Jó pontnak tartom, hogy ez a nehéz szerep tetszik a közönségnek és a szakma is elismeri.

Miért tartja nehéznek a bolond szerepét?

Shakespeare műveiben a bolondszerep általában nehéz. Az emberek azt hiszik, hogy vicces, pedig ellenkezőleg, keserű, szomorú, nem humoros, és úgy kell eljátszani, hogy a szereplő nem kerül be cselekményekbe. A bolond mindig kívülálló, csak szemlélő, ettől könnyen át lehet csúszni szomorkás és mélabús hangulatba, amitől közhelyes és unalmas lesz a szerep.

A bolondokban van valamilyen bogarasság is?

A rendezőtől függ, hogy mit szeretne kiemelni. A darab előtt mi is végignéztük a lehetőségeket, de elvetettük, hogy hajléktalan vagy sérült lenne. A magányosságot és az öniróniát kell megfogni a szerepben.

Hogyan kapta meg a szerepet?

Bolond ötlet volt a rendezőtől, Dömötör Andrástól, hogy rám osztotta a bolond szerepet. Általában férfiak alakítják ezt a szerepet, én pedig egy néni vagyok. Kínlódtam hetekig, attól féltem, hogy nem fog ez beválni, de a rendező azt mondta, hogy az Örkény Színház társulatában én vagyok a "bolond". Volt türelme kivárni a kínlódásomat, és sok segítséget kaptam.

A bohóc szerepe könnyebb is lehet, hiszen ő mondja ki az igazságokat, és ő áll legközelebb a nézőhöz.

Ebben a darabban a bolond ritkán mond jól megfogalmazott igazságokat, inkább rejtettebben vannak jelen a szövegeiben, és egyáltalán nem humoros. Megszűnik a nemem, és csak egy furcsa torz figura látható, aki bátran mondja a saját igazságait.