A helyszín

Svájc (Bern, Basel, Genf, Lausanne, Lugano, Zürich)

A dátum

1954. június 16.–július 4.

Különlegesség

Ez volt a futballtörténelem első világbajnoksága, amelyen valóban a világ legjobbjai vettek részt, csak az 1952-es olimpiai kudarctól megrettenő szovjet válogatott és a belső válsága, az előző évtizede végén kirobbant játékossztrájk miatt meggyengült argentin nem nevezett. De ott voltak a mezőnyben a legjobb európai, köztük a legjobb brit válogatottak, éppen úgy, mint a címvédőként érkező uruguayi és az előző torna második helyezettje, a brazil legénység. Húszéves szünet után tért vissza az osztrák, tizenhat év után a (nyugat)német csapat. Különleges volt a lebonyolítási rend, hiszen a csoportok négy tagjából a két kiemelt nem játszott egymással, ellenben – amennyiben a második és a harmadik azonos pontszámmal zárt – akadt, aki kétszer is megmérkőzött egymással. Ez volt az első torna, amelyet a televízió is közvetített, természetesen még nem Magyaroroszágon. Az 1954-es nyugatnémet válogatott a futballtörténelem egyetlen világbajnoka, amely amatőr játékosokból állt, az NSZK-ban csak a Bundesliga létrehozásakor, 1963-ban vezették be a profizmust. Noha az ötvenes évek első felében, különösen Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban sok légiós játszott, a torna csapatai közül egyedül a skótok válogattak „külföldi” klubból, már amennyire az angol egyesületek annak számítottak.

A győztes dicsérete

A németek a második világháború utáni történelmük egyik mérföldkövének tartják a győzelmüket, hangoztatván, ez volt az első alkalom, a szörnyűségek után, amikor ismét büszkék lehettek önmagukra. Az elmúlt több mint hat évtizedben nem jelent meg olyan elemzés vagy visszatekintés, amely szerint Sepp Herberger csapata jobb lett volna a magyarnál, de mégis csak az egyetlen válogatott volt, amely az Aranycsapat hat évében, 1950. június 4. és 1956. október 14. között két mérkőzésen is három gólt tudott szerezni ellene, ráadásul tizenöt napon belül. Ehhez kapcsolódva: talán még soha nem nyert kiemelést a magyar sajtóban, hogy az 1954-es nyugatnémet válogatott 25 gólját egyedül a magyar Aranycsapat múlta felül a vb-történelemben, a maga 27 találatával. Más kérdés, hogy ebből a huszonötből tizenegy a törökök elleni két mérkőzésen született. Ugyanakkor Herbergeré volt az első világbajnok, sőt 1974-ig az egyetlen, amely annak ellenére világbajnok lett, hogy vereséget szenvedett a torna során. Mindmáig az egyetlen, amelyik a torna későbbi szakaszában (éppen a döntőben) legyőzte korábbi legyőzőjét.

A meglepetés

A magyar Aranycsapat döntőbeli veresége volt. Egy hosszú veretlenségi sorozattal érkező, riválisát, még ha az tartalékosan is szerepelt a csoportmérkőzések során, de a tornán egyszer már 8:3-ra kiütő, a döntőben nyolc perc után már 2:0-ra vezető csapat veszítette el a világbajnoki címet. Ha akadt még meglepetés, az a osztrákok súlyos veresége volt a nyugatnémetek ellen az elődöntőben (1:6), de ezt akár írhattuk volna a győztesek dicséretéhez is.

A legjobbak

Kocsis Sándort emlegették a torna legjobbjaként, s amikor egészséges volt, nagyon jól futballozott Puskás Ferenc is. Sebes Gusztáv is elsősorban kettejük, valamint Bozsik József teljesítményét emelte ki a torna után. A nyugatnémetek vezéregyénisége, legjobbja vitathatatlanul a csapatkapitány, Fritz Walter volt, mellette a döntőben két gólt szerző Rahn, a tornán hat gólig jutó Morlock és a döntőben kiválóan védő Turek emelkedett ki.

Az álomcsapat

Grosics (magyar) – Santamaría (uruguayi), Varela (uruguayi), Liebrich (nyugatnémet) – Bozsik (magyar), Andrade (uruguayi) – Rahn (nyugatnémet), Kocsis (magyar), F. Walter (nyugatnémet), Puskás (magyar), Czibor (magyar)

A gólkirály

Kocsis Sándor addigi vb-rekordot jelentő teljesítménnyel, 11 góllal lett a torna gólkirálya.. A döntőig vezető út minden állomásán szórta a gólokat, a dél-koreaiak ellen három, a nyugatnémetek ellen négy, a brazilok és az uruguayiak ellen két-két gólt szerzett. Ő a futballtörténelem egyetlen játékosa, aki úgy lépett pályára a világbajnoki döntőben, hogy addig csapata minden mérkőzésén legalább két gólt szerzett. Kár, hogy a fináléban ezt nem tudta megismételni.

Magyar szálak

A vb-ezüstérmes, Sebes Gusztáv által irányított magyar válogatotton kívül is akadt magyar szereplője az ötödik világbajnokságnak. Zsolt István játékvezetőként működött közre, Czeizler Lajos volt az olaszok szövetségi kapitánya.

A legfontosabb adatok

Mérkőzések száma: 26. Gólok száma: 140 (5,38-as átlag). Össznézőszám: 768 607 (29 562-es átlag).

A döntő

NSZK–Magyarország 3:2 (2:2). Gólszerzők: Puskás (7.), Czibor (9.), Morlock (11.), Rahn (19., 84.)