Az isteni részecske - így emlegetik az eddig csak hipotézisekben létező Higgs-bozont - többek között ennek a megtalálására építették meg a francia-svájci határon lévő, 27 kilométer hosszú Nagy Hadronütköztetőt.
A feltételezett részecske az utolsó hiányzó "darabja" a részecskefizika negyven éve kidolgozott standard modelljének. A Higgs-bozon léte szolgáltatná a legegyszerűbb magyarázatot arra, hogy a korai világegyetemben miként sérült a gyenge kölcsönhatás szimmetriája, és miként nyertek tömeget a részecskék.
Lehetséges létezéséről először Peter Higgs angol fizikus beszélt a hatvanas években. Az Edinburghi Egyetem professzora egy olyan részecske létét jósolta meg, amely képes tömeget adni más részecskéknek, és feltételezése szerint végső soron lehetővé tette az univerzum létrejöttét.
A fizikusok úgy vélik, hogy az úgynevezett Higgs-térben mozogva nyernek az elemi részecskék tömeget, s abban keletkezik a Higgs-részecske is. A Higgs-tér alapvetően más sajátosságokkal bír, mint a többi fizikai jelenség: nem anyag, nem is erő, és a teret egyenletesen tölti be.
Az Európai Nukleáris Kutatási Intézet (CERN) fizikusai tavaly decemberben bejelentették: jelentősen szűkítették a Higgs-részecske lehetséges tömegtartományát, és 2012-ben dőlhet el, hogy helytálló-e a részecskefizika standard modellje, azaz valóban létezik-e az elemi részecskék tömegéért felelős Higgs-bozon.
Újabb, hivatalos tájékoztatás Robert Fico állapotáról