A 85 éves író hosszas betegség után békésen elaludt - közölte családja a svéd médiával.

"Kevesen voltak olyan nagy hatással más írókra, mint Per Olov Enquists. Új alapokra helyezte a dokumentumregényt. Olvasóit, egy fél évszázadon át megérintette és a svéd színmű-és drámairodalmat is új életre keltette. Egyike volt az egyik legnagyobb íróinknak" - méltatta őt közleményében kiadója, a Norstedts.

A tribádok éjszakája című színmű, a Képcsinálók című dráma, Az udvari orvos látogatása című regény írója 2011-ben a budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége volt, ekkor jelent meg Egy másik élet című sajátos hangvételű önéletrajzi ihletésű regénye is, és ekkor kapta meg a Budapest Nagydíjat is.

A történelem eseményein, egykori valós személyek sorsán, történetein keresztül mutatott be általános érvényű problémákat műveiben,

neve rendszeresen felbukkant az irodalmi Nobel-díjra esélyesek között.

Enquist 1934. szeptember 23-én született a Svédország északi részén található Hjoggböle községben.

Apját korán elveszítette, mélyen vallásos, szigorú anyja nevelte, aki arra kényszerítette, hogy állandóan bűnöket keressen magában, amelyeket aztán meggyónhat. Gyerekkorát alapjaiban határozta meg az a baloldali keresztény közösség, amelybe beleszületett, és amelyről később Lewi útja címmel regényt is írt. A zárt, elszigetelt világból az uppsalai egyetem és az atlétika jelentett kiutat számára: az öt legjobb svéd magasugró közé tartozott, és éppenhogy lemaradt az 1960-as római olimpiáról.

Bölcsészdiplomáját 1964-ben szerezte meg a Thorsten Jonsson bűnügyi történeteiről írott disszertációjával. Írói pályafutása is a hatvanas évek elején indult, első regénye, a Kristallögat (Kristályszem) 1961-ben jelent meg. Az egyetem elvégzése után napilapokban publikált.

A figyelem középpontjába 1968-as Legionärerna című könyvével került.

A mű azokról a német Waffen-SS-ben szolgált balti katonákról szól, aki a háború után Svédországba menekültek, és a svédeknek kellett dönteniük arról: kiszolgáltatják-e őket a Szovjetuniónak.

A könyvért 1968-ban az Északi Tanács Irodalmi Díjával tüntették ki.

1970-71-ben ösztöndíjjal Nyugat-Berlinben élt, 1973-ban a Los Angeles-i egyetemen volt vendégprofesszor. Ekkor írta a Magyarországon is nagy sikerrel játszott A tribádok éjszakája című darabját, amelynek központi figurája a neves 19. századi író, August Strindberg.

Az 1970-es évek végén második feleségével Koppenhágában élt. Súlyosbodó alkoholizmusa miatt életének és pályájának legsötétebb időszaka a nyolcvanas évekre esett. Függőségétől többször is próbált megszabadulni, végül az írás ösztönző ereje segítette: 1990-ben felhagyott az ivással, belevágott Az udvari orvos látogatása című művébe, amely saját bevallása szerint az életét mentette meg.

A mélyponton túljutva azóta is fáradhatatlanul dolgozik, művei közül több magyarul is megjelent, köztük a nácikkal rokonszenvező norvég Nobel-díjas író, Knut Hamsun motivációit kereső Hamsun - filmregény című munkája, a századforduló Párizsában játszódó Blanche és Marie könyve, A Három Barlang Hegye című meseregénye, valamint annak folytatása, A harmadik barlang titka. Drámái közül az Ének Phaidráért, A földigiliszták életéből és a Képcsinálók címűt magyar színpadokon is bemutatták.