Svájcban az elmúlt években robbanásszerűen nőtt a népesség, ahogy a bevándorlók jobb életszínvonalat keresve szerencsét próbáltak az alpesi országban. A jelenség azonban nem mindenki tetszését nyerte el: idén már arról jöhet szavazás, hogy a svájciak maximálják-e saját országuk lélekszámát – írta a Bloomberg alapján a Portfolio.

Az Egyesült Államokhoz, Franciaországhoz vagy az Egyesült Királysághoz hasonlóan Svájcban is a bevándorlás és a szuverenitás kérdése foglalkoztatja az egyik leginkább az embereket. Az ország népessége az elmúlt évtizedben nagyjából ötször gyorsabban nőtt, mint a szomszédos Európai Unióé, mivel a magas bérek és az életszínvonal tömegeket vonzott külföldről.

A lakosság mintegy 27 százaléka nem svájci állampolgár.

Svájcban azonban a vita nem pusztán a menekültekről vagy az alacsony képzettségű munkavállalókról szól.

Egy olyan kezdeményezés került napirendre, amely tízmillió főben maximálná az ország népességét, és amelyről várhatóan még idén népszavazást tartanak.

Az ötletet a vállalatvezetők és a bankárok élesen bírálják. Az ellenzők szerint veszélyeztetné az Európai Unióval – Svájc legfontosabb exportpiacával – kötött létfontosságú megállapodásokat, és megbénítaná a gazdaságot.

Ennek ellenére egy decemberi közvélemény-kutatás szerint a választók közel fele, gyakorlatilag minden korosztályban, támogatja az elképzelést. A háttérben egyrészt a svájci kultúra elvesztésétől való félelem áll, másrészt az az aggodalom, hogy a külföldiek – függetlenül attól, mennyire járulnak hozzá a gazdasághoz – túlterhelik a lakáspiacot és az egészségügyi rendszert.

A tervezett korlátozás a bevándorlást célozza, nem a természetes szaporodást: bizonyos népességszintek elérésekor lépnének életbe a szigorítások.

Régre visszanyúló bevándorlásellenesség

A mostani „Nem a tízmilliós Svájcra!" kampányt vivő párt, a jobboldali Svájci Néppárt (SVP) régóta bevándorlásellenes programmal politizál, ami hozzájárult ahhoz, hogy az ország legnagyobb pártjává váljon. 2007-ben egy sokat bírált plakáttal kampányoltak, amelyen fehér bárányok rúgnak ki egy fekete bárányt a svájci zászlóval borított mezőről, és támogatták a minaretek tilalmát is, amelyet 2009-ben népszavazáson fogadtak el.

A kérdés Svájcban különösen mélyen gyökerezik, ahol a külföldiekkel szembeni szabályok amúgy is szigorúak. Állampolgárságot szerezni legalább tíz év várakozás után lehet, szigorú feltételek teljesítése mellett, és a kisebb településeken a helyi közgyűlés még ekkor is elutasíthatja a kérelmet. A bevándorlás körüli vita közvetlenül érinti a nemzeti identitást, a féltve őrzött semlegességet, és azt a kérdést is, hogy Svájc hol helyezkedik el a geopolitikai instabilitás és a növekvő globális feszültségek korszakában. A kérdés az, hogy az ország mennyire engedheti meg magának, hogy nyitott vagy éppen zárt legyen egy ilyen világban.

Svájc évszázadokon át, a két világháború idején is a hegyeire támaszkodott, hogy távol tartsa az ellenségeket és a nemkívánatos látogatókat. A 19. század végéig inkább kivándorló ország volt, kevés természeti erőforrással. Egyik legfontosabb „exportcikke" a zsoldosokból álló hadsereg volt; a csíkos, buggyos nadrágot viselő svájci gárdisták, akik ma a Vatikánt őrzik, ennek a korszaknak látványos emlékeztetői.

Valójában csak a 20. században alakult át Svájc viszonylag szegény államból a világ egyik leggazdagabb országává.

A háború utáni banki bővülés és a multinacionális vállalatok felemelkedése tette igazán gazdaggá. Olyan nagyvállalatok sora erősödött meg, mint az UBS, a Nestlé, a Swatch, a Roche vagy a Richemont. Ez hatalmas munkaerőigényt teremtett, amelynek kielégítéséhez nagyban hozzájárult a személyek szabad mozgásáról szóló, 1999-ben kötött EU-megállapodás. A vagyonkezelés és a nyersanyag-kereskedelem felfutása szintén jól fizetett külföldi munkavállalók tömegeit vonzotta az országba.

Ne áltassuk magunkat: a bevándorlás a múltban is, és ma is ennek a gazdasági sikernek az elengedhetetlen feltétele – mondta Stefan Legge, a Sankt Gallen-i Egyetem adó- és kereskedelempolitikai programjának vezetője. „A svájci óraipar, a pénzügyi szektor, a gyógyszeripar, a Nestlé – mindegyikben rendkívül magas a külföldiek aránya az alkalmazottak, sőt gyakran az alapítók között is."

Az ország gazdagsága ellenére sokan úgy érzik, hogy nem jut mindenkinek méltányos rész.

Svájc sikere a vállalati óriások felnevelésében frusztrációt okoz azoknak, akik nem jól fizetett pénzügyi, gyógyszeripari vagy technológiai állásokban dolgoznak, viszont nap mint nap szembesülnek az egekbe szökő lakbérekkel és a gyorsuló városiasodással.

Az ország jelenlegi népessége nagyjából 9,1 millió fő. Amikor elérné a 9,5 milliót, a kezdeményezés értelmében megtagadnák a beutazást az újonnan érkezőktől, például a menedékkérőktől és a már itt élő külföldiek családtagjaitól. Tízmilliós létszámnál további szigorítások lépnének életbe, és ha a népesség így sem csökkenne, Svájc felmondaná az EU-val kötött, a szabad mozgásról szóló megállapodást.

Van alternatívája az EU-nak?

Ez veszélyeztetné az ország hozzáférését az EU egységes piacához, és megnehezítené a svájci cégek számára, hogy az unió területéről toborozzanak munkaerőt.

Az ellenzők szerint az intézkedés súlyosan károsítaná a gazdaságot, mert végső soron arra kényszerítené a svájci munkáltatókat, hogy máshol fektessenek be, ha nem tudják helyben megszerezni a szükséges szaktudást.

A Roche, amely Svájcban mintegy 15 ezer embert foglalkoztat 120 különböző nemzetiségből, szintén ellenzi a kezdeményezést. „Ez a javaslat veszélyezteti az EU-val kötött kétoldalú megállapodásokat, és ezzel együtt Svájc jólétét" – mondta Annette Luther, a gyógyszergyár külügyi vezetője.

Az Economiesuisse üzleti érdekvédelmi szervezet „káosz-kezdeményezésnek" nevezi a tervet. Sergio Ermotti, az UBS vezérigazgatója szerint az országnak képesnek kell maradnia külföldi munkaerő bevonzására.

Egy másik ellenző szerint az olyan ötletek, mint a népességkorlátozás, félreviszik a lakhatással és az egészségüggyel kapcsolatos valós frusztrációk kezelését. Úgy véli, ahelyett, hogy bizonyos csoportokat bűnbakká tennének, a kormánynak hazai politikai eszközökkel kellene orvosolnia ezeket a problémákat.