Az ilyen típusú meghajtás két fő előnye, hogy kevesebbet fogyaszt, mint egy normál motorral működő gépjármű, és kevésbé szennyezi a környezetet. A probléma az, hogy egy hibrid jármű egyharmadával többe kerül, mint a normál meghajtású, ami azt jelenti, hogy modelltől függően akár tíz év is lehet, míg egy hibrid az üzemanyagon történő spórolással visszahozza az árát.
A másik probléma az akkumulátorok töltéséhez kapcsolódik. A járművek ugyanis egyenletes tempójú haladásnál elsősorban ezeket használják, és csak akkor kapcsolódik be a benzinmotor, ha hirtelen gyorsítunk, vagy tartósan nagy sebességgel haladunk.
Ennek megfelelően a töltés akkor indul meg, amikor a gépjármű lassít, vagy épp lejtőn lefelé halad. Csakhogy az autópályákon egyik sem fordul elő túl gyakran, ráadásul az átlagsebesség is elég magas, így a pályán mért fogyasztás nem mutat nagy eltérést a sima benzines motorok fogyasztásához képest.
A benzinüzemű alapmotor kisebb átalakítással hidrogénnel is üzemeltethető. A hidrogéngáznak kisebb a térfogatra számított fűtőértéke, mint a benziné. Ezt ellensúlyozandó a hidrogént folyékony állapotban egy 140 literes hőszigetelt tartályban helyezik el a gépkocsi hátsó ülése mögött. Az ilyen gépkocsival mintegy 350 kilométert tehetünk meg újabb tankolás nélkül.
A hidrogénüzemű motor energetikailag és a globális éghajlatváltozás szempontjából akkor a legelőnyösebb, ha a hidrogént megújuló energiaforrásból nyerjük. Olcsó és nagy mennyiségű, például napenergiával termelt hidrogén azonban egyelőre nem áll rendelkezésre, és hiányzik a hidrogénkutak hálózata is.
A legjobb megoldás a villanymotor és a tüzelőanyag-cella kombinációja. Becslések szerint az ilyen gépkocsik elterjedése a 2010 és 2015 közötti időszakban várható. A villanymotor és a tüzelőanyag-cella együttese tiszta, nem szennyezi a környezetet.
A megújuló energiaforráson alapuló, tüzelőanyag-cellás és villanymotoros rendszer azonban csak akkor fog elterjedni, ha az energiaátalakítás láncolatának valamennyi költségét figyelembe véve árban versenyképes lesz a továbbfejlesztett belsőégésű motorral. De maga a konstrukció is további fejlesztésre szorul: növelendő a motorteljesítményt, javítandó az üzembiztonságot, és bizonyos berendezéseket még le kell egyszerűsíteni.
Ezért állt le a Déli pályaudvar