A magyar küldöttség és a társak is hosszasan éltették Nagy Viktort, aki 37 évesen befejezi a pályafutását. A kapus remekül védett a tokiói bronzmeccsen, a második félidőben nem tudtak neki gólt dobni a spanyolok, így olimpiai bronzéremmel zárja gazdag karrierjét.

„Férfiasan vállalom, hogy könnyre fakasztottak a srácok. Nagyon éreztem a rezgéseiket egész meccsen, éreztem, hogy értem is játszanak, tudták jól, hogy ez karrierem utolsó mérkőzése. Jól esett, hogy maguk mellett értem is küzdöttek, jól esett, amit a végén kaptam tőlük” – mondta a kapus, aki a csapattársainak, szüleinek és feleségének is külön köszönetet mondott.

Az egyik védése után azt kiabálta: ez az én napom.

„Nagyjából négy-öt éve úgy terveztem, hogy ez lesz az utolsó mérkőzésem Tokióban. Kicsit elkalkuláltam magam, mert a döntőre volt kihegyezve, de ez sajnos nem jött össze.

Akkor nem játszottunk ilyen jól, meg úgy, ahogy a horvátok ellen. Sajnos ez van, ezen még szombatig bánkódtunk. Azért is büszke vagyok a csapatra, mert sok sportpszichológus megirigyelte volna azt, amit tegnap együtt alkottunk, a Whatsapp-csoportban létrehoztunk egy olyan energiabombát, ami itt robbant a vízben” – emelte ki, külön kitérve arra, hogy szerinte a bírói ítéletek is a spanyolokat segítették, és ezzel együtt sikerült fordítani.

Ahhoz, hogy nem kapott gólt a második félidőben, a társak is kellettek.

„Akkor tudok jól védeni, bravúrt és megőrülést akkor tudok hozni, ha előttem úgy mozognak, hogy az nekem komfortos, és látom, hogy hova jönnek a labdát. Ezt nekik köszönhetem, csapatmunka volt. Jó érzés úgy felülni a repülőre, hogy visszük haza Magyarországnak, a családnak, magunknak az érmet, és számomra így a legjobb zárni.”

Hárai Balázs is boldogan nyilatkozott.

„A kezünkben volt az álmunk, amiért jöttünk. Azt elengedtük, de - tudom, hogy ez közhely - arannyal felérő ez a bronzérem. Rengetegen nagyon sokat dolgoztak az elmúlt években azért, hogy éremmel menjünk innen haza” – mondta a center.

A 34 éves játékos a folytatásról titokzatosan beszélt.

„Párizsban még nem voltam, szerintem szép hely. Az, hogy a családdal megyek nyaralni, vagy az olimpiára, még elválik. Nem nézek ennyire előre.

Örülök annak, hogy itt vagyunk, nyertünk.”

Szintén megkapta a folytatásra vonatkozó kérdést a csapatkapitány, a szintén 34 éves Varga Dénes.

„Amikor az elődöntőnél tartottunk, és benne volt, hogy aranyéremért játszunk, addig ez jelentős motivációs erő volt bennem, hogy azt mondtam: elvisz Párizsig. Aztán kikaptunk, és akkor már nem volt kedven hozzá. Meg hát meg kellett oldani, hogy a bronzérmet megnyerjük. Most, hogy megnyertük, megint úgy vagyok, hogy lehet ebből még póló, csak még nem tudom, milyen tényezőknek, de stimmelniük kellene.

Most a legfontosabb egy kicsit elengedni a vízilabdát, hogy aztán a klubbal újratöltekezve gyűjtsünk élményeket és erőt ahhoz, hogy tudjak egy egyértelmű választ adni.”

A 2008-as olimpiai bajnok a kulcsnak azt nevezte, amit a játékosok egymás között a virtuális térben megbeszéltek az elődöntő után, ez nagy energiát adott mindenkinek.

„Az első félidő nem úgy alakult szerintem, ahogy ők azt gondolták. Nem jött játékba egy-két játékosuk, és ezt meg tudtuk őrizni a második félidőre. Kicsit impotenssé váltak, kicsit megremegett a kéz, és jól védekeztünk, jól védett Viktor” – értékelte a találkozót.