Az amerikai elnök gyakorta változtatja álláspontját azzal kapcsolatban, hogy éppen ki hátráltatja a békefolyamatot az orosz–ukrán háború lezárására. Legutóbb egy interjúban kérdezték meg Donald Trumpot, hogy szerinte mik az esélyek a békére, és azt mondta, hogy Oroszország hajlandó vagy készen áll a megállapodásra, Ukrajna kevésbé, és ennek a fő akadálya Volodimir Zelenszkij ukrán elnök. Bendarzsevszkij Anton szerint ez a hullámzó kommunikáció egy stratégiai taktika Trump részéről: egyszer az egyik felet vádolja és próbálja nyomás alá helyezni, és mindenféle lépéseket helyez kilátásba vele szemben, majd pedig a másik felet hibáztatja. Vlagyimir Putyin orosz elnököt nagyjából egy héttel ezelőtt tette felelőssé a békefolyamat megakasztásáért.

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója szerint most azért „került sorra” Zelenszkij, mert

Trump hétfőn Davosba utazik a gazdasági csúcsra, ahol várhatóan találkozni fog az ukrán elnökkel

kedden vagy szerdán, ez előtt pedig próbálja nyomás alá helyezni a tárgyalópartnerét, hogy nagyobb legyen az ukrán elnök kompromisszumkészsége.

Időközben érkezett egy olyan hír, amit egyébként a Kreml nem erősített meg, hogy Oroszország akár hajlandó lenne eltűrni egy olyan békefenntartó kontingenst Ukrajnában, amelyben mások mellett Kína is részt vesz. Ezzel kapcsolatban a posztszovjet térség szakértője rámutatott: önmagában az, hogy az eredeti 28 pontos tervezetbe, amit még Steve Witkoff Ukrajna-ügyi különmegbízott készített elő novemberben, belekerült egy olyan pont, hogy akár békefenntartók, vagy akár valamilyen külső katonai kontingens elhelyezése megtörténne Ukrajnában, arra enged következtetni, hogy az oroszokkal ezt az opciót előre megtárgyalták, és az oroszok előzetesen valamilyen szinten hajlandóak lettek volna már akkor is belemenni ebbe a kompromisszumba.

„Látok lehetőséget arra, hogy a végső megállapodásban végül is benne lesz ez, és az oroszok beleegyeznek. Itt elsősorban eddig

francia és brit csapatok nyugat-ukrajnai elhelyezéséről volt szó, néhány ezer főről beszélünk,

csak ugye nem tudtuk, hogy Oroszország erre mit fog lépni. Úgy tűnik – de hangsúlyozni kell, hogy ez nem hivatalos, tehát nem Vlagyimir Putyin volt az, aki ezt kommentálta, az ő szóvivője –, valószínűleg a kompromisszum része lehet egy ilyen opció. Az, hogy a kínaiak belemennek-e, megintcsak kérdéses. De a tárgyalásoknál a két fő momentum a területi kérdés – ez az, amiből egyelőre Ukrajna nem enged, és Oroszország sem fog engedni –, illetve a biztonsági garanciák, utóbbinak a része a békefenntartó kontingens elhelyezése” – idézte fel Bendarzsevszkij Anton.

Úgy látja, mindkét félnél növekszik a hajlandóság a békekötésre, mindkét országot külső tényezők kényszeríthetik a tárgyalásokra. Ukrajnát egyértelműen az emberi élőerőben és a toborzásban tapasztalt problémák, amelyek az idő előrehaladásával egyre kritikusabbá válhatnak, idén már egyre inkább megjelent ez a gond a fronton. Oroszország esetében pedig a gazdasági körülmények jelentik a kompromisszumkészséget növelő erőt.

„Tavaly egészen rossz gazdasági évet zárt Oroszország. Nulla és fél százalék közötti gazdasági növekedéssel számolnak csak, a pontos adat még nincs meg, de inkább a stagnálás jellemző, idén pedig egyértelműen recesszióba süllyedhet az orosz gazdaság.

Az olajbevételek a tavalyi évben 24 százalékkal zuhantak, ami kritikus, hiszen az orosz költségvetés, az orosz gazdaság az energiahordozók exportjára épül,

és hogyha ez a bevétel drasztikusan csökken, akkor jóval kevesebbet tud az orosz gazdaság, az orosz költségvetés költeni, miközben a háborús költségek az orosz költségvetés felét teszik ki” – mondta Bendarzsevszkij Anton.

Ott van még a tankerhajók, az olajexport érdése – tette hozzá. Az amerikai szankciók nyomán egyrészt csökken az olaj világpiaci ára, ami negatívan hat Oroszországra, másrészt pedig az orosz árnyékflottával szembeni amerikai szankciók miatt rengeteg, orosz olajat szállító tankerhajó kényszerül vesztegelni például Omán partjainál vagy India mellett. Ezekről most már több mint egy hónapja nem tudják eladni az olajat. Mint a posztszovjet térség szakértője megjegyezte, ezek a gazdasági nehézségek nem fogják Oroszország gazdasági összeomlását okozni, de egyre komolyabb problémákat jelentenek Moszkva számára.

További nehézséget jelent, hogy

Kína teljesen leállt az orosz áram megvásárlásával.

Még 2012-ben kötött a két ország egy olyan szerződést, amely szerint minden, az orosz Távol-Keleten termelt áramfelesleget értékesítettek Kína felé. De Peking, úgy tűnik, most nem szorul áramimportra.

„Az elmúlt hónapokban nem is vásároltak, de most bejelentették, hogy az idei évben nem is terveznek orosz áramot vásárolni. Bár ez csak egy momentum, de mutatja, hogy Oroszország gazdasági kapcsolatai az európai piac elvesztése miatt egyértelműen Ázsiába és Kínába helyeződtek át, és minden ilyen piaci mozgás – például az olajexport vagy az áramexport csökkenése – komoly gazdasági nehézségeket okoznak Oroszországnak, hiszen ezeket a termékeket nem tudja értékesíteni más irányba a nyugati szankciók miatt. Tehát Kína ha nem is zsarolni, de nyomás alá helyezni tudja Oroszországot, el tudja érni azt, amit szeretne. Ezt látjuk például a gázimport tekintetében:

Kína rá tudja készeríteni Oroszországra azt az árat, amennyiért ő hajlandó megvenni a vezetéken Kínába a Szibéria eleje nevű gázvezetéken érkező orosz gázt.

És ebben az esetben Kína diktál, mert Oroszország nem tudja ugyanazt a terméket másfelé eladni” – fejtette ki Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója.