Manuel Barroso a londoni Timesnak nyilatkozva arra utalt, hogy az Obama-féle Fehér Házat nem érdekeli Európa. A szövetségesek nem értettek egyet a gazdasági válságra adott válaszban, a klímaváltozás elleni harcban és abban sem, hogyan hajtsák végre a kereskedelmi rendszer reformját - sorolta.

"A transzatlanti kapcsolat nem felel meg a várakozásoknak, szorosabbra kellene fűznünk a viszonyt. Kár lenne, ha kihagynánk a lehetőséget" - mondta az EB elnöke. Barack Obama hivatalba lépése óta számos alkalommal járt Európában, ahol lelkesen fogadták. EU-diplomaták szerint azonban ezeknek az utaknak nem sok hozadéka volt.

Amerikai illetékesek azzal vágnak vissza, hogy az öreg kontinensen túlzott várakozásokkal fogadták az Obama-kormányzatot. Elemzők szerint be kellett volna látni azt is, hogy az amerikai külpolitikai célok és érdekek nem változnak az új elnökök hatalomra lépésével.

Amerikát közben zavarja az a gyakran viccként emlegetett tény is, hogy "ha valakivel kell beszélni az EU-ban, akkor nem tudni, kinek telefonáljanak" - azaz, az a tény, hogy az EU-döntéshozatalban részt vesz mind a 27 tagállam. "Ezt egyfajta mini-ENSZ-nek látják, ahol mindenki az elért eredményekről szeret beszélni" - mondta a Timesnak Hugo Brady az Európai Refom Centrum nevű kutatóműhely tagja.

Washington azt is értésre adta: nem tartja nehézsúlyú politikusnak Herman Von Rompuyt, az Európai Tanács elnökét és Ashton bárónőt, a blokk külpolitikai főképviselőjét. A feladatot korábban ellátó ex NATO-főtitkár, Javier Solana viszont olyan személy volt, akinek megvolt a kellő befolyása - mondják washingtoni körökben.

Míg az európaiak úgy érzik, hanyagolja őket az a politikus, akit támogattak és akiért rajongtak, addig Obama számára sürgősebb külpolitikai kérdés Irán, Afganisztán, Kína és Oroszország. "Európa nem segít ezeknek a kérdéseknek a megoldásában, akkor minek fordítson rá időt?" - fogalmazott sarkosan egy brüsszeli elemző.

Leginkább azonban az terheli a viszonyt, hogy Washington hangosan kampányolt azért, hogy az európai országok is folytassák a gazdaságélénkítést. Az EU-tagok azonban közben megijedtek a görög-típusú adósságválság rémétől, és ehelyett rendre költségvetési megszorító intézkedéseket vezetnek be.