8 °C
A felettébb furcsa külsejű repülő nem hivatalos jelzése RAT55, ami elárulja, hogy mire is használják. Ugyanis az angol Radar Airborne Testbed szavak kezdőbetűiből áll össze, jelentése lokátoros repülő próbapad, az 55-ös pedig a gép lajstromjelének utolsó két száma.
A Boeing 737-200-as utasszállítókból kialakított, hivatalosan T-43 jelzésű gépeket eredetileg arra használták, hogy az amerikai légierő leendő navigátorait oktassák velük. Aztán 1990 táján az egyik ilyen repülő osztálytermet átadták az anyagellátó parancsnokságnak (Air Force Materiel Command), ahol újabb, igen jelentős átépítésen esett át, és a teljesen megváltozott szerepkör miatt NT-43A-ra módosították a típusjelzését is. Ám a legtöbbször csak a már említett RAT55-ként hivatkoznak rá, mivel gyakran ez a gép rádióhívójele is.
A repülő orrán és a farkán lévő óriási dudorok rejtik azokat a lokátorokat, amiket repülés közben használ a gép személyzete. Méghozzá arra, hogy bevizsgálja a lopakodásra tervezett harci gépek radarral való észlelhetőségét. Ez nemcsak az új fejlesztésű repülők esetében fontos, hanem akkor is, ha egy már hadrendben lévő lopakodó valamilyen javításon, karbantartáson esett át. Például a méregdrága, B-2 Spirit bombázók legfőbb védelmét is az jelenti, hogy az ellenséges felderítő lokátorok csak nagyon nehezen vehetik észre. Ezért a darabonként kétmilliárd dolláros (kb. 708 milliárd forint) szuperbombázók esetében különösen fontos, hogy semmi olyan sérülés, deformálódás ne legyen a gépen, ami rontaná ezt.
A RAT55 így gyakran megfordul a B-2-esek légibázisán, hogy a levegőben mérje meg, mekkora a különböző repülési irányokban közeledő, távolodó, süllyedő vagy éppen emelkedő gépek radarkeresztmetszete. De nemcsak azt vizsgálja, hogy a lokátorok milyen távolságból észlelnék, hanem azt is beméri, hogy a B-2-est mennyire könnyű vagy nehéz felderíteni az elektronikai kisugárzása, illetve a hőkibocsátása alapján. Ehhez a gép elején valamint a végén található, hatalmas radarkupolák tetejére szerelt elektrooptikai és infravörös érzékelők szolgálnak. Természetesen a B-2-es bombázókon kívül az F-22-es lopakodó vadászgépek és az egyre nagyobb számban rendszerbe álló F-35-ök időnkénti bemérése is feladata a RAT55-nek.
— Jason (@JasonZicker) May 22, 2025
Azonban mostanában biztosan megszaporodott a repülő lokátorlabor munkája, mivel gőzerővel folyik a legújabb, F-47-es 6. generációs harci gépek és a velük együtt repülő, ugyancsak lopakodó kialakítású robotok tesztelése. Ugyanakkor most zajlik a legújabb csapásmérők, a B-21 Raiderek hadrendbe állítása is, ami szintén sok feladatot adhat a RAT55-nek.
A gép titokzatosságához illően a mostani útját is teljes homály fedi. A RAT55 a Nevadában lévő, Tonopah légibázisról indulva – egy közbenső, texasi leszállás után – az észak-nyugati Arkansas repülőterén landolt. A The War Zone a légierő anyagellátási parancsnokságától érdeklődött a hosszú repülőútról, de ott azt válaszolták: „A kérdésére vonatkozóan nem tudunk részletekkel szolgálni.”
— Jason (@JasonZicker) May 22, 2025
Így csak találgatni lehet, hogy miért kellett a RAT55 átrepülnie az egész Egyesült Államokat. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a repülőn valamilyen időszakos karbantartást kellett végrehajtani. Ezt valószínűsíti, hogy a célállomáson üzemel a King Aerospace nevű vállalat, amely az amerikai légierő gépeit szervizeli. Egyébként már az is csoda, hogy eddig még nem jelent meg a radaros mérőgép utóda, hiszen az NT-43A még a Boeing 737-es legelső sorozatából való és legalább harminc éve szolgál. Persze az is lehet, hogy van váltótípus, csak éppen azt még szigorúbban titkolják, mint a RAT55-öt.
