Az amerikai űrkutatási hivatal számításai alapján az 1977-ben felbocsátott szonda szerdán, közép-európai idő szerint 11 óra 16 perckor érte el azt a távolságot, amelyet a fény 24 óra alatt tesz meg. A NASA sugárhajtómű-laboratóriumának (JPL) szakemberei körülbelül egy nappal később kaphatják meg a mérföldkő elérését megerősítő jelet, amiről várhatóan csütörtökön tartanak hivatalos tájékoztatót.
„Az egy fénynapnyi távolság elérése elképesztő teljesítmény, soha nem gondoltam volna, hogy megérem” – mondta Suzanne Dodd, a Voyager-program vezetője.
A Voyager-1 minden más ember alkotta tárgynál messzebbre jutott a Földtől, és jelenleg óránként csaknem 61 ezer kilométeres sebességgel halad. 2012-ben átlépte a helioszféra, vagyis a Napból származó részecskék és mágneses mezők alkotta védőburok külső határát, és belépett a csillagközi térbe. Ikerszondáját, a Voyager-2-t - ami 2018-ban jutott ki a csillagközi térbe - szintén 1977-ben bocsátották fel.
A JPL szóvivője szerint az utóbbi időben bevezetett energiatakarékossági intézkedéseknek köszönhetően a két Voyager-szonda még három-négy évig képes lehet kapcsolatot tartani a Földdel. Hozzátette ugyanakkor, hogy a küldetés célja a tudományos kutatás, és a jelenleg működő műszerek energiaellátása a jövő évi, ötvenedik évfordulóig biztosított.
A Voyager-1 küldetésének korábbi szakaszában elhaladt a Naprendszer két legnagyobb bolygója, a Jupiter és a Szaturnusz mellett. A szonda jelenleg is tudományos adatokat gyűjt: műszerei többek között a csillagközi térben található rendkívül ritka gáz állandó rezgéseit is érzékelték.
A kutatók a Voyager mérései alapján azt is megállapították, hogy a Nap hatása még ilyen hatalmas távolságban is érzékelhető. Az erőteljes napkitörések által keltett lökéshullámok ugyanis a szondáig, sőt azon túlra is eljutnak.
Hol ér véget a Nap hatása, és hol kezdődik az érintetlen csillagközi tér? Talán a Voyager elég sokáig működik ahhoz, hogy választ adjon erre a kérdésre – fogalmazott a program vezetője.





