Rainer M. János, az intézet vezetője június 5-én jelentette be, hogy intézete honlapot indít Nagy Imre és mártírtársai 1989-es újratemetéséről. Az oldalon 181 hálózati személy neve is szerepel, akik közül 110-et azonosítani is tudtak. Ezen kívül 31 szigorúan titkos állományú és 73 nyílt hivatásos állományú tiszt szerepel a jelentésben, akik közül viszont alig néhányat azonosítottak.

Ungváry Krisztián történész szerint a listával kapcsolatban a legmeglepőbb az, hogy az állambiztonság a magyar belpolitika ellenzéki részébe nem sikerült magas szinten behatolnia. Mindössze sajtóreferens vagy választmányi tag szerepel a listán.

Elmondta azt is: az 1989-es képlékeny politikai helyzetben mind az állambiztonság, mind az ellenzék, mind a nyugat tarthatott a másik fél kiszámíthatatlan lépésétől. Az ellenzék például attól, hogy az állam beveti a munkásőrséget és visszarendeződés lesz, az állam pedig attól, hogy az ellenzék tömegtüntetéseket robbant ki, amely akár erőszakba is torkollhat.

A Nyugat attól félt, hogy a stabil Magyarország balkanizálódik.

Az állambiztonsági szolgálat bevetésére ezek megelőzése érdekében volt szükség.

Ungváry Krisztián rámutatott: ha valaki 1989-ben megtagadta az együttműködést ezekkel a hatóságokkal, annak már semmilyen következménye nem volt. A listán szereplő embereket azonban nem akkor, hanem régebben, akár 40 évvel korábban szervezték be.

Szerinte a '89-es megbízatást a legtöbb esetben szellemi restség miatt vállalták el. Beszervezésekor az illető gyenge volt, majd hagyta magát sodorni.