Április végétől látható Hadar Galron Mikve című darabja a József Attila Színház stúdiószínpadán. Az asszonyok mikvében való megmerítkezése a zsidó vallás törvényei szerint elsőrendű parancsolat. Rituális fürdő, amely nélkülözhetetlen a házasság tisztaságának és intimitásának megőrzése érdekében. A tradicionális rituálét megelevenítő előadásban Szabó Gabit, Pikali Gerdát, Fehér Annát, Szabó Emíliát, Horváth Csengét, Kucskár Kamillát, Vianello Juliát és Molnár Zsuzsannát láthatja a közönség. Hadar Galron kortárs izraeli drámaíró – aki ellátogatott a pénteki bemutatóra – művének színpadi változatát Balázs Zoltán és Szokolai Brigitta rendezi.

Balázs Zoltán az InfoRádióban elmondta: legfőbb törekvésük, hogy minden nemzet, kultúra és generáció számára valamilyen jelentéstartalommal bírjon ez a történet. Hozzátette: a drámában nyolc nő jelenik meg, és reményei szerint a közöttük kialakuló interakciók, együttműködések, találkozások egyfajta kapaszkodók vagy igazodási pontok lehetnek a nézőközönségnek. Azt gondolja, nők és férfiak számára egyaránt tanulságos a történet, ami megítélése szerint a mindennapjainkat érintő problémákat, konfliktusokat tár fel, és ezek érvényesek a mai Magyarországon is.

„A kíváncsi közönség bármelyik tagja meg fogja találni a saját számításait vagy az érdeklődésének megfelelő kapcsolati impulzusokat”

– jegyzete meg a rendező.

A mikve egy rituális fürdő, átvitt értelemben ugyanakkor a teljes megtisztulás lehetetlen, Balázs Zoltán szerint azonban a törekvés a fontos. Mint fogalmazott, időről időre újra kell definiálnia magát az embernek, hogy „megtisztítsa a megfertőzött lelkét, gondolatait és megújítsa azt a fogadalmát, amit a házasság szentsége kapcsán tett”. Úgy véli, a megmerítkezésre való készülődés és maga a ceremónia újratervezést, újragondolást és megerősítést előlegez meg egy mindenkori kapcsolatban.

Balázs Zoltán hozzátette: a történet alapján a mikvébe járó nők önazonosak, mindent megtesznek azért, hogy önmagukkal és egymással szoros kapcsolatot ápoljanak, de függenek a férfiak által uralt társadalomtól. A különböző szándékok, akaratok, rajtuk kívülálló tényezők pedig nagyon erőteljesen meghatározzák törekvéseik sikerességét. A rendező szerint a történetben a végkifejlet nagyon szép, ugyanis hosszú vívódások után mindegyik asszony felismeri, hogy nem egyedül vagy titokban, hanem együtt érdemes szembeszállni a veszélyt jelentő akarattal és szándékkal.

„A színésznők által megjelenített egymásba kapaszkodás és a szereplők sorsának alakulása doppingoló, motorizációs energia lehet mindannyiunk számára”

– fejtegette a darab rendezője.

Balázs Zoltán elmondta: az előadásban nagyon erőteljesen és impresszíven megjelenik még az elmúlás, a jelen fontossága, az életet meghatározó pillanatok megélése a megragadása, valamint „a mindenkori kapcsolatokba, találkozásokba való átolvadás”. A rendező szerint ha megéljük mindezeket, és engedjük, hogy megtaláljuk a boldogságunkat, a pillanatnyi élvezetünket, akkor ezek összeadódva olyan életvezetési sormintát rajzolnak ki, amelyek kapaszkodót jelenthetnek a hosszú távú létszemléletben. Balázs Zoltán azt gondolja, ezek az élmények, hatások „sokkal több tartalékkal és fedezettel ruháznak fel minket annál, mint amire korábban azt gondoltuk, hogy képesek vagy alkalmasak vagyunk”.