A cél a mostani aktualizálás esetében is az volt, mint korábban: az EU-huszonhetek teljes körében azonosan értelmezzék a közösségi szinten létrehozott és tavaly nyár óta immár a gyakorlatban is létező uniós védettségi igazolás használatát.

A körülmények ugyanis azóta sok tekintetben változtak, és ezért a tagállami hajlandóság is erősödött egyéni, másokétól eltérő intézkedésekre, ami sokak félelme szerint tovább gyengíthette volna a tagországok között a lehetőleg minél gördülékenyebb személyi mozgást.

Az egyik legfontosabb változás, hogy az érkező személyeknél

mostantól nem aszerint ítélnek meg valakit, hogy mely országból jött, hanem hogy személy szerint az ő védettségi szintje miként fest.

(Mellesleg éppen ez a mozzanat tolja még inkább előtérbe az uniós Covid-igazolvány gyakorlati értelmét.)

A másik lényeges mozzanat, hogy míg az uniós védettségi igazolás tavalyi kibocsájtásakor még 12 hónapos érvényességi időt feltételeztek, (tényleges határidőt nem rögzítettek, akkor még nem lévén elegendő empirikus adatt az oltások és a fertőzésből történt kigyógyulás nyújtotta védettség valós időtartamáról), mostanra ez immár kötött határidőnek minősülő 9 hónapra módosult.

Magyar szempontból a legfontosabb kérdés, vajon miként reagál az aktualizált igazolás azon többszázezer magyar helyzetére, akik az első (esetleg az első kettő) oltásnál még az EU egészségügyi hatósága által mindmáig el nem ismert keleti (kínai vagy orosz) vakcinát vettek fel, és csak utána kaptak valamilyen EU-konform szert.

Ez utóbbi kapcsán a napokban végigfutott a magyar sajtóban Ujhelyi István magyar szocialista párti képviselő online nyilatkozata arról, hogy érdeklődésére az Európai Bizottság részéről illetékes helyen (Didier Reynders igazságügyi biztost és alelnököt nevezte meg) kapott olyan jogértelmezést a február 1. óta érvényes előírásról, hogy

akárhány keleti vakcinát is kapott valaki korábban, elegendő egy újabb, immár uniós oldalon is elfogadott oltás a védettség elismeréséhez.

Első ránézésre „a biztosi értelmezés” annyiból nagyon is hasznosnak tűnt, mivelhogy az elérhető hivatalos európai bizottsági és EU-tanácsi dokumentumok tételesen nem térnek ki arra a Magyarországon tömegesen létező esetre, amikor valakinek mondjuk két Szputnyikja van, és erre kapott egy (de csak egy) Pfizert, Modernát, vagy hasonlót.

Azért érdekes ez, mert az EU-s igazolvány tavalyi indításakor még az volt a domináns uniós szintű értelmezés, hogy az számított automatikusan védettnek, akinek legalább két (Janssen esetében egy) EU-konform oltása volt.

Az Európai Bizottság még tavaly is úgy fogalmazott a tárgyban születő tájékoztató anyagaiban, hogy mindazok, akik – akár EU-területen kívül, akár azon belül – az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) által még el nem ismert vakcinát is kaptak, úgymond „tájékozódjanak” az utazásuk szempontjából általuk választott célország nemzeti hatóságainál ennek elismertségéről.

Az igazolvány bevezetésekor ugyanis még mindenki, aki EMA-konform oltással rendelkezett, automatikusan védettnek minősült, míg

a „többiek” szabad (karanténmentes) belépése attól függött, vajon a felkeresett tagállam kinyilvánított-e készséget egyes „EU-külső” vakcina felmutatása mellett is szabad beutazás biztosítására.

Mostanra a világban sokmillió ember kapott elsőnek vagy mindkét esetben orosz vagy kínai oltást, és csak utána vettek fel EU-hatóságok által is elismert (második vagy harmadik) szert, így uniós szinten is szükségessé vált az ilyen helyzetben lévő harmadik országbeli személyek védettségének a megítélése.

És ez utóbbi kapcsán már akad egyértelmű meghatározás (lásd az EU-tanács 2022 február elsejei érvényességgel közölt tájékoztatását), ami leszögezi: védettnek (beutazásra jogosultnak) tekinthető minden olyan harmadik országból érkező személy, akinek

az utolsó oltása

az Európai Gyógyszerügynökség által elfogadott szerek közül kerül ki, és ezt a célországba érkezés előtt legalább 14 nappal kapta.

Arra az uniós jogalkotók láthatóan nem gondoltak, hogy hasonló egyértelműséggel ugyanezt a tagállamok vonatkozásában is kinyilvánítsák, lévén a Magyarországon történt tömeges keleti oltásfelvétel unión belül viszonylag egyedülállónak tekinthető. De attól még a harmadik országbéliek felé megfogalmazott formula értelemszerűen érvényes kell hogy legyen uniós belülről érkezők esetében is – nyilván ezen alapult a magyar EP-képviselő által kapott EU-biztosi értelmezés is.

A 270 napos érvényesség amúgy az utolsó felvett oltás dátumától értendő (azaz a mai helyzetben ennek legalább tavaly májusinak kell lennie). Az igazolvány beolvasásakor automatikusan kiugrik majd, hogy valakinek az amúgy elfogadott szerrel elvégzett oltása ezen időtávon belül van-e, és persze eltelt-e már 14 nap a kérdéses szer felvétele óta.

Egyebekben az aktualizált EU-igazolás továbbra is úgy működik, mint eddig:

a feltételeknek megfelelő adatokat felmutató személytől nem tagadható meg belépés egyik uniós tagállamba se,

illetve karanténba sem kényszeríthető. (Természetesen rendkívüli járványhelyeztre elrendelt nemzeti hatósági intézkedés adott esetben eltérhet ettől – de erről nyilván már előzetesen is tudni lehet.)