A válogatottat az elmúlt olimpiai ciklusban irányító kapitány szerint jó eredmény a bronzérem. Azt mondja, nem akar visszatekinteni arra, hogy hány éve nem nyert a csapat olimpián érmet, nem jutott be a legjobb négy közé (a 2008-as aranyérem óta most először jutott túl a negyeddöntőn).

„Az érmet nem kell megmagyarázni,

akkor is örültünk neki, amikor megnyertük, hiszen nagy a szakadék a 3. és a 4. hely között”

– értékelte a bronzot.

Azért a görögök ellen elvesztett elődöntő okoz neki álmatlan éjszakákat: „Bár a végén háromgólos különbség lett, igazából az egy olyan mérkőzés volt, ami nüanszokon múlott, hogy melyik irányba hajlik, és szerintem ez egy nagy lehetőség lett volna, hogy bejussunk a döntőbe. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy örüljünk ennek a bronzéremnek, mert olyan csapatokat utasítottunk magunk mögé, amelyek potenciális esélyesei voltak az éremszerzésnek vagy akár az aranyéremnek.”

Mint a beszélgetésből kiderült, már a torna közben folyamatosan figyelték a játékosok statisztikáit.

„Biztos, hogy volt olyan világesemény vagy kontinensesemény, ahol több kiugró egyéni teljesítmény volt a magyar válogatottan belül. Az is tény, hogy nagyon különleges helyzetet teremtett a játékvezetés, nagyon magas színvonalú védekezések ellen kellett játszani, nagyon gyors volt az iram.

Megint ugrott egyet a vízilabda sebessége ezen az olimpián az előzőekhez képest, és ez nehéz helyzet elé állította a játékosainkat.

Rá is kell tenniük majd egy lapáttal azoknak, akik szokták vinni a terheket a csapatban, akár a góllövés terhét. Ettől függetlenül azért nemcsak a góllövésekről kell beszélni, hiszen komoly csapatmunka, nagyon jó védekezések voltak, aminek azért én nagyon tudok örülni.”

Értékelte, hogy a végjátékban volt néhány kiemelkedő teljesítmény. Szükségesnek tartja, hogy a szokásos 3-4 kulcsember mellé felnőjön másik 3-4 játékos, hogy terheket vegyenek le róluk, Märcz Tamás szerint így lehet majd ezt a szintet tartani és innen előrelépni.