Várjuk ki a végét, nem lesz egyszerű, sok munka vár még rám. Még van tizenöt futam. Jelen pillanatban én vezetem a világbajnokságot, így azt kell mondanom, hogy én vagyok az esélyes. Tehát megvan az önbizalom, ezzel nincs semmi probléma. És úgy érzem, még csak most jövök bele! Idén már csináltam egy komoly pole pozíciót, ami nem könnyű, egy második helyet, ahol csak pár ezreddel kaptam ki, és most egy első helyet, ahol pár ezreddel nyertem. És most jönnek még csak az olyan pályák, amelyek a szívem csücskei, például Törökország és Kína - ezeket nagyon szeretem. Nagyon pozitívan és nagyon motiváltan állok a következő futamokhoz. Versenyről versenyre kell koncentrálni, azt pedig, hogy mi lesz a végén, majd meglátjuk novemberben. Most az a fontos, hogy a következő versenyek legyenek jók, aztán majd továbblépünk, én pedig beszámolok a tervekről.

A következő versenyek utolsó méterei is annyira izgalmasak lesznek, mint az első két futamon?

Folyton azt kérdezik tőlem: Gábor, mi ez a specialitás, hogy mindig csak néhány tizeddel győzöl vagy veszítesz? Ebben a kategóriában éppen az a szenzációs, hogy kicsik a motorok közötti különbségek, és nagyon izgalmasak a futamok. Arra számítok, hogy a következő versenyek még izgalmasabbak lesznek: nem ketten leszünk elöl, hanem akár hárman, négyen is. Általában ezekből a helyzetekből jól tudok kijönni, úgyhogy tartogatok még izgalmakat ebben az évben. Az volt a taktikám, hogy az év elején nagyon keményen meg kell nyomni - bár mindig keményen kell nyomni -, de most, hogy első vagyok a bajnokságban, és az Aprilia sportpolitikája az, hogy az elöl lévőket segíti, minden támogatást megkapok tőlük.