Az a jó, ha egyetlen külföldi állam sem kontrollál olyan magyar céget, amelynek stratégiai jelentősége van. Beszéljünk világosan: én azt az álláspontot képviselem, mely szerint általában az a jó, ha a vállalkozásokban magánkezdeményezés van. Mert a magántulajdonos az esetek nagy többségében (nem mindig) mégiscsak hatékonyabban működtet.

Azért szép számmal vannak példák Magyarországon is. Például a Horn-kormány idején stratégiai jelentőségű szolgáltatókat privatizáltak állami tulajdonban lévő külföldi cégek...

Igen. Azt nem tartanám jónak, ha kontroll nélkül megengednénk, hogy az, amit mi privatizálunk, azt egy másik ország kormánya államosítja, azaz közvetve vagy közvetlenül tulajdonba veszi. Erre jó odafigyelni. A MOL a mai állapotában a gáz- és olajellátás alapinfrastruktúráját biztosítja. Természetesen vitatható, hogy az áramszolgáltatók e tekintetben stratégiai cégek-e vagy sem, de a MOL esetében jó megfontolni: szabad-e, hogy mondjuk az osztrák vagy az orosz állam szerezzen befolyási részesedést. Ha úgy teszi fel a kérdést, hogy inkább az orosz vagy inkább az osztrák állam, akkor azt mondom, hogy van ennél egy harmadik és jobb megoldás: egyetlen külföldi állam sem.

Kisebbségi állami tulajdonrészt sem szerezhetnek? Az OMV-nél van majdnem 20 százaléknyi MOL-részvény...

Azt kezdeményeztük, hogy alkossunk erre valamilyen szabályozást. Szerintem esetről esetre meg kell vizsgálni, hogy minek mekkora a jelentősége. Magyarország eddig ezzel nem foglalkozott, azért mert nem találkozott szembe ilyen problémával. Most szembetalálkoztunk egy problémával, hogy az OMV, mely mögött ott áll az osztrák állam, csendben, rejtve, kvázi titokban meg akarja szerezni a MOL-t - hát most rájöttünk, hogy ezt szabályozni kell. Eddig nem volt ilyen problémánk, most megpróbáljuk szabályozni.Szükség lenne európai alternatívára az orosz Gazprommal szemben?

Hogyha az Európai Unióval közösen vagyunk vásárlók, együtt már elég erősek vagyunk. Õszintén szólva nem kérdés, hogy kellene. Ezt

soha okos ember nem kérdőjelezte meg. Mindig az volt a kérdés, hogy az alternatívák egy picike szeletel, amit Nabuccónak hívunk, azt meg tudjuk-e jól, hatékonyan építeni, vagy sem és hogyan viszonyul mindez más alternatívákhoz. Ez egy rendkívül egyszerűnek tűnő dilemma, közben tele van politikai, hatalmi kérdésekkel. Én csak egyet nem szeretnék: hogy elkötelezzük magunkat kellő tudás hiányában bármi mellett. Ha a kérdést elvileg teszik fel, akkor teljesen természetes, hogy Magyarországnak a közös európai energiapolitika mellett kell lándzsát törnie, mert ez a nemzet érdeke - mihelyst van ilyen megoldás. Summa summarum: ilyen dilemma ma nem vetődött fel. Az orosz elnök sok tárgyalás alapján pontosan tudja, hogy ha a Nabucco egy versenyképes, reális választási lehetőség, amely máshonnan, nem Oroszországból hoz gázt, az nekünk jobb, mert az a jobb, ha több eladóval állunk kapcsolatban. Ma ugyanakkor inkább az a helyzet, hogy hónapról hónapra új alternatívák állnak elő. Mostanában például sokat lehet hallani az úgynevezett Déli Áramlat nevű vezetékről.

Ebben kik a szereplők?

A Déli Áramlat nem Törökországon keresztül jön, mint a Kék Áramlat, hanem közvetlenül a Fekete-tengeren keresztül éri el Bulgáriát és onnan mehet tovább villaszerűen két irányba: Olaszország és Magyarország-Ausztria felé. Tisztázni kell az egymáshoz fűződő viszonyokat, ráadásul miközben ez a Déli Áramlat orosz gázt szállít, bírja az Európai Unió támogatását, azaz összekeveredett a kép, most egyik megoldás hívei sem lehetnek nagyon magabiztosak, hiszen a harmadik megoldás megjelenésével új helyzet áll elő és mindenki osztani, szorozni fog. Szerintem nagyjából az idei év végéig tisztázódhat, hogy miként lehet az európai uniós közös érdekeket kibékíteni az energiapolitikai realitásokkal.