Milliók kényszerülnek elhagyni Szudánt, ahol 2023 tavaszán máig tartó polgárháború tört ki a helyi fegyveres erők (SAF) és a félkatonai Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) között. A konfliktus azért alakult ki, mert a fegyveres erők nem nézték jó szemmel az RSF vezetőjének, Mohamed Hamdan „Hemedti” Dagalónak az egyre növekvő befolyását és katonai erejét. A polgárháború még inkább fokozta a migrációs mozgásokat és az embercsempész-hálózatok aktivitását, ráadásul szudániak tömegeit kényszerítette menekülésre. A Global Initiative Against Transnational Organized Crime (GI-TOC) jelentésében – amit a Migrációkutató Intézet szemlézett – rávilágít arra, hogy az elhúzódó konfliktus civilekre gyakorolt hatása egyre nagyobb méreteket ölt, és már hárommillió szudáni menekült külföldre, részben Európa felé véve az irányt. Szudánban további komoly problémát jelent, hogy oda is ezrével érkeznek menekültek a szomszédos országokból.

A Migrációkutató Intézet igazgatója az InfoRádióban elmondta: az észak-afrikai országban mostanra meghaladta a tízmillió főt a belső menekültek száma, ami súlyos belső konfliktusok és strukturális problémák következménye. Az említett két, egymással szemben álló katonai csoportot két olyan tábornok vezeti, akik nemrég még szövetségesek voltak, és 2019-ben együtt buktatták meg a Szudánt harminc éven át kormányzó diktátort, Omar al-Basírt, azt ígérve, hogy megkezdődik a demokratikus átmenet időszaka. Nem sokkal később azonban kiderült, hogy a két tábornok valójában a hatalmat akarja megszerezni. Még mindig szövetségesként a SAF legfőbb tábornoka, Abd el-Fattah el-Burhan és az RSF vezetője, Mohamed Hamdan „Hemedti” Dagalo 2021-ben egy puccsal közösen magukhoz ragadták a hatalmat az átmeneti kormánytól.

A két vezető, illetve a hadsereg két különböző szárnya közötti feszültség viszont egyre fokozódott, és végül 2023 áprilisában háborúba torkollott.

Marsai Viktor felidézte, hogy el-Burhan és Hemedti Dagalo egykoron még társbérletben irányították az afrikai országot, de csak négy évig bírták ki egymás mellett, és viszonylag hamar világossá vált, fegyveres úton akarják eldönteni, ki gyakorolhassa a hatalmat Szudánban.

Az országot azonban más problémák is sújtják. A strukturális gondok eredője a centrum–periféria ellentét. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója elmondta: a két tábornok közül el-Burhan az elitet és az arab nemes törzseket, míg Hemedti Dagalo a perifériára szorult, nehéz sorsú népcsoportokat (például misszeriják, rizeigátok) képviseli. A szakértő szerint a kialakult helyzetben „nem igazán látszik a fény az alagút végén”, mert

mindkét nagy tömb mögött komoly külső támogatók vannak, akik finanszírozzák a fegyveres harcok folytatását.

A polgárháború katasztrofális hatással van a civil lakosságra. Marsai Viktor szerint talán a világ legnagyobb humanitárius válsága alakult ki Szudánban. A lakosság több mint fele, körülbelül 25 millió ember szorul jelenleg valamilyen humanitárius segítségre. Főleg az élelmiszerhiány okoz áldatlan állapotokat az észak-afrikai országban, de egészségügyi segélyre is szükségük van a helyieknek. Az egyetemi oktató úgy fogalmazott, az ország jelentős része „romokban hever, a gazdaság pedig összeomlott”. Figyelmeztetett, hogy ez a válság nemcsak Szudánt, hanem az egész régiót is érinti, hiszen a környező országok többségében sem épült ki modern, erős állami struktúra, egészségügyi rendszer vagy szociális ellátórendszer. Külön megemlítette Csádot, Etiópiát és Dél-Szudánt, ahová menekültek milliói érkeztek a szudáni polgárháború kitörése óta, és „az átáramlás jelenleg is folyamatos”.

Virágzó üzlet az embercsempészeknek

A fennálló helyzet kedvez az embercsempészetnek. A konfliktus első 8-9 hónapjában még spontán menekültek el a helyiek, akik egyszerűen továbbálltak onnan, ahol intenzívvé váltak a fegyveres összecsapások. Később azonban Marsai Viktor elmondása szerint az embercsempész-hálózatok vezetői felismerték, hogy beindíthatnak egy virágzó üzletet. Ráadásul Hemedti Dagalo a spontán elvándorlás megakadályozására lezáratta az útvonalakat, és csak akkor engedte át a határokon az embereket, ha fizettek érte. A Migrációkutató Intézet igazgatója hozzátette: ez az intézkedés megágyazott az embercsempész-hálózatok gyors térhódításának. Egyre több útvonal épült ki, illetve a csempészek mind a mai napig védelmi pénzt fizetnek a Hemedti Dagalo által vezetett Gyorsreagálású Támogató Erőknek, valamint részben a szudáni fegyveres erőknek is. „Az érintetteknek tehát nem elég, hogy el kell hagyniuk a hazájukat, hanem sok esetben még fizetniük is kell ezért.

Ezek az útvonalak egyébként nemcsak a környező országokig vezetnek el, hanem egy részük eléri az Európai Unió külső határait is”

– jegyezte meg Marsai Viktor.

A menekültek döntő többsége egyelőre a régióban marad, és ez a szakértő szerint vélhetően nem nagyon változik a közeljövőben, ugyanakkor az elmúlt másfél évben a többszörösére nőtt az Európai Unió külső határait irregulárisan átlépő szudániak száma. A regisztrált érkezésszám már meghaladta a tízezer főt, de a terepen felméréseket végző kutatóintézetek számításai szerint a valós szám ennek a többszöröse lehet.

Marsai Viktor elmondta: Szudánban tulajdonképpen egy „helyettesítőkkel vívott proxyháború zajlik, ami miatt

sok szereplő abban érdekelt, hogy ez a konfliktus minél tovább fennmaradjon”.

Nyilván a nemzetközi közösségben vannak olyanok is, akik békét szeretnének, de a szakértő szerint egészen addig nem lehet jó megoldása a helyzetnek, amíg nem jelenik meg „egy olyan egységes front, amely rákényszeríti a szemben álló feleket arra, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek”.

A Migrációkutató Intézet igazgatója úgy véli, nagyon kevés az esély a szudáni konfliktus tárgyalásos rendezésére, ugyanis mindkét tábornok a „katonai megoldásban hisz, és a fegyveres harcokat erőlteti”. A harcok intenzitása pedig éppenhogy fokozódott az elmúlt időszakban, így hosszan elnyúló polgárháborúra lehet számítani.