Az ESA azt tervezi, hogy két éven belül olyan berendezést küld a Nemzetközi Űrállomás fedélzetére, amelyben élelmiszert lehet előállítani. Ha sikerül a kísérlet, akkor megoldható lesz a hosszútávú űrrepülések egyik legnagyobb problémája, hogy miként lássuk el ennivalóval az asztronautákat. Jelenleg ugyanis a Földről viszik magukkal az ellátmányt, vagy teherűrhajókkal küldik utánuk. Márpedig ez fejenként naponta akár 20 ezer dollárba is kerülhet. Ráadásul a tartósító eljárások miatt az ételek se nem túl változatosak, se nem igazán finomak, így az űrutazók egy hosszabb küldetés alatt rendszerint le is adnak jó pár kilót.

A laborban előállított élelmiszer viszont olyan lehet, mint amit éppen most készített el egy mesterszakács. Legalábbis ezt ígéri a program vezetője, a londoni Aqeel Shamsul. A BBC-nek nyilatkozva azt mondta, hogy a Föld körül keringő, illetve a Holdra telepített élelmiszergyárakat akarnak létesíteni:

„Ahhoz hogy biztosítsuk az űrben dolgozó emberek megfelelő életkörülményeit, az étkeztetésükről is gondoskodnunk kell. Ehhez pedig ilyen gyártóüzemeket kell építenünk”.

A laboratóriumban az alapvető összetevőkből, tehát fehérjékből, zsírokból, valamint szénhidrátokból, különleges berendezésekben állítják elő azokat az ennivalókat, amelyek pont úgy néznek ki és éppen olyan ízűek, mint a normál élelmiszerek. Ilyen módon létrehozott csirkehús már kapható az Egyesült Államokban és Szingapúrban, míg a laboratóriumban előállított marhasteak árusításának engedélyezése épp most folyik Nagy-Britanniában és Izraelben.

A módszer előnyei nemcsak az űrben, hanem a Földön is figyelemreméltók. Például kevesebb mezőgazdasági területre van szükség, és az élelmiszer-termelés sem jár annyi üvegházhatású gáz kibocsátásával. De már az sem okozhat gondot, hogy a Föld növekvő népességét idővel már nem lesznek képesek ellátni a korlátozott méretű termőföldek.

Az tervezett gyárak lehetőségei szinte korlátlanok. „Kezdhetnénk egyszerűen fehérjével dúsított burgonyapürével, és folytathatnánk az összetettebb ételekkel, amelyeket a kozmoszban állíthatnánk elő – mondta Shamsul. – Hosszabb távon a laboratóriumban termesztett alapanyagokat betehetnék egy 3D-s nyomtatóba, és

olyan ételt nyomtathatnánk az űrállomáson, amilyet csak akarunk, például egy steaket!”

A Londonban működő kutatóintézetben máris elkészítettek egy bioreaktornak nevezett szerkezetet, amelyben sejtenként lehet előállítani az élelmiszerek alkotóelemeit. A gépben egy téglaszínű folyadék bugyborékol, amihez különféle adalékokat kevernek. A precíziós fermentálásnak nevezett módszer hasonlít a sörkészítéshez, csak ennél az eljárásnál géneket adagolnak az alapanyaghoz. „Minden elemet elő tudunk állítani, amiből élelmiszert lehet csinálni – nyilatkozott büszkén Ledesma Amaro, a program főmunkatársa. – Tudunk fehérjéket, zsírokat, szénhidrátokat, rostokat gyártani, és ezeket kombinálva különböző ételeket készíthetünk.”

A bioreaktor egy kisebb és egyszerűbb változatát már el is juttatták a Nemzetközi Űrállomásra. Arra ugyanis már rengeteg példa van, hogy a Földön képesek vagyunk mesterségesen is előállítani akármilyen élelmiszert. Kérdés viszont, hogy ez sikerül-e a világűrben, a súlytalanság állapotában és a földinél sokkal nagyobb kozmikus sugárzás mellett. Nemrég Föld körüli pályára küldtek egy kis adag élesztős főzetet, ami háromórányi űrutazás után tért vissza. A változásokat elemezve akarnak egy a gyakorlatban is használható élelmiszergyártó berendezést tervezni.

Persze az is nagyon fontos, hogy milyen ízű az űrétel.

Ehhez egy mesterszakács tanácsaira támaszkodnak, aki a laboratóriumi eljárást konyhaművészetté alakítja. Jakub Radzikowski azonban a most hatályos rendelkezések miatt egyelőre nem használhat mesterségesen előállított alapanyagokat. Amíg megszületik a hivatalos engedély, addig a természetben előforduló gombákból származó keményítőből és fehérjékből dolgozza ki a receptjeit. Elmondása szerint amint megkapja az engedélyt a laboratóriumban termesztett összetevőkre, azokból bármilyen ételt el tud majd készíteni.

„Olyan ételeket kell gyártanunk, amiket szeretnek az űrhajósok. Bármilyen konyhát lehet majd az űrben utánozni, lehet az francia, kínai vagy indiai”” – mesélte a séf. A BBC újságírója ki is próbálhatta Radzikowski mester egyik kísérleti ételét, egy gőzölgő gombócot fűszeres mártásban. A kóstolásban Helen Sharman korábbi brit űrhajós is részt vett. Mindketten nagyon finomnak találták a műételt.

Különösen az intenzív ízvilágát emelték ki, ami jócskán eltér az űrhajósok eddigi, konzervekből és szárított ételekből álló menüjétől.

Sharman úgy vélte: az űrben gyártott mesterséges ételek nemcsak gazdagabb ízvilágukban különbözhetnek majd az eddigiektől, hanem abban is, hogy sokkal jobban igazodnak a kozmoszbeli állapotokhoz. A súlytalanság miatt az űrhajósok szervezetében csökken a kalcium és a vas mennyisége. Ezt eddig különféle táplálékkiegészítőkkel igyekeztek pótolni, több-kevesebb sikerrel. A bioreaktorokban gyártott ennivalók ellenben ezeket mind tartalmazhatják, sok más, az űrutazás idején fontos összetevővel együtt. Az űrhajósnő szerint a finomabb és egészségesebb ételek legnagyobb vonzereje mégis talán az lesz, hogy ízre és megjelenésre is pont olyanok, mint ha éppen most kerültek volna ki egy elegáns étterem konyhájából.