Az inzulinrezisztencia – vagyis amikor a szervezet nem reagál megfelelően az inzulinra, a vércukorszint szabályozásában segítő hormonra – a 2-es típusú cukorbetegség egyik alapvető oka. Az inzulinrezisztencia (IR) emellett a szív- és érrendszeri, vese- és májbetegségek emelkedett kockázatával is összefügg, illetve egyes rákos megbetegedések rizikótényezője lehet – írja a Nature Communications folyóiratban publikált tanulmány alapján a Pulzus.

Utóbbi állításhoz azonban nehéz tudományos bizonyítékokat gyűjteni, mert ahhoz olyan kifinomult vizsgálatokra van szükség, olyanokra, amelyeket csak a magas színvonalú diabéteszklinikák tudnak elvégezni – teszik hozzá.

Egy japán és tajvani egyetemi kutatókból álló csoport nemrég olyan mesterségesintelligencia-alapú eszközt fejlesztett, amely kilenc egyszerűen mérhető egészségügyi paraméter alapján képes előrejelezni az inzulinrezisztenciát. Az eredményeiket aztán arra használták, hogy megvizsgálják, milyen kapcsolatban van az IR a különböző ráktípusok kockázatával. A fejlesztés azoknál az embereknél is képes felismerni a kockázatot, akiknek normális a testtömege.

A tanulmányukhoz a UK Biobank adataiból dolgoztak, amely több mint félmillió, többségében európai származású ember egészségi állapotáról tartalmaz információkat. A modell sikeresen előrejelezte a szívbetegségek és a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát is, amelyek mind az inzulinrezisztenciával összefüggő, már ismert állapotok. Ehhez a kutatók többek között a résztvevők testtömeg-indexét, vércukorszintjét, triglicerid-, illetve HDL-koleszterin értékét vizsgálták meg, majd ezt az indexet használták a rák kockázatának vizsgálatához.

A tanulmány megállapította, hogy a magas inzulinrezisztencia-értékkel rendelkező embereknél átlagosan 25 százalékkal nagyobb egyes rákos megbetegedések kockázata. A tudósok szerint ennek oka az lehet, hogy az IR olyan hormonális és metabolikus környezetet hoz létre, amely elősegítheti a rákos sejtek növekedését, ráadásul a kapcsolat a legtöbb esetben független volt az elhízástól.

A legerősebb összefüggést 6 ráktípusnál mutatták ki: a méhtestráknál, a veseráknál, a nyelőcsőráknál, a hasnyálmirigyráknál, vastagbélráknál és az emlőráknál. Hat másikkal is összefüggésbe hozható az inzulinrezisztencia, bár kevésbé, mint az előbbiek: a vesemedencerákkal, a vékonybélrákkal, a gyomorrákkal, a máj- és epeúti rákkal, a leukémiával és a tüdőrákkal.

Az eredmények segíthetik a tudósokat abban, hogy személyre szabottabb eszközöket fejlesszenek ki a kockázatok előrejelzéséhez. Ezzel az orvosok is könnyebben beavatkozhatnának, hogy egy páciens az IR-diagnózis után ne jusson el a diabéteszig vagy valamilyen rákos betegségig – azzal, hogy felhívják a figyelmét a mozgás, a megfelelő étrend, a testsúly- és vércukorszintkontroll fontosságára.

A tanulmány szerzői ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a vizsgálatuk megfigyelésen alapul, vagyis nem állítható, hogy az inzulinrezisztencia közvetlenül felelős a daganatos betegségek kialakulásáért. A kutatócsoport ezt követően azt akarja feltárni, hogyan befolyásolják a genetikai különbségek az inzulinrezisztenciával összefüggő rák kockázatát.