Egy nemrégiben megjelent tanulmány a természetes fény újabb áldásos hatására világított rá. Ez volt az első olyan kontrollált vizsgálat, amely rövid távon kimutatta, hogy a természetes fény segíthet a vércukorszint stabilizálásában a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél – írja a Cell Metabolism cikke nyomán a Pulzus.

A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy mekkora szerepe van a természetes fénynek az emberi anyagcserében, különös tekintettel a vércukorszintre. Az ugyanis régóta ismert, hogy a cirkadián ritmus zavara jelentős szerepet játszik a nyugati népesség egyre nagyobb hányadát érintő anyagcsere-rendellenességek kialakulásában.

A cirkadián rendszer a szervezet anyagcseréjét a nappal-éjszaka ciklushoz igazítja, és a fény szabályozza. Az agy központi biológiai órája koordinálja a szervekben található, maguktól működő saját kis órákat, beleértve a májét, a vázizomzatét és a hasnyálmirigyét, amik befolyásolják a glükózanyagcserét, az energiafelhasználást és az inzulinérzékenységet. Mivel azonban az időnk 80-90 százalékát beltérben töltjük, természetes fény hiányában könnyen felborulhatnak szervezetünk nappal-éjszaka ciklusai.

A kutatócsoport 65 év feletti önkénteseket tanulmányozott – szám szerint 13-at –, akik mindannyian 2-es típusú cukorbetegségben szenvednek. Ők két külön alkalommal 4 és fél napot töltöttek el a Maastrichti Egyetem speciálisan kialakított lakótereiben. A kutatók egy tipikus irodai munkahetet modelleztek le, reggel 8 és délután 17 óra közti szimulált „munkaidővel”. A kísérlet első körében ezt egy olyan szobában valósították meg, amelyet nagy, kültérre néző ablakokon keresztül beáramló természetes fény világított meg.

A „munkaidőn kívüli” órák mindenkinek ugyanúgy teltek: a kutatók egységesítették a fényviszonyokat, az étkezéseket és azok időpontját is. A fizikai aktivitást napi háromszor fél óra könnyű intenzitású lépcsőzésre korlátozták. A kutatás résztvevői az első közel ötnapos bentlakás után négy hét szünetre mentek, majd visszatértek az intézetbe, de akkor már egy teljesen más fénykörnyezetbe.

Ebben a körben reggel 8 és délután 17 óra között kizárólag mesterséges fény világította meg az irodájukat. A tudósok tipikus munkahelyi, 300 lux fényerőt biztosító lámpákat szereltek fel a szobában, az ablakokat pedig fényzáró anyaggal fedték le. A résztvevők szabadidejét ezen a héten is szigorúan szabályozták.

A kutatók folyamatosan ellenőrizték a résztvevők vércukorszintjét, vér- és izommintákat vettek az önkéntesektől a fénykezelés előtt, alatt és után. Megállapították, hogy a résztvevők vércukra természetes fényviszonyok mellett tovább maradt a normális tartományban (az idő 51 százalékában), míg mesterséges fénynél ez az állapot rövidebb ideig tartott (43 százalék). Azaz a természetes vény önmagában nem befolyásolja az átlagos vércukorszintet, viszont segít tovább a normális tartományban maradni.

Volt még egy érdekes eredménye a kísérletnek: természetes fénynél a résztvevők több zsírt és kevesebb szénhidrátot égettek nyugalomban. A hatást különösen déltájban észlelték, de éjszaka már nem volt különbség az értékek között. A kutatók elemezték a vér-és izommintákat is, és azt találták, hogy a természetes fény hatására a belső óra is változik. A résztvevőknél esténként magasabb melatoninszintet mértek, de javult a vázizmaik cirkadián órájának működése is.

a kutatócsoport hangsúlyozza: a napfény természetesen nem gyógyítja a cukorbetegséget, a vizsgálatot pedig rövid időn át végezték egy elég kis csoporton, tehát érdemes lenne hosszabban és több önkéntessel is folytatni a vizsgálatot.