A Klímapolitikai Intézet elemzésében szereplő vészjósló forgatókönyv az elmúlt évek klímastatisztikáin, valamint a szezonális rövid, közép és hosszú távú előrejelző modelleken alapul – magyarázta az InfoRádióban Kovács Erik. Több különböző – tengeri, krioszféra és bioszféra – szimulációt felhasználtak, amelyek összességéből már megbecsülhető, hogy milyen év vár ránk – tette hozzá a szakértő, megjegyezve: az egész évet nem, általában csak 8-9 hónapot lehet előre modellezni. „Az, hogy melyik nap milyen időjárás lesz, nem lehet megmondani, de azt, hogy a különböző évszakoknak milyen tendenciája várható, az előrejelző modellekkel most már egyre könnyebben meg lehet mondani, így ki lehetett számolni, hogy milyen év vár ránk” – fogalmazott a vezető kutató.

2025-ben a tavalyinál várhatóan kicsit visszafogottabb lesz a melegedés, az viszont biztos, hogy mind az iparosodás előtti szinthez képest, mind az 1991–2020 közötti klímaátlaghoz képest melegebb lesz. Ezzel 2025 a 13. egymást követő év lehet, amikor az iparosodás előtti szinthez viszonyítva a globális hőmérséklet-emelkedés meghaladja az 1 Celsius-fokot, közelítve, de – a legtöbb szimuláció alapján – nem elérve az 1,5 fokot, amit 2024-ben mind globálisan, mind Európában, mind Magyarországon bőven átléptünk – ismertette Kovács Erik.

Mindez két dologgal magyarázható: a tavalyi erőteljes El Nino után – ami felfelé tolta a statisztikákat – 2025 első felében várhatóan egy rövid életű La Nina fázis lesz a meghatározó a Csendes-óceánon, míg az Indiai-óceáni dipólus (IOD) is semleges fázisban lesz. (Az IOD egyfajta tengeri áramlat, amelynek hatása a térség időjárására és klímájára is kihat.)

Mindazonáltal egyes régiókban, mint mondjuk Európa, a Közel-Kelet, Latin-Amerika, a 1,5 fokos melegedést várhatóan így is át fogjuk lépni; mivel Magyarország kiváltképp kitett a változó éghajlati körülményeknek, vagyis a felmelegedés a globálisnak közel kétszerese, ezért nálunk várhatóan a globálisnál nagyobb lesz majd a hőmérséklet-emelkedés mértéke – tette hozzá a szakértő.

Már úgyis mindegy?

Arra a kérdésre, hogy van-e értelme évenként vizsgálni a folyamatokat, amikor már megtanultuk, hogy rég túl vagyunk az átbillenési ponton, Kovács Erik azt válaszolta, hogy ez szükséges: ha ugyanis nem alkalmazkodunk, akkor mindenféleképpen vesztesként fogunk kijönni a változó klimatikus körülményekből. Ha viszont megfelelően adaptálódunk, sokkal kisebb veszteséggel fogjuk átvészelni majd a változó éghajlati körülményeket – emelte ki.

Ugyanis van két lehetőség: egyrészt a mitigáció (csillapítás), vagyis csökkentjük az üvegházhatású gázkibocsátást, ami a jelenkori éghajlatváltozást elsősorban okozza, másrészt az adaptálódás. Utóbbi mindig közép-, illetve rövid távra szól, előbbi pedig hosszú távra. „A kettőt kell egyensúlyba hozni és akkor megfelelően tudunk alkalmazkodni az élet minden területén; mi egyének is, a társadalom egésze és a gazdaság minden ágazata” – fogalmazott a kutató, jelezve: a Kárpát-medencében főként a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás van kitéve az éghajlatváltozásnak. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az éghajlatváltozás nem pusztán a hőhullámokról szól, hanem sok egyéb szélsőséges jelenségről, amikhez mind-mind tudni kell alkalmazkodni.

További részletek itt.