Az elmúlt közel két évtizedben alig volt érezhető emelkedés a lakbérek összegében Németországban. Tavaly nyáron azonban elérkezett az a pillanat, amikor a lakáskeresők száma - országos viszonylatban - olyan mértékben lépte túl a kínálat szintjét, hogy a tulajdonosok lendületes drágításba kezdtek.

A leginkább Berlinben érezhető ez. A német fővárosban ma is sok lakás áll üresen, ennek ellenére többen inkább nem adják bérbe ingatlanjukat.

Berlinben még ma is érezhető a város egykori megosztottsága. A keleti kerületekben jelenleg is közel egyharmaddal olcsóbban lehet lakáshoz jutni, mint a volt nyugati szektorban. Ennek ellenére a múlt év közepe óta átlagosan 14 százalékkal nőttek a lakbérek, bár a főváros még így is messze nem a legdrágább Németországban.

München és Hamburg már régóta az élen áll a lakbérek szintjét illetően: a két tartományi fővárosban egy hasonló méretű és minőségű lakásért a tulajdonos 30-35 százalékkal többet kér, mint Berlinben. Így nem meglepő, hogy a csúcsszintet tartó Münchenben a lakástulajdonosok legfeljebb négy százalékkal tudták magasabbra srófolni az új beköltözőktől kért havi bér összegét.

Szociológusok véleménye szerint ez jórészt a konjunktúra fellendülésével magyarázható, de nagy mértékben összefügg azzal is, hogy az elmúlt években viszonylag kevés új lakóház épült, de a vidékről a nagyvárosokba irányuló elvándorlás töretlen volt.

Mindezt megtetézi az a jelenség, hogy egyre többen élnek egyedül és készek fizetésük közel kétharmadát lakbérre fordítani. Az említett drasztikus drágulás csak a friss költözködőkre vonatkozik, a régi bérlők esetében ugyanis a tulajdonosnak igazodniuk kell a környék lakbérszintjéhez.