A zöld-fehérek honlapja alapján Vígh László 1941. július 26-án született Budapesten. 1955 és 1960 között az FTC tornásza volt, majd 1960 és 1964 között a TFSE kötelékében sportolt. 1964-ben szerzett tanári oklevelet a Testnevelési Főiskolán, majd ettől az évtől kezdve egészen 1989-ig a Ferencvárosi Torna Club torna-szakosztályának edzőjeként, később vezetőedzőjeként tevékenykedett.

Kezei közül került ki Magyar Zoltán, aki 1976-ban Montrealban, 1980-ban pedig Moszkvában lett olimpiai bajnok lólengésben. Rajta kívül is számos olimpikon tornászt készített fel, például Gál Róbertet, Sivadó Jánost vagy Horváth Zsoltot.

A lólengést a hatvanas-hetvenes évektől kezdődően alapjaiban forradalmasította,

a nevéhez fűződik több, a mai tornasportban, főleg a lólengésben meghatározó elem megalkotása, mint például a Magyar-vándor, a Magyar-orsó, a Sivado-vándor, vagy éppen a szökkenő vándor negyedfordulattal.

Vígh László 1990 és 2006 között a Testnevelési Egyetem torna tanszékének adjunktusaként tevékenykedett, illetve 1990 és 1996 között a Budapest Honvédnál dolgozott. Munkásságának elismeréseként 1976-ban kapta meg a Mesteredző címet, míg 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. Pályafutása alatt közel száz tornász fordult meg a kezei között. 2002-ben dr honoris causa címmel ismerték el oktatói munkáját, számos elismerése mellett Bay Béla díjjal, a MOB Fair Play díjjal is kitüntették.

Vígh Lászlót a Magyar Torna Szövetség és az FTC saját halottjának tekinti.