre intenzívebbé válik a párolgás. Ennek következtében száraz a tavasz, a nyár és az ősz is, így nemigen van mit csodálkozni a vízkészletek csökkenésén – jegyezte meg. A szakértő leszögezte:

előrébb kellene lépni a víz megtartásában és a vízgazdálkodásban, hogy valahogyan tompítani lehessen ezt a klimatikus stresszt.

Mezőgazdaság szempontjából például olyan irányba kellene szerinte változtatni, hogy előtérbe kellene helyezni azokat a művelési módokat, amik jobban őrzik a talaj nedvességét.

Vízgazdálkodás terén nyilvánvalóan a lehető legtöbb víz megtartása lenne a cél, illetve azoknak a helyeknek a kijelölése, amik alkalmasak erre. Az viszont aláhúzta a szakértő, hogy mindezt ésszel kell csinálni, hiszen ha olyan területen kezdünk el változtatni a rendszeren, ahol a víz nem képes beszivárogni a talajba, azzal csak elszikesítjük ott a földet. De ugyanilyen megfontoltan kell véleménye szerint eljárni a fenékküszöbök építésekor is, mert a nem megfelelő helyen emelt műtárgyak jelentősen megnövelhetik az árvízveszélyt.

Sipos György arra is kitért, hogy társadalmi szinten is hozzá kell szoknunk a klímastresszhez, mivel az csak növekedni fog. A mezőgazdasági termelés átalakításától kezdve a városok működésének átalakításáig több mindenre fel kell készülni, nem is beszélve az egészség megőrzéséről.

A Szegedi Tudományegyetem Természet- és Környezetföldrajz Tanszékének vezetője szerint

nagyon lassan megy csak át a helyzet súlyossága a társadalom tudatába, hiszen főleg nyáron téma a vízhiány.

Most viszont, hogy októberben esett valamennyi eső, máris háttérbe szorult. Csakhogy ez a 20-30 milliméter csapadék szinte semmire sem elég a vízhiány pótlása szempontjából, hiszen máskor az év ezen szakában 50-60 milliméter szokott esni – tette hozzá.

A szakértő megjegyezte, a társadalom memóriája elég rövid távú az ilyen problémákkal kapcsolatban, viszont az is igaz, hogy végső soron az emberek azok, akik képesek kikényszeríteni a változást. Megjegyezte

a politika is hajlamos feledékeny lenni a témában, pedig a szakma már több mint egy évtizede jelzi folyamatosan, hogy problémák lehetnek az ország vízháztartásával, szélsőségek léphetnek fel.

Ez utóbbi kapcsán a tanszékvezető hozzátette, most éppen az aszály okozza a gondokat, de előfordulhat, hogy pár év múlva olyan irányba változik a helyzet, hogy sorra jönnek a mediterrán ciklonok, és korábban nem látott mértékű árvizek alakulnak ki. Mindenesetre egyelőre csak az a biztos, hogy egyre extrémebb jelenségekhez leszünk kénytelenek hozzászokni.

A cikk alapjául szolgáló interjút Kocsis Éva készítette.