A külügyminiszter már indulása előtt kijelentette, hogy a német légierő nem fog részt venni a dzsihádista harcosok állásainak bombázásában.

Mint Frank Walter Steinmeier fogalmazott, már több, mint 10 nyugati ország légiereje próbálja megtörni a szélsőséges erők előretörését és így nem lenne sok értelme, ha német harcigépek is beavatkoznának a támadásokba. Ezeket a külügyminiszter a jelenlegi helyzetben szükségesnek minősítette, de hangsúlyozta, hogy a fegyveres akciót hosszútávú politikai megoldás kidolgozásának kellene kísérnie.

Frank Walter Steinmeier ennek érdekében látogatott Szaúd-Arábiába, ahol tanácskozott a külügy-, valamint a védelmi miniszterrel. A megbeszéléseken egyetértettek abban, hogy nemzetközi összefogásra van szükség az Irakban és Szíriában harcoló dzsihádista erők leküzdésére.

Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a Nyugat támogatást nyújt közel 5 ezer úgymond mérsékelt beállítottságú szíriai felkelő török és szaúd-arábiai területen történő kiképzéséhez. A külügyminiszter továbbra is elzárkózott Szaúd-Arábia azon kérésének teljesítése elől, amely Leopárd típusú páncélosok vásárlására irányul. Ugyanúgy elutasította a berlini törvényhozás zöldpárti frakcióvezetőjének indítványát, hogy az ENSZ égisze alatt vezényeljenek német katonákat Szíriába a kurd lakosság védelmére.

Hasonló elképzelés már a kormányban résztvevő kereszténypártok körében is felmerült, de - mint Frank Walter Steinmeier fogalmazott - ilyen tervet könnyű fontolgatni, ha eleve tudni lehet róla, hogy az ENSZ aligha vállalkozik gyakorlati megvalósítására, mert eddig egyetlen nyugati állam sem gondolt komolyan a fegyveres beavatkozásra Szíriában.

A német külügyminiszter álláspontja némi csalódást keltett szaúd-arábiai tárgyalópartnerei körében is, mert a Nyugathoz közel álló uralkodócsaládot igencsak aggasztja a dzsihádista erők előretörése, ugyanis egyre több fiatalt vakítanak el a vallási fanatikusok és nyernek meg a fegyveres harcra a dzsihádisták oldalán.