A magyar férfi párbajtőrcsapat 1972 után lett újra olimpiai bajnok. Az Andrásfi Tibor, Koch Máté, Nagy Dávid, Siklósi Gergely összeállítású válogatott magabiztosan győzte le a kazahokat és a házigazda franciákat, aztán az izgalmas fináléban aranytussal múlta felül a japánokat.

Koch Máté azzal kezdte értékelését, hogy egész nap fókuszált tudott maradni. „Jól ment a vívás, laza voltam, nem voltam görcsös, mint az egyéniben. Meg tudtam mutatni a magyaroknak, hogy nem véletlenül jutottam ki, itt a helyem az olimpiára, és ki tudtam tenni a pástra, amit egyéniben nem sikerült. Ott görcsös voltam, izgultam, de itt le tudtam vetkőzni ezt, bátran tudtam indítani a támadásokat, és egy asszó híján az összeset megnyertem, ami ritkán fordul elő.

Nagyon boldog vagyok, hogy nekünk szólt a himnusz az olimpián 52 év után.”

Arról is beszélt, hogy mi ennek a csapatnak a titka és az erőssége. „Nagyon jó barátok vagyunk, együtt nőttünk fel, együtt mentünk végig minden korosztályon, szinte mindig egy csapatban voltunk. Nagyon jól ismerjük egymást, és nem nehéz azokért küzdeni, akiket szeretünk. Jobban szeretek csapatban nyerni, mert jobb együtt ünnepelni, együtt állni a dobogón. A vívás lehet, hogy egyéni sport, de nagyobb élmény csapatban nyerni. Büszke vagyok, hogy részese lehettem a válogatottnak.”

Koch Máté egy törülközőbe temette arcát Siklósi Gergely utolsó asszója közben, idegesen figyelte a pást mellől az eseményeket. Azt kérdeztük tőle, hogyan bírta kívülről nézni a döntő asszót. „Nehéz volt, bár nem először vívunk egy tusra. Gergő azt mondja, hogy nyugodt maradt, mi azért nem annyira. Bíztam abban, hogy ő fogja adni a döntő tust. A sors azt akarta, hogy mi nyerjünk. Nehéz még feldolgozni, hogy két éven belül Európa-bajnok, világbajnok és olimpiai bajnok is vagyok. Örülök, hogy tudtam bizonyítani a magyaroknak, magamnak és Boczkó Gábornak is. Köszönöm a munkáját, sokat dolgoztunk együtt, az edzőtáborokban és a beszélgetésekben. Ő is extázisban volt szinte. Ez a csapat 6 főből áll az edzőkkel együtt, együtt nyertük meg.”

A 25 éves vívó azt mondta, a dobogón állva végigzongorázta fejben az elmúlt 3 évet, amikor 11. helyről sikerült feljönnie a csapatnak a világ élmezőnyébe, és elsők is voltunk, ő maga pedig pár hónapig egyesben és csapatban is élen állt. „Az fogott el, hogy megéljem a pillanatot. Nem tudni vívásban, hogy mikor lesz ilyen, mindig bizonyítani kell. Olyan vagyok, hogy a vb után sem álltam le, mentem tovább, csináltam a munkát, és az olimpia után sem lesz leállás, mert szeretnénk megvédeni a címünket.”

„Tudtam, hogy egy tus lesz”

A magyarok befejező embere, Siklósi Gergely az egész nap során higgadt maradt. Az utolsó asszóban 20-18-nál kezdett Kano ellen, a japán gyorsan egyenlített, de utána bejöttek a magyar akciói, és visszavette a vezetést. Az utolsó másodpercekben azonban Kano jött előre, és újra egyenlített. Jöhetett az aranytus, amelyben Siklósi szép védekezés után vállon szúrta a japánt.

„Nyugodt voltam, tudtam, hogy egy tus lesz, és ilyen körülmények között fog eldőlni, már erre készültem, amikor felálltam a pástra. Magamban mondtam, amikor 2, majd 1 perchez értünk: tudom, hogy egy tus lesz.

Abba az egy tusba mindent beleadtam. Nem tudom, milyen idegeim vannak, de örülök, hogy kedvesek velem.”

Hozzátette: az első két sima meccs után nem akartak ennyire szoros csatát, de a japán erős csapat. „Nem tudtunk ellépni, 2-3-4 tussal vezettünk, de nem remegtek meg, közel maradtak. Jamada is bátran elvállalta Dávid ellen az utolsó tust, ők is nyerhettek volna.”

A magyar csapat csak 0-1-nél volt hátrányban, és az egész nap folyamán dominált. „Azt mondtam a srácoknak az asszó előtt, hogy ez a mi napunk, ezek a mi momentumaink – amikor az egy tust beszúrtuk, az volt a mi pillanatunk volt közösen” – mondta boldogan Siklósi.

„Fohászkodtam, letérdeltem”

Andrásfi Tibort az első asszó után lecserélték, utána kívülről nézte az eseményeket. Az egyéni versenyben kétszer is egy tussal veszített az éremcsatákban, és lett negyedik, ezért most úgy érzi, az arany mindenért kárpótolja. „Nagyon sok minden lepergett előttem, amikor a Gergőnek éppen sorsoltak, mert azért sejtettem, amikor 36 másodperc volt hátra, hogy ebben benne van az, hogy egy tus dönt. Fohászkodtam az égiekhez, becsuktam a szemem, letérdeltem, mindent csináltam, de szerencsére végre a mi javunkra dőlt el ez most.”

A BVSC sportolója elmondta, hogy a csapat csak kedden utazik haza, hétfőn elmennek a párizsi Bajnokok Parkjába, ahogy a szurkolók köszönthetik az érmeseket. „Indul az olimpiának az a része, amikor mi is csak versenyekre járunk, és amikor megnézhetünk más sportágakat is. Túl sok alkalmunk eddig erre nem volt az utóbbi egy hétben, fókuszáltunk a csapatra, és abszolút megérte. Most már tényleg jöhet a pihenés és az ünneplés.”

„Gergő egész évben ezt játszotta velünk”

A becserélt Nagy Dávid végül +1-gyel zárt. Először arról beszélt, hogy milyen állapotban volt a döntő alatt.

„Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgultam. Nagyon sokáig vártam arra, hogy pástra léphessek. Itt vagyok lassan egy hete, és a srácokkal már az egyéniben itt voltam kinn, szurkoltam nekik, melegítettem velük a meccseik előtt, szóval a terem már ismerős volt, bejártam, viszont a pástokra nem jutottam fel, és azért egészen más volt onnan a völgyből nézni azt a két lelátót, ami az égig ért. Szóval igen, izgultam, pláne, hogy a srácok jól vívtak egész nap. Szívesebben vívtam volna többet is, de ez most nem az a nap volt, mert nem volt szükség a cserére, nem kellett megbontani azt az egységet, amivel darálták az ellenfeleket. Viszont a döntőben Tibi kicsit elfáradt, illetve mindenképpen be kellett állnom ahhoz, hogy utána a dobogóra is felállhassak.

Annak örülök, hogy nem csak formalitás volt, hogy vívtam a páston, és utána ezért felállhattam a dobogóra, hanem úgy érzem, hogy azért fontos szerepem volt nekem is a döntőben.”

Elmondta, hogy beállása előtt mi járt a fejében. „Azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy nem most kezdtem. Nem ez az első vívóasszóm, nem ez az első versenyem, vívtunk már a japánokkal rengeteg alkalommal, vívtunk már velük döntőben idén is.

Pontosan ismerjük őket, most igazából csak a helyszín más és az esemény mérete, de a páston szemtől szembe állunk, és a lényeg ugyanaz: meg kell szúrni a másikat,

mint bárhol máshol. Ott volt velünk Boczkó Gábor és Dancsházy-Nagy Tamás, akik elláttak jó tanácsokkal mindannyiunkat, figyelték az asszókat, és mondták, hogy milyen taktikát kövessünk. Igyekeztem ahhoz tartani magam, és megragadni a lehetőségeket az asszóban.”

Nagy Dávid is számított arra, hogy hosszabbítás dönthet. „Taktikus mérkőzés volt, kevés tus esett, úgyhogy minden tus nagyon számított és értékes pontokat tudtam szerezni a csapatnak, aztán Gergőnek két tussal sikerült átadnom. Akkor már volt egy olyan érzésem, hogy hosszabbítás, egy tus lesz, mert egész évben ezt játszotta velünk: ha szoros volt a mérkőzés, egy-két tus előnnyel megkapta az utolsó asszót, és majdnem kivétel nélkül egy tusra hagyta a végén, de azokat meg nagyon magabiztosan hozta. Szóval izgultam, de volt bennem egy kis nyugalom is.”

A magyar csapat két arannyal, két ezüsttel és egy bronzzal áll Párizsban, a vívócsapat pedig már három érmet gyűjtött.