Az év végén lejár az úgynevezett Kiotói jegyzőkönyv hatálya, melynek aláírói korlátozásokat vállaltak az üvegházi gázok kibocsátására. Köztük van az Európai Unió, az Egyesült Államok viszont emlékezetes módon visszalépett, és azóta is csatát folytat Kínával és másokkal az éghajlatvédelmi lépésekről.

A dél-afrikai Durbanban zajló konferencia a továbblépésről szól. Ez azonban nehéz lesz, mert az Egyesült Államokat már most azzal vádolják, hogy akadályozza annak a százmilliárd dolláros alapnak a felhasználását, amely a kudarccal zárult, 2009-es kaotikus koppenhágai csúcs kevés eredményeinek egyike volt.

A konferencia az egyik utolsó remény, hogy új nemzetközi egyezménnyel váltsák fel a Kiotói jegyzőkönyvet. Washington azt akarja, hogy a globális klímavédelmi alapba jobban vonják be a magánszektort, míg Szaúd-Arábia nagyobb kártérítést követel az olajkitermelő országoknak, ha a világ elfordul a fosszilis energiaforrásoktól.

A brit klímaváltozási miniszter, Chris Huhne szerint viszont van esély a kompromisszumra, és "tárgyalási taktikának" nevezte az amerikaiak és szaúdiak fellépését. Európa és Amerika között azonban tovább nő a szakadék, mert az EU-tagállamok már most harcosan lobbiznak megállapodásért.

Bár Barack Obama amerikai elnök korábban szakítani akart a klímaváltozást a kezdetekben még tagadó George Bush politikájával, aktivisták szerint mostanra beadta a derekát az üzleti köröknek, akik szerint a széndioxid-emisszió visszafogása kárt okozna az amerikai gazdaságnak.

Lesz-e megállapodás Durbanben? Miközben az aktivisták újabb sötét víziókat festenek az extrém időjárásról, amely fokozottan sújtja majd a világ szegényeit, a kommentátorok szkeptikusak. A brit Guardian megjegyezte: szorít az idő, hogy elviselhető szinten a 2 Celsius-fokos limit alatt tartsuk a globális felmelegedést.

Tavaly rekordmértékben emelkedett a széndioxid kibocsátás. A lap szerint most nem a gazdagok döntenek a szegények, hanem az erősek a gyengék kárára. Az erősek között van a gyorsan iparosodó India és Kína is, akik egy új Kiotót akarnak látni, azaz: vállaljanak csak korlátokat a gazdag államok, míg ők saját belátásuk szerint csökkenthessék a széndioxid-emissziót. Ennek azonban kevés értelme van, mert a Kiotói jegyzőkönyvet olyan államok írták alá, amelyek a globális kibocsátás 15 százalékáért felelősek csak. A csata a fejlett és fejlődő nagy kibocsátók között zajlik majd - jegyzi meg a brit lap.