Németország legnagyobb hagyományokkal rendelkező, 1863-ban alakult pártja nem éppen sikeres éveket tudhat maga mögött. Tavaly novemberben megbukott az Olaf Scholz kancellár vezette, az SPD-ből, a Zöldek Pártjából és a liberális FDP-ből álló hárompárti koalíció. Az előrehozott, február végén rendezett parlamenti választásokat a papírformát igazolva a konzervatív CDU/CSU nyerte, míg az SPD-nek a kisebbik kormánypárt szerepe jutott. Olaf Scholz immár csak parlamenti képviselő, Németország új kancellárja a CDU elnöke, Friedrich Merz lett.

A szavazást a CDU/CSU a voksok 28,5 százalékával nyerte, míg a második helyen koábbi szavazatainak számát megkétszerezve, 20,8 százalékkal a radikális jobboldali AfD párt végzett. A szociáldemokratáknak 16,4 százalékkal a harmadik hely jutott, a párt támogatottsága azonban február vége óta 15 százalékosra csökkent. Ez is magyarázza, hogy a választások óta első kongresszusán a fő napirendi pont az új vezetőség megválasztása, illetve a megújulás irányának kijelölése volt.

Menesztették a két társelnök egyikét, Saskia Eskent, míg az időközben alkancellárrá és pénzügyminiszterré előlépő Lars Klingbeil továbbra is a párt társelnöke maradt. Mellé pedig második pártvezetővé a korábbi parlamenti elnököt és jelenlegi munkaügyi minisztert, Bärbel Bast választották. Hírek szerint a menesztett Esken elismerte ugyan, hogy társelnökként hibákat követett el, az eljárást azonban „rendkívül megalázónak” bélyegezte. De Klingbeil sem örülhet igazán, mert a párt történetében a krónikák szerint eddig egyetlen politikust választották pártelnökké oly csekély, a 60 százalékot alig meghaladó aránnyal, mint most őt. Ebből a szempontból jelzésértékű az is, hogy az új társelnökre, Bärbel Basra a küldöttek több mint 80 százaléka szavazott.

Ami pedig a beharangozott megújulást illeti, a tudósítások többsége ténylegesen egy törekvést emelt ki, ez pedig az AfD betiltásának előkészítése volt. Noha a radikális jobboldali pártot az alkotmányvédelmi hivatal a közelmúltban „bizonyítottan szélsőséges” pártnak minősítette, az AfD fellebbezése nyomán ezt a minősítést felfüggesztette. A továbbra is jelentős országos támogatottsággal rendelkező párt betiltásához a kölni közigazgatási bíróság döntése nyomán az alkotmányvédelmi hivatal, valamint a Bundestag és a Bundesrat jóváhagyására lenne szükség.

Ennek pedig több mint csekély a valószínűsége, amit jelez az is, hogy a koalíciós kormány belügyminisztere, a kisebbik keresztény pártot, a CSU-t képviselő Alexander Dobrindt szinte azonnal elhatárolódott az SPD kongresszusi felhívásától. A miniszter leszögezte, hogy ezt a felhívást semmiképp nem tekinti olyan felszólításnak, amely cselekvésre késztetné őt. Dobrindt korábban többször is hangsúlyozta, hogy nem támogatja a betiltást, amely szerinte tovább erősítené a pártot. Friedrich Merz kancellár korábban ugyancsak kételyeit fejezte ki egy esetleges ilyen lépessel kapcsolatban. Julia Klöckner, a Bundestag kereszténydemokrata elnöke azt hangoztatta, hogy egy ilyen kérdésben „világos szabályok szerint és semlegesen” kíván eljárni.

A beszámolók szerint nem a megújulásra utalt az a vita sem, amely a kongresszuson a 2011-ben felfüggesztett hadkötelezettség esetleges újbóli bevezetésével kapcsolatban bontakozott ki. Ráadásul a vitázó fél Németország és egyben az SPD legnépszerűbb politikusa, a védelmi miniszter Boris Pistorius, valamint a párt ifjúsági szervezete, a Jusos elnöke, Philipp Türmer volt. Az utóbbi eddig a hadkötelezettség minden formájának bevezetését határozottan elutasította, most végül kompromisszumos megállapodás született, amely a rugalmasságra helyezte a hangsúlyt. „Az SPD elkötelezett egy új katonai szolgálat mellett, amely az önkéntességen, illetve az önkéntességet kötelező szolgálattal ötvöző svéd katonai szolgálati modellen alapul” – hangsúlyozta a közös állásfoglalás. A Jusos vezetője azt emelte ki, hogy nem lesz olyan katonai szolgálat, amely automatikusan kényszerítést jelent.