Talán nem eléggé ismert történettudományos tény, hogy a Biblia újszövetségi iratai a középkor legalaposabban szövegtanúzott leírásai, számos esemény, amelyet benne megírtak, történelmi ténynek minősülnek.

Jézus Krisztus élete és halála is ilyen, testi feltámadása pedig a kor emberei számára – mai szóhasználattal élve – több forrásból megerősített felismerés volt.

Húsvétvasárnap az a nap, amely a nagyheti szent három napot lezáró esemény időpontja, a keresztény világ hite szerinti megváltó Krisztus feltámadásának ünnepe.

Noha a művészetben Jézus haláláról – mivel az a legkevésbé sem hit kérdése, hanem az minden ember tapasztalásához, a halálhoz kapcsolt – minden bizonnyal több alkotás született, ettől még persze a halál a keresztények számára a feltámadással teljesül be a halál „harmadnapján”.

Az újszövetségi Szentírás-szakasz így ír a húsvétvasárnap hajnal jeruzsálemi történéseiről:

A közgondolkodásban felmerülhet, hogy Jézus holttestét a sírboltból valójában ellophatták, ezzel kapcsolatban Horváth Bálint a református.hu portálon így nyilatkozik:

„Az ilyen és ehhez hasonló magyarázatok szintén sokszor visszatértek a történelem során azoktól, akik nem hittek Jézusban. Itt az evangélium egyértelműen koholmányként állítja be ezt a vádat, de voltak, akik azzal gyanúsították az evangélistát, hogy bizonyára csak elhallgatta az igazságot, és valóban a tanítványok egy jól megszervezett akció keretében elvitték Jézus testét. Ezzel azonban egy őszintén gondolkodó embernek több problémája is lehet. Egyrészt, ha a tanítványok valóban csak fondorlatosan kieszelték volna mindazt, ami történt, és csak elhitetni akarták volna, hogy Jézus feltámadt a halálból, aligha haltak volna meg azért, hogy fenntartsák ezt a hazugságot. A keresztyénekre brutális kivégzések vártak, ha nem tagadták meg a hitüket. Ez nemcsak a későbbi keresztyénségre volt igaz, hanem már Jézus közvetlen tanítványaira (Istvánt megkövezték). Sok kutató erős érvnek tartja ezt a megfontolást, hogy csak olyan emberek tarthattak ki a Jézus feltámadásába vetett hit mellett ilyen állhatatosan, akik tényleg meg voltak arról győződve, hogy az megtörtént, nem pedig csupán elhitetni akarták azt az emberekkel. Másrészt az is megfontolásra méltó, hogy a tanítványoknak semmilyen érdeke nem fűződött ahhoz, hogy egy hatalmas hazugságra épített üzenetet terjesszenek. Ők azzal, hogy Krisztust hirdették, a saját népük többségével mentek szembe. Ez pedig kiközösítést jelentett mind a népükből, mind a lakóhelyükről.”

A feltámadást ünneplő, húsvétvasárnapi katolikus liturgia egyes elemeit a helyi hagyományoknak megfelelően adott esetben már a vigíliaszertartás alkalmával, nagyszombat este „ellövik”, ilyen hangsúlyos szertartáselem a feltámadási körmenet, amely éjjel, gyertyákkal talán látványosabb, de mivel a nagyszombati szertartás jóval hosszabb a legtöbb helyen, és az egyházközségekhez tartozó családok is nagyobb létszámban vasárnap tudnak részt venni húsvéti szertartáson egy délelőtti időpontban, a körmenetet nagyon sok helyen már vasárnap tartják, a körmeneten résztvevők pedig a feltámadáshoz kapcsolódó, több évszázados hagyományként ápolt népénekeket énekelnek, némelyeket ezek közül máig is feldolgoznak, ilyen Bárdos Lajos Surrexit című vegyeskari kórusműve is.

A szertartás egyébként majdnem a végéig szinte azonos egy „normál” vasárnapi szentmiséhez, azonban a szentáldozás után a celebráns atya a szűk asszisztenciával az üres szentsírhoz vonul, imádkozik, majd indulhat a feltámadási körmenet, ha az időjárás engedi, a templomot övező utcákban, hirdetve tehát a feltámadás örömhírét.

A körmeneten a celebráns kezében tartja az Oltáriszentséget – Krisztus ostyából átlényegített testét –, lehetőség szerint egy férfiak által hordott baldachin alatt vonulva, a füstért felelős ministránsok pedig füstöléssel jelzik az utat, és a csengő is végig szól.

A szertartást rend szerint a pápai és a magyar Himnusz zárja egy ünnepélyes áldást követően.

A nap folyamán a televízióban és az interneten is követhető majd XIV. Leó pápa Urbi et Orbi áldása déltájt, a városra, Rómára és a világra.

A húsvét eseményei közt ezután átveszik a szót a néphagyományok, e napon hozza a nyuszi a tojást, másnap pedig a legények locsolkodni indulnak, hogy a lányok sose hervadjanak el.