A film főszereplője egy kalocsai középiskolai tanárnő, Magóné Tóth Gyöngyi, aki helytörténeti kutatásai során elhatározta, hogy felkutatja a világban a holokauszt kalocsai túlélőit. A városból a háború utáni évtizedekben az utolsó emberig eltűnt zsidóság történetét megosztotta tanítványaival, könyvet is írt róla, közösségi tevékenysége részeként pedig a város polgármestere és a kalocsai érsek közreműködésével emléknapot szervezett, amelyre meghívta azokat, akik a vészkorszak idején megmenekültek a pusztulástól.

A tanárnő sokéves kutatása során bukkant rá Kálmán Gáborra, aki maga is az üldöztetés kalocsai túlélője és kettejük kialakult együttműködéséből jött létre a dokumentumfilm, amelyet a washingtoni külügyminisztérium mellett egyidejűleg a budapesti amerikai nagykövetségen is levetítettek.

A két helyszín között a bemutató előtt és után élő videokapcsolatot létesítettek, és a nézők a két fővárosból kérdéseket tehettek fel a Washingtonban Kálmán Gábornak és Budapesten Magóné Tóth Gyöngyinek, a kalocsai Szent István Gimnázium igazgató-helyettesének.

A filmbemutatót Washingtonban Michael G. Kozak, az amerikai külügyminisztérium demokráciáért, emberi jogokért és munkaügyekért felelős irodájának vezetője nyitotta meg, a vetítést követő beszélgetést Ira N. Forman, az antiszemitizmus elleni harc megfigyelésének különmegbízottja moderálta. A budapesti nagykövetségen a nézők között jelen volt M. André Goodfriend ügyvivő.

Az eszmecsere során elhangzott, hogy a budapesti amerikai diplomáciai képviselet a dokumentumfilm 500 kópiájával támogatja az iskolákban a holokaszt-oktatást. Az alkotást Washingtonban több mint százan, Budapesten pedig mintegy másfél tucatnyian - köztük tanárok és minisztériumi szakemberek - tekintették meg.

A dokumentumfilm főszereplője amerikai nézők kérdéseire válaszolva egyebek között elmondta, hogy Magyarországon az iskolák 8. és 12. osztályának tanrendjében szerepel a holokauszt-oktatás és hogy noha az Egyszer voltot egyelőre csak az gimnáziumában használják fel ehhez, de reményét fejezte ki, hogy a dokumentumfilm más középiskolákba is eljut.

"A középiskolások abban a korban vannak, amikor nagyon sok hatás éri őket, negatív hatások is. Nem gondolom azt, hogy mindenkit sikerül ezektől megmenteni, de remélem, hogy sokakat igen és a film hasznos erre" - mondta.

Kálmán Gábor elmondta, hogy holokausztot 10 évesen élte meg Kalocsán ezért a film elkészítéséhez, mivel az az ő életéről is szólt, nem kellett különösebb előtanulmányokat folytatni. Felidézte, hogy érzelmileg felkavarta, amikor visszatért a városba forgatni. Ugyanakkor hozzátette:

"Ez nem egy holokauszt-film, ez egy emberi jogokról szóló film."

A washingtoni helyszínen egy ukrán diplomata tiltakozott az ellen, hogy a dokumentumfilmben egymás után szerepelnek a nácik menetelését és a szovjet hadsereg világháború győzelmi parádéját bemutató felvételek, felhívva a figyelmet arra, hogy az utóbbi haderő felszabadítóként érkezett Magyarországra.

A rendező válaszában elmondta, hogy szubjektív hangvételű alkotása nem ilyen értelemben mérlegelte a történelmi eseményeket. Elismerte, hogy a zsidóság valóban felszabadítókként fogadta a szovjet csapatokat, ugyanakkor rámutatott, hogy a díszszemlék bemutatásával azt kívánta érzékeltetni, hogy két diktatúra követte egymást Magyarországon. Hozzátette, hogy családjának kalocsai házát kisajátította a szovjet hadsereg és hogy az egyik nagybátyja Szibériát is megjárta.

Egy magyar származású, Washingtonban oktató izraeli vendégprofesszor kérdésére, hogy vajon Magyarország nem veszítette-e el az antiszemitizmus elleni háborút, Magóné Tóth Gyöngyi így válaszolt:
"Remélem, hogy nem vesztettük el az antiszemitizmus elleni háborút, küzdünk ellene. Ilyen és hasonló alkalmakkor is küzdünk ellene. Én biztosan, de többen is vannak."

"Magyarországon idén holokauszt-emlékév van, és nagyon sok minden történik, sok pozitív dolog. Bízom benne, hogy az emberek gondolkodását ez kicsit alakítja. Nem vagyok túlzottan optimista, de bízom benne" - tette hozzá.

Az Egyszer volt című dokumentumfilmet 2012 áprilisában Washingtonban bemutatták már a magyar nagykövetség holokauszt-emlékhónapja jegyében, valamint ugyanannak az évnek a decemberében a Kongresszusi Könyvtárban és az amerikai főváros Zsidó Közösségi Központjában (DC JCC) is.