Ceuta az afrikai kontinensen fekszik, de területe Spanyolországhoz tartozik.

Erre a területre hatolt be egyszer csak rengeteg afrikai. Nem előzmény nélkül.

A válság közvetlen előzménye Sayfo Omar migrációkutató szerint szerint az volt, hogy július 8-án a spanyol legfelsőbb bíróság hozott egy precedensértékű ítéletet egy algériai férfi ügyében, aki tengeren keresztül próbált bejutni Ceutába. Ez az ítélet kimondta, hogy akik tengeren érkeznek, szemben azokkal, akik szárazföldön keresztül próbálnak bejutni, nem fordíthatók vissza automatikusan. A hír elterjedt a közösségi médiában, megindult az átszivárgás, majd a múlt hét vége felé átszakadtak a határok és több tízezren ostromolták meg Ceutát.

A marokkói hatóságok kezdetekben döbbenten nézték az eseményeket, pár óra elteltével kaptak parancsot arra, hogy állítsák meg a tömeget; ezt meg is próbálták megtenni,

• vízágyút rendeltek ki, azzal lőttek az emberekre,
• dulakodások alakultak ki,
• majd amikor a spanyol határőrség, rendőrség és hadsereg is megjelent, együttműködtek a marokkóiak a spanyolokkal a kitoloncolt emberek visszafogatásában.

A legtöbben azok közül, akik áttörtek, Sayfo Omar elmondása szerint már visszatértek Marokkóba, de ennek nem elsősorban a hatóság fellépése volt az oka, inkább az, hogy a többség, aki átjutott, tizen-huszonéves fiatal férfi volt, akiknek nagy része végső soron buliként tekintett az egészre, tehát nem volt konkrét tervük arra, hogy mit fognak csinálni, miután átjutnak.

„A közösségi médiában megjelent felvételeken sokan elmondták, hogy egyszerűen megéheztek. Nem volt tervük arra, hol töltsék az éjszakát, ezért fogták magukat és hazamentek, persze a hatósági biztatásra” – írta le a helyzetet a Migrációkutató Intézet kutatásvezetője.

Ami a biztonsági következményeket illeti, ez szerinte precedens értékű esemény volt, Pedro Sánchez baloldali spanyol miniszterelnök nyomás alá került.

„Ne felejtsük el, Pedro Sánchez volt az, aki idén januárban bejelentette Spanyolország történetének a legnagyobb legalizációs programját, és 500 ezer, már Spanyolországban legálisan tartózkodó migránsjogi státuszának a rendezését ígérte. Az év első felében azonban a várakozásokat felülmúlóan több mint egymillióan jelentkeztek ebbe a programba, ami azonban természetesen aggodalmakat váltott ki különböző európai országok részéről, elsősorban Németországból, Franciaországból, Olaszországból, ahová nagyon sokan Spanyolországon keresztül tovább szerettek volna haladni. A ceutai eseménysorozat végső soron apropót adott ezen országok számára, hogy nyomást gyakoroljanak Pedro Sánchezre” – mutatott rá.

Adott a kérdés: mit jelent az incidens az EU számára? Sayfo Omar szerint az Európai Unió tagországai, elsősorban azok, akik vagy a frontvonalon vannak földrajzilag, vagy pedig célállomásnak számítanak a migránsok szempontjából, az elmúlt években fokozatosan szigorítottak a bevándorláspolitikájukon, és folyamatosan kötöttek különböző együttműködéseket észak-afrikai kormányokkal:

• Olaszország Tunéziával
• Olaszország Líbiával

fogott össze annak érdekében, hogy segítsenek feltartóztatni a tömegeket. Spanyolország és Marokkó között egy jól működő együttműködés van.

Déja vu?

A mostanihoz hasonló, de kisebb volumenű incidensre volt egyébként már példa 2021-ben történt, amikor is a marokkói határőrök félrenéztek, és rövid idő alatt nyolcezren törtek át a spanyol területekre Észak-Afrikában, viszont akkor volt egy nagyon komoly diplomáciai vita a marokkói monarchia és Spanyolország között, miután Spanyolország orvosi ellátásban részesítette a marokkóiak által terrorszervezetnek minősített nyugat-afrikai Polisario Front csoport egyik vezetőjét. Akkor Marokkó fegyverként használta a migrációt Spanyolországgal szemben, majd az elkövetkező években jó lett alapvetően az együttműködés.

Most nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy Marokkó fegyverként nyúlt volna a migrációhoz, de végső soron többen felhívják a figyelmet arra, hogy Pedro Sánchez július 20-án Algériában járt, amely ugyebár Marokkó legnagyobb regionális riválisa abban, hogy egy nagyobb szabású LNG-üzletet kössön.

„Tehát ezen megfigyelők arra következtetnek, hogy Marokkó ezúttal is valamiféle politikai üzenetet akarhatott küldeni Madridnak” – világított rá Sayfo Omar.

A cikk Janovitz Bálint interjúja alapján készült.