A társadalmi jövőképesség kutatói megpróbálják megfogalmazni azokat a társadalmi entitások jövőképességével kapcsolatos kérdéseket, amelyek összekapcsolják az egyén és a társadalmi entitások boldogulását. Olyan alkotó energiáról, képességekről van szó, amelyek elősegítik, hogy egy közösség, lehet az ország, vállalat, alapítvány vagy család, képes legyen értelmezni a körülötte lévő valóságot, és megszervezni önmagát annak érdekében, hogy megőrizze és újratermelje a saját életmódját.

Minél pontosabban térképezi fel egy társadalmi entitás a környezeti hatásokat, annál jobb terveket tud készíteni azokra.

Példaként említette Csák János a migrációt. Mint mondta, sok számot hallunk arról, hogy hány ember indul el Afrikából a háborúk vagy a vízhiány miatt. Ezeknek az adatoknak információknak az értelmezési képessége az, amiről ez a tudományban szól.

Arra a kérdésre, hogy mi a különbség a jövőkutatás és a társadalmi jövőképesség között, a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalmi Jövőképesség Kutatóközpont vezetője azt mondta, a jövőkutatás azzal foglalkozik, hogy a vizsgált entitás számára lényeges szempontok alapján felállítson bizonyos szcenáriókat arról, hogy mi várható, és erre azután különböző stratégiákat lehet kialakítani.

A jövőképesség ezzel szemben azt kutatja, hogyan tudunk felészülni az ismeretlen jövőre, vagyis a képességekkel foglalkozik.

Csák János elmondta, hogy három jövőképességet különböztetnek meg.

1. Az aktív jövőképesség arról szól, hogyan tudunk a körülöttünk zajló változások, folyamatok fősodrába kerülni.
2. A proaktív jövőképesség az, amikor már befolyásolni is tudjuk ezeket a változásokat, folyamatokat.
3. A harmadik terület a reaktív jövőképesség, erről akkor beszélünk, amikor például egy váratlan helyzet, természeti katasztrófa, háború sújt egy közösséget, amelynek képesnek kell lennie arra, hogy egy ilyen helyzetre reagáljon.

Aktívnak kell lennünk, a meglévő folyamatok főáramában kell lennünk, persze a magunk életmódjának megőrzésével és újratermelésével, és proaktívnak is lennünk kell, vagyis tudnunk kell kiválasztani azokat a területeket, amiben igazán jók vagyunk - mondta az új kutatóközpont vezetője.

Szerinte a magyaroknak azt kell kiválasztani, hogy miben van leginkább kompetenciájuk, mert Magyarországon van egy olyan intellektuális tőketermelési képesség, amiből szerinte akár versenyelőnyre is szert tehetünk.

Jövőképesség a családi vállalatoknál

Az élet egyik legnagyobb feladványa, hogy egy jól menő, évtizedek óta épített családi vállalkozást - és általában a birtokolt javakat - hogyan adjuk tovább a következő generációnak. A javakat megszerezzük, működtetjük és továbbadjuk. Nyugaton a családi vállalatok átadása az egyik legnagyobb olyan problémakör, amivel a pszichológia és az üzleti iskolák is foglalkoznak.

Fontos kérdés például, hogy akarja-e a gyerkünk a céget vagy sem, hogy hogyan osszuk meg a céget a két vagy több gyerek között, hogyan lehet eldönteni, hogy melyikükre bízzuk, vagy mit tegyünk, ha csak a pénzt akarják, de a céget nem - akkor el kell adni - sorolta Csák János.

Kiemelte:

"azt kell észrevennünk, hogy az anyagi javainkkal úgy kell bánnunk, mintha csak bizalmi alapon, kezelésbe kaptuk volna".

Ennek megfelelően "az általam megszerzett céget ne kényszerítsem rá a gyerekeimre, ők éljék a maguk életét, a maguk álmait, ne az enyémet" - véli a szakember. Példaként a General Electric céget hozta, amelynek mintegy 120 éves története folyamán volt legalább tízezer vezető és igazgatósági tag - a GE eszme mégis továbbélt. Tehát

"ha valóban olyan értékes a felépített cég, akkor arról kell gondoskodni, hogy a legjobb kezekbe kerüljön ahhoz, hogy a jó eszme megmaradjon".