1967 Albert Flórián életének legsikeresebb, s talán legboldogabb éve is volt. Az esztendő elején imádott feleségével a brazilok meghívásának eleget téve a Flamengo vendége volt Rio de Janeiróban (még két meccsen játszott is), itthon a Ferencvárossal nagy fölénnyel megnyerte a bajnokságot, miközben 27 meccsen 28 gólt szerzett, ő lett a Népsport osztályzatai alapján az Év játékosa, december 12-én pedig világra jött a fia, ifjabb Albert Flórián.

"Ha 1967-et így fejezi be... már méltán mondhatná el magáról, hogy ez volt élete legszebb esztendeje, de a félkész tortára december 24-én még rákerül az, amit a legvégén szoktak rátenni: igen, a hab" - írta nemrégiben Lakat T. Károly, s mélyen igaza van.

A legendás sportújságíró, Boskovics Jenő, az MTI akkori munkatársa mesélte később a sztorit, amely aztán alaptörténete lett valamennyi Albert-életrajznak: "Szenteste éppen én voltam az ügyeletes az MTI-ben, nagyon vártam már a hírt, ki kapja az Aranylabda-díjat.

A labdarúgás 1967. decemberi számának címlapjára már Flórit tettük, persze, még csak kérdőjellel, de reménykedtünk, hogy övé lesz a díj. Amikor végre megjött a telex, már tárcsáztam is az Árpád fejedelem úti lakás számát.

Amikor Flóri felvette, csak annyit kérdeztem: Európa legjobb futballistájával beszélek? Õ is pontosan tudta, hogy ez mit jelent." Azt jelentette, hogy Albert Flórián Európa legjobb labdarúgója lett. Óriási, 28 pontos előnnyel a második helyezett Bobby Charlton előtt. (Egy évvel korábban a Manchester United csillaga mindössze egy ponttal előzte meg Eusébiót. Akkoriban Albert abszolút az európai elithez tartozott, 1965-ben a hatodik, 1966-ban ötödik lett.)

1968 őszén játszott Rio de Janeiróban, a világválogatottban, aztán fél évvel később egy koppenhágai sérülés kettétörte a pályafutását. Soha többé nem játszott olyan formában, mint előtte. Így is kihagyhatatlan szócikk a földkerekség minden futball-lexikonjában.

Valahogy így: Albert Flórián (1941. szeptember 15.-2011. október 31.) Hercegszántón született, de gyermekkorától Budapesten él, soha nem viselte más klub mezét hivatalos mérkőzésen, mint a Ferencvárosét (illetve korábbi nevén a Kinizsiét). 1958-től 351 bajnoki meccsen 256 gólt szerzett, háromszor volt az NB I gólkirálya. Négyszeres bajnok, egyszeres MNK-győztes. VVK-győztes, VVK-döntős.

A válogatottban 1958 és 1974 között 75 meccsén 31 gólt szerzett, két vébén játszott, tagja volt, az Eb-n harmadik (1964) és negyedik (1972) együttesnek. Olimpiai bronzérmes. A chilei világbajnokság társgólkirálya. Szerepelt a világ- és az Európa-válogatottban is. Beceneve mindent elmond a tudásáról: a Császár.